Siva tánca

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Siva táncának szimbolizmusa

Natarádzsa táncának ritmusát tekintik minden mozdulat forrásának az univerzumban, a bolygók pályájától egészen az atomok mozgásáig. Ezt a szobrot körülvevő kerek vagy elliptikus glória képviseli. Sivát nem csak a táncosok és színészek istenségének tekintik, hanem a hatha-jóga atyjának is, aki 8 400 000 jógapozíciót próbált ki.

Siva táncának a célja az, hogy minden élőlény lelkét felszabadítsa az illúzió béklyóiból. Chidambaram, ahol Natarádzsa temploma áll, az univerzum középpontját és a szívet is szimbolizálja. A felszabadulás csakis a szív megtisztulásával lehetséges. A tánc az a művészeti ág, melyben a művész és az általa létrehozott műalkotás egy és ugyanaz. Ez Isten és a teremtése közti egyidejű azonosságot és különbözőséget is jelképezi.

Siva-Natarádzsa leghíresebb szobra Chidambaram templomának oltárán áll. Ez egy rendhagyó eset, hogy Sivát emberszerű módon ábrázolják a Siva-lingam fallikus ábrázolása helyett.

Siva, mint Natarádzsa

Siva, csakúgy, mint több más, fontos hindu istenség, összetett személyiség, számtalan, néha egymásnak ellentmondó jellemvonással felruházva. Natarádzsaként hármas szerepet tölt be: a Teremtő, Fenntartó és Pusztító szerepét is egyszerre. Siva táncoló alakja elsőként a Kr.u. 5-6. századi templomi kőfaragásokon jelent meg, és a ma ismert különálló bronz szoborforma a 10. században vált elterjedtté. Ebben a figyelemre méltóan részletes ábrázolásban az istenség egy lángoló körben (prabhá mandala) áll, mely az időt képviseli, és amelyet körként ábrázolnak, mivel a hindu felfogás szerint az idő ciklikus és vég nélküli is egyben. A lángnyelvek makarák, vagyis mítikus tengeri szörnyek szájából törnek elő.

Siva tánca, a Tándava egyszerre elpusztítja és újra is teremti az univerzumot. A tánc energiáját és vadságát behajlított térdei és repkedő hajkoronája is mutatja. Siva hajában van egy koponya, egy dhatura virág, és a félhold, mely arra utal, hogy Siva örökké jelen van, még akkor is, ha nem mindig látható. Még figyelemreméltóbb Gangá, a Gangesz személyiségének jelenléte, akit a hindu mitológia szerint Siva hajában érkezett meg a mennyekből a földre.

Siva saját zenéjével kíséri a táncát, jobb felső kezében a damaru dobot tartva, mely nem csak ritmust ad hozzá, hanem arra is emlékeztet, hogy ez a dob hozta létre a teremtés első hangjait. A dob hangját a kozmosz vagyis májá, az illuzórikus valóság szívverésének is tekintik. Ezzel szemben, Siva bal felső kezében az Agnit, vagyis az isteni tüzet tartja, mellyel el fogja pusztítani az univerzumot.

Siva jobb alsó kezével az abhaja múdrát mutatja, mellyel minden félelmet elűz, bal alsó kezét pedig a törzse előtt tartja, a bal lábára mutatva a gadzsa haszta kéztartással, mely a felszabadulás és megvilágosodás szimbóluma. Siva jobb lábával a törpére, Apaszmara Purusára lép, aki egy kobrát tart és az illúziót és tudatlanságot jelképezi, mely távol tartja az emberiséget a felszabadulástól.