Majúrászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"58. Majúrászana (pávapóz)

Ezt az ászanát közvetlenül a földön kell végezni. Ne legyen szőnyeg vagy más anyag leterítve a földre.

Technika:

1. Álljunk egyenesen, összezárt lábakkal. Ugorjunk terpeszbe úgy, hogy 12 hüvelyknyi távolság legyen a lábaink között. Emeljük fel a karjainkat, fűzzük össze az ujjainkat és fordítsuk felfelé a tenyereinket. Nyújtózkodjunk a testünkkel és a karjainkkal.
2. Kilégzés közben döntsük előre a törzset, csípőben meghajolva. A karjaink legyenek kinyújtva. Amikor a kezeink a föld közelébe érnek, bontsuk az ujjak kulcsolását, fordítsuk lefelé a tenyereinket és helyezzük őket a talajra a lábaink között, az ujjaink mutassanak hátrafelé és a kisujjak érjenek össze. A lábaink legyenek nyújtva és a térdeinket se hajlítsuk be. A törzs is maradjon nyújtott ás minél egyenesebb állapotban.
3. Belégzésre emeljük meg a fejünket.
4. Kilégzésre hajtsuk előre a fejünket, távolítsuk el eymástól a két könyökünket, és helyezzük a fejünket a térdeink közé.
5. Belégzésre emeljük meg a fejünket és térjünk vissza a 3. lépésben ismertetett pozícióba.
6. Vegyünk néhány mély levegőt.
7. Belégzésre ugorjunk hátra mindkát lábunkkal úgy, hogy a köldökünk a könyökeink fölé kerüljön, miközben a lábainkat kinyújtjuk hátra. A lábaink érjenek össze, legyenek egyenesek, spicceljünk a lábfejünkkel, és a rüszt nyugodjon a talajon. A könyökeinket helyezzük szilárdan a köldökünk két oldalára, és legyenek olyan közel egymáshoz, amennyire csak lehetséges.
8. Lassan lélegezzünk be, a belégzés csak fele annyi legyen, mint amennyi az előző mély légzésnél volt, és mozdítsuk előre a testünket három hüvelykkel, hogy a testünk vízszintes deszkapózba kerüljön. A lábaink legyenek nyújtva, a térdek együtt és a lábujjaink spicceljenek. Emeljük fel a fejünket. Megjegyzés: a fent leírt végső pozíció nem biztos, hogy kezdeti szinten kivitelezhető. A gyakorlás kezdeti szakaszában csak kb fél hüvelyknyire emeljük a lábainkat, és növelhetjük a magasságot, ahogy a gyakorlásunk fejlődik.
9. Lélegezzünk be és ki szabályozott módon, de ne tartsuk vissza a levegőt.
10. Belégzés közben engedjük le a lábainkat.
    
11. Belégzés közben ugorjunk előre és hozzuk a lábainkat a tenyerek kté oldalára, és belégzés közben emeljük fel a fejünket a 3. pozícióba.
12. Kilégzésre hajtsuk le a fejünket és a könyököket eltávolítva egymástól, helyezzük a fejünket a térdeink közé.
    
13. Belégzés közben emeljük meg a fejüket és tárjünk vissza a 3. pozícióhoz.
    
14. Egyenesedjünk fel, és ugrással zárjuk össze a lábainkat, majd érkezzünk meg az ászana előtti kiinduló helyzetbe. Ebben az ászanában a hasunk össze van nyomva, és a tüdő is össze van nyomva, ezért úgy tűnhet, hogy ebben a pózban nem lehet szabályosan lélegezni. Ha sikerült annyira elsajátítani a majúrászanát, hogy fél percig stabilan tudjuk tartani a törzsünket, akkor végrehajthatjuk a korábban említett változatot, a padma-majúrászanát. Ezt a változatot azonban ne gyakoroljuk addig, amíg az előző gyakorlásoknál a padmászanába történő lábkeresztezést képesek vagyunk megoldani a kezek segítsége nélkül a szarvángászana és sírsászana pozíciókban. Ha ezen a ponton gyakoroljuk a szabályozott légzést a padma majúrászana pozícióban, később a közönséges majúrászana pozícióban is könnyű lesz gyakorolni a pránájámát. Mindig oda kell azonban figyelni, hogy ne terheljük túl a tüdőnket. A maximális eredmény érdekében a pránájámát öt percig kell végezni, miközben a testünket vízszintes deszkaként tartjuk. A pránájáma megfelelő gyakorlása nehéz, de ha gyakoroljuk, akkor könnyűvé válik.
    

Megjegyzés: „Legalább négy óra teljen el az utolsó étkezésünk óta, mielőtt megpróbálkozunk ezzel az ászanával.

Hatásai:

1. Megelőzi a lép és a máj összes betegségét.
2. Meg is gyógyítja a lép és a máj betegségét, de az ilyen kezeléseket az adott betegségben szenvedők csak egy megfelelően felkészült tanár személyes vezetése alatt tudják alkalmazni.
3. Erősíti az emésztés tüzét.

Ezt az ászanát nem szabad végeznie annak, aki túlsúlyos, nehezen lélegzik, vérnyomás- vagy vesepanaszai vannak. Ezt az ászanát nyáron mértékkel kell gyakorolni. Ha ezt az ászanát gyakoroljuk, akkor a tejnek rendszeresen szerepelnie kell az étrendben.

Padma majúrászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"57. Padma majúrászana (pávapóz lótuszülésben)

Amikor a következőkben ismertetett, közönséges majúrászanát megfelelően sikerült elsajátítani, és stabilan tudjuk tartani a testünket vízszintesen fél percig, elvégezhetjük az alábbiakban ismertetett változatot. Ezt azonban ne kíséreljük meg addig, amíg az előző gyakorlatok során a lábak keresztezését padmászanában nem tudjuk végrehajtani a kezek segítsége nélkül a szarvángászana és sírsászana pozíciókban.

Technika:

1. Kövessük ugyanazokat a lépéseket, melyeket a közönséges majúrászana esetén, addig a pontig, ahol a testünk felveszi a vízszintes helyzetet (8. lépés).
2. Ekkor keresztezzük a lábainkat padmászana helyzetbe. A testünk keresztezett lábakkal is maradjon vízszintes helyzetben. Emeljük fel a fejünket. A majúrászana esetében említett szabályok itt is érvényesek. A hatásai ugyanazok, amiket a majúrászanánál felsoroltunk.

(A közönséges, vagyis nyújtott lábbal végzett majúrászana (mely egyébként az egyensúly és a törzserő szempontjából némileg nehezebben végrehajtható, mint a padma-majúrászana) ismertetése ezután következik. A sorrend, amelyben Krishnamacharya ismerteti az ászanákat, nem teljesen érthető, hiszen néha egy-egy elem leírása később jön, mint a rá épülő módosított ászana leírása. A gyakorlás szempontjából sem teljesen logikus a leírás, ezért érdemesebb a modern változatban ismert Ashtanga vinyásza-sorozatoknak megfelelő formátumban gyakorolni az ászanákat és változataikat. Következzék most mégis a padma-majúrászana vinyászáinak felsorolása:

Ékam: Belégzésre tádászana szthitiből ugorjunk kis terpeszbe, és as kezeinket összekulcsolva, tenyerekkel felfelé fordítva nyújtsuk a fejünk fölé. Közben az állunkat nyomjuk a mellkashoz.

Dvé: Kilégzésre hajoljunk előre, majd helyezzük a tenyereinket a két talpunk közé, hátrafelé néző ujjakkal úgy, hogy a külső tenyérélek érjenek össze.

Tríni: Belégzésre emeljük a fejünket és a mellkast, de a tenyerek maradjanak a talajon.

Csatvári: Kilégzésre nyissuk szét a könyökünket, és helyezzük el a fejüket a két térdünk között.

Pancsa: Belégzésre emeljük vissza a fejünket a harmadik vinyászába, és a testsülyt vigyük a tenyerekre.

Sad: Lélegezzünk néhányat ebben a pozícióban.

Szapta: Belégzésre ugorjunk hátra csaturanga pozícióba, de a tenyerek maradjanak hátrafordítva, a könyökök pedig összezárva. Helyezzük a hasunkat a könyökökre.

Astau: Belégzésre vigyük előbbre a súlypontot, majd emeljük el a lábainkat a talajtól, egyenes törzsünket a levegőben tartva. Helyezzük a lábainkat lótuszpózba.

Nava: Tartsuk ki a pózt folyamatos légzéssel, ameddig szükséges.

Dasa: Belégzésre bontsuk a lótuszpózt, és engedjük vissza a kinyújtott lábainkat a talajra.

Ékádasa: Belégzésre ugorjunk előre a harmadik vinyászával megegyező pózba.

Dvádasa: Ismételjük meg a negyedik vinyászát.

Trajódasa: Ismételjük meg az ötödik vinyászát.

Csaturdasa: Belégzésre egyenesedjünk fel, majd a lábainkat ugrással összezárva érkezzünk meg a szamaszthitibe.)

A Végső Valóság természete

A civilizáció hajnala óta foglalkoztatja az emberi testben lévő lelkeket a kérdés, hogy mi is a Végső Valóság, és hogyan közelíthető meg, érhető el, tapasztalható meg. Számtalan filozófiai rendszert és spirituális utat, ha úgy tetszik vallást alkottak az emberek, annak reményében, hogy egyik vagy másik segítségével bárki elérheti Istent, vagy a Végső Valóságot. Persze a számtalan út egyik tökéletlensége pontosan abban rejlik, hogy ha a saját magad által választott vagy alkotott utat kizárólagosan igaznak tekinted, akkor elvágod magadat az Igazság egy olyan dimenziójától, melyet a te utad tagad. 

A spirituális utak szeretnek polarizálódni, és általában a végső számok egyike, az Egy vagy a Kettő felé tendálnak. Az Egy hívei egy megkülönböztetések, tulajdonságok és bármiféle korlátok nélküli, leírhatatlan végső valóságban hisznek és azt próbálják elérni, beleolvadni, míg a dualitás pólusa felé elbillent útkeresők mindenben a különbséget keresik: különbséget tesznek Isten, vagy a Legfelsőbb Tudatosság és az egyéni lélek tudata között, különbséget tesznek a lélek és az átmeneti otthonának tekinthető anyagvilág vagy Természet között, végül különbséget tesznek a különböző isteni formák, a különböző lelkek és az anyagi Teremtés különböző megnyilvánulásai között. 

A különbözőségek egyoldalú hangsúlyozása is ahhoz vezethet, hogy elvágjuk magunkat az Igazság egyik vagy másik aspektusától. Én azt az útmutatást kaptam, hogy a Harmadik Utat, vagy a Középső utat járjam. Ha az ídá a Hold-energia, a Pingalá a Nap-energia, akkor az egyensúly és a Teljesség, a két szélsőség közötti látszólagos ellentét feloldása a Szusumnában van. A nonduális és duális nézetek és utak összeegyeztethetőek, ugyanúgy, mint Isten transzcendens és immanens aspektusa, és minden, látszólag kibékíthetetlen ellentmondás. Aki a középső utat járja, magába fogadja a látszólagos ellentétek egymásnak feszülése mélyén nyugvó origópontot, melyből nézve mindegyik nézetnek van létjogosultsága, mégsem tűnnek külcsönösen kizárólagosnak. 

A kérdés számomra nem is az, hogy Isten végső minőségében nonduális, leírhatatlan szubsztancia, vagy a lelki változatosságok, tulajdonságok, formák, nevek végtelen kavalkádját magába foglaló, duális utakon megközelíthető személy. Hiszen mindkettő lehet, és egyik sem, ha éppen akar. A valódi kérdés számomra nem is az, hogy Isten megismerhető-e, hiszen ennek mértékében megismerhető, amennyire meg akarja mutatni magát, és ugyanakkor sohasem teljesen megismerhető, igazából még saját maga számára sem. 

A végső kérdést tehát én inkább így tenném fel: a Végső Valóság egy konstans, örök, időn túli és mindennek a rendjét megteremtő, fenntartó ősállapot vagy Legfelsőbb Tudat, vagy pedig egy dinamikusan változó, folyamatosan megújuló, bővülő, táguló, fejlődő ideafolyamat, mely végtelen számú különböző tudatosságba kiterjedve, vagy ÖnMagát felosztva igyekszik megismerni saját lénye és hatalma korlátlan sokszinűségét és örökké megújuló frissességét? Ez a kérdés úgy is eltehető, hogy Isten az időn túli, változatlan Öröklétben létezik-e, vagy pedig valamilyen módon saját Maga is felhasználja az Idő potenciáját a folyamatos fejlődésre, változásra, megújulásra? Mi azért tanulunk, mert Isten tanul Önmagáról rajtunk Keresztül, vagy azért tanulunk, hogy Isteni is tanulhasson, hogy megismerhesse Önmaga újabb és újabb oldalait rajtunk keresztül? Ez a dinamikus világkép számomra igazából vonzóbb, mint a statikus, végső kijelentésekkel és axiómákkal dobálózó, sakktáblaszerű világértelmezés, melyben minden megjósolható, kiszámítható, és a fejlődés lehetősége csak egy negatív origópontból egy "pozitívba" létezik, vagyis befutunk a célba, és vége. Mi van, ha a Valóság egy vonat a Végtelen Tengerén, és Isten sem tudja teljesen bizonyosan, hogy mi lesz a következő megálló? Csakhogy ő ettől nem esik kétségbe, hanem élvezi az utazást, melyhez mindenki hozzátesz egy kicsit?

Ebben az esetben a kreativitásunk nem holmi megjósolható, beparaméterezhető játék az illúzió bölcsijéban, hanem valódi teremtő munka, mellyel, ha nem is nagy léptékben, de valami újat, megismételhetetlent, egyedit hozunk létre, amiben isten vagy az egész Univerzum is rácsodálkozva gyönyörködik? Így mindenki a parányi teremtésével hozzájárul a Végső Valóság egy-egy újabb porcikájának megteremtéséhez, örökké növelve ezt a multidimenzionális játékot.

A fordított pózok jelentősége

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Fordított pózok

Az ászana-gyakorlás másik aspektusa, melyet önmagában is értékelni kell, a fordított pózok csoportja. Ezt a témát nagy részletességgel ismertettem a „Jóga-meditáció a mantra, csakrák és Kundaliní által a spirituális szabadságért”, így itt csak röviden fogom bemutatni. A jóga ötödik ága a pratjáhára, mely azt jelenti: „elkülönülés a külső ingerektől” Bár Patandzsalí csak egy szútrában beszél róla, mindazonáltal a jóga fontos aspektusa. Modern világunk arra ösztökél, hogy függővé váljunk a külső stimulusoktól, legfőképpen az általunk vásárolt áruktól. Ezzel szemben a jóga azt tanítja, hogy amíg abban hiszel, hogy mindenféle külső dolog fogja megadni az elégedettséget, a boldogságot, vagy a szabadságot, addig a rabszolgái vagyunk. Ez nem azt jelenti, hogy nem élvezhetjük mindezeket a dolgokat; hanem azt jelenti, hogy ameddig „igényeljük” ez érzékstimulációt, a rabszolgái vagyunk. Ha az érzékstimuláció rabszolgái vagyunk, akkor nehezen tudunk befelé fordulni, hogy felfedezzük a tudat és a szabadság bennünk rejlő birodalmát.

A jógik több különböző módot találtak arra, hogy elősegítsék az érzékstimulációtól való függetlenedésüket. Ideális esetben mindet kombinálnunk kellene (és ezért mindet ismertettem a „Jóga-meditáció” könyvben. Számunkra a legérdekesebb itt, hogy az életerőnk (pránánk) kiáramlik és összekapcsolja magát az érzéktárgyakkal. Az elme pedig követi és vágyat érzünk az érzéktárgy iránt. Ez furcsának tűnhet, de ha képzettek vagyunk a meditációban, akkor megtanuljuk észrevenni, ahogy a prána hozzákapcsolódik valamihez, mielőtt a vágy képződése bekövetkezik; és így megakadályozhatjuk, mielőtt túl késő lesz, amikor már úgy érezzük, hogy „kell” az érzéktárgy.

A jógik rájöttek, hogy az egyik legjobb módja annak, hogy megakadályozzuk a prána kiáradását, az, hogy ha benn tartjuk valamelyik magasabb energiaközpontban (csakrában), például az ötödikben (visuddha), vagy a hatodikban (ágjá). A vállállás (szarvángászana) és a fejenállás (sírsászana) megteszi a munkát. El kell ismernem, hogy amikor először hallottam ezt az állítást, a számos jógi-mese egyikének tűnt, meg gondoltam többnek humbugnál. Viszont amikor rájöttem, hogy Sziddha Górakhnáth, a jóga egyik ősi csillaga tizenkét teljes versen keresztül beszél róla egy műben, mely összesen száz versből áll (Jóga-Góraksa-sataka), úgy döntöttem, hogy kipróbálom. A fordított pózokkal szerzett tapasztalataim alátámasztották Górakhnáth állításait. Nem javaslom senkinek, hogy vágjon bele, és álljon a fején vagy a nyakán hosszú időig. Ezeknek a pózoknak vannak finom részletei, és helyesen kell végrehajtani őket, ha el akarjuk kerülni a károsodást. A legfontosabb, hogy a támasztórendszerek (leginkább a gerinc, a törzsizmok, a karok és a vállak) elég erősek legyenek ahhoz, hogy meg tudják tartani a súlyunkat, és ne a nyakszirtet vagy a nyaki gerinccsigolyákat terheljük. Szükségünk van az általános ászana- és vinyásza-gyakorlásra ahhoz, hogy megkapjuk a fordított pózok károsodás nélküli végrehajtásához szükséges erőt."

Everness beszámoló - 3. rész

Vasárnap reggel szemerkélt az eső, de én azért elmentem egy pránájáma órára Cser Zolihoz. Nagyon jó ízületi átmozgatásokat és légzőgyakorlatokat tanultunk a buddhista Jantra-jóga rendszere szerint. Zoli sok érdekes dolgot mondott a meditációról és a látomásokról is, valamit az óra után beszélgettem vele a Tummo (belső hő) gyakorlatról is, melyet szeretnék megtanulni az ő segítségével. Túlzás nélkül mondhatom, hogy ezen az egy órán többet tanultam a pránájámáról a gyakorlatban, mint az eddigi összes pránájáma órámon együttvéve, pedig voltam egy páron Indiában is. Folytatni fogom a légzés-gyakorlatok megismerését, mert sok mindenhez el lehet jutni általuk.

A pránájáma órra után visszamentem a sátorhoz és mire megreggeliztünk és kikászálódtunk a sátorból, ismét csöpörögni kezdett az eső. Egyeztettünk a Spiri Shoppal a délutáni programot illetően, mivel ötkor még tartottam volna egy sámándobos meditációt, amire sokan számítottak és kérdezősködtek is. Sajnos, mivel a helyszín szabadtéri volt, és fel volt ázva a fű, esélytelen volt megtartani, így le kellett mondani. Én készültem még napközben kunyhózni, Orsi meg transzlégzésre, illetve az esti Samsara Boulevard nagykoncertet is meg akartuk várni, de a folyamatos esőzések miatt inkább úgy döntöttünk, hogy összepakolunk és elindulunk hazafelé. Pedig a képek alapján úgy néz ki, hogy nagyszerű volt a hangulat a koncertne, fel is teszek róla egy képet. Összességében mi és a gyerekek is nagyon elfáradtunk az Everness hétvége alatt, és kellett ez a fél nap, hogy visszatérjünk a hétköznapi rutinhoz.

A transzlégzés alatt kapott két szimbólummal kapcsolatban még úgy éreztem, hogy tennem kellene egy utazást, mert nem volt tiszta, hogy pontosan hogyan kell használni a szimbólumokat. Ezt az utazást hétfőn tettem meg a jógaóra után. Megjelent ez Életfa és köré gyűltek az erőállataim, és Odin is megérkezett nyolclábú lován, a Sleipniren. Ezúttal nem nekem kellett elmennem a Valhallába. Megmutatta az eddigi hét rúnát, majd következett a nyolcadik, az Aranyalma vagy Tórusz. Ez a rúna az Életerőt, a halhatatlanságot, az örök ifjúságot képviseli, a testet éltető tüzet, mely a köldökben lakik. A köldökömbe helyezte a szimbólumot, és elkezdtem érezni a hőt, amit ott generált. Azt mondta, hogy a szimbólumot oda kell kivetíteni, ahol energiahiány van, és életerőre van szükség, viszont ahol pang a fölös tűz és energia, például daganat vagy gyulladás van, ott nem szabad használni. Az előző szimbólum, az Életelixír inkább egy életbe hozó, növesztő, magfakasztó szimbólum, míg ez direkt energiát közvetít, és azonnal hat, mondhatni lineáris módon, mint amikor feltolod a hangerőszabályozót egy hangszórón. Érzelmi problémák esetében is használható, ha erősíteni akarunk egy érzelmet, motivációt, hitet vagy bármit, ami gyenge, de hasznos vagy fontos. Vörös háttérben arany színben jelent meg a szimbólum.

Ezután Odin ismét megmutatta a kilencedik szimbólumot, a Nap-Hold szimbólumot, mely Egyiptomban például Ízisz vagy Hathor fejét is díszíti, bár ott a fekvő félholdat a szent Ápisz bika szarvainak tekintik, tehát inkább férfias elem, mintsem nőies. A szimbólum egy sárga négyzetből áll, melyen a fehér félhold fekszik szarvaival felfelé, és benne nyugszik a vörös napkorong. Ez a szimbólum legfőképpen a Nap/Hold, vagyis Jang/Jin, Férfi/női energiák kiegyensúlyozására szolgál, méghozzá a két befogadó, női minőségen, a Földanya stabilitást adó alapján és a Holdanya víz-jellegű, befogadó minőségén keresztül. Ha ez a két alap, a szilárd és a folyékony nem lenne, akkor a Nap erőteljes energiája nem tudna megnyilvánulni, visszatükröződni és egyensúlyba kerülni sem. Ennek a szimbólumnak a lényege tehát az egyensúly. Minden olyan helyzetben lehet használni, amikor azt érezzük, hogy a beteg energiái kibillentek valamely pólus irányában, vagyis túl sok az egyik és túl kevés a másik. A saját középpontunkba kerülést elősegítő szimbólum, mely nem csak a Végső Lényeg elérésére, megértésére, abba való beleolvadásra helyezi a hangsúlyt (Isten vagy az Abszolút transzcendens aspektusa, melyet a kör képvisel), hanem az immanens aspektusra, a Teremtésre, az Anyatermészetre is ugyanolyan hangsúlyt fektet. Az egész szimbólum sötétkék háttér előtt jelent meg. Ezután a tanítás után Odin és az erőállatok lassan eltávolodtak, és visszatértem a fizikai valóságba.

Ászana és érzelmek

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Patandzsalí a betegséget a jóga első akadályaként sorolja fel. Ha betegek vagyunk, akkor nem valószínű, hogy fogunk tudni tisztán gondolkodni és gyakorolni. Erős és egészséges testtel kell rendelkeznünk, mert a testünk a jármű a szabadság felé vezető úton. Emlékezzünk arra, amit a szancsita karmával kapcsolatban írtam az előző fejezetben. Ez az a karma, ami a karmikus tárházban maradt. Mivel jelen testetöltésünk alapján nem tudjuk felmérni, hogy mi maradt ott, azáltal akarjuk megsemmisíteni, hogy ebben az életben felébredünk. De megtörténhet, hogy ez a folyamat tovább tart, mint amire számítunk. Mivel a spirituális evolúció a kor előrehaladtával felgyorsul, az időskori évek különösen gyümölcsözőek a jóga szempontjából. Így fontos, hogy fenntartsuk az általános egészségünket és élethosszunkat, amíg fel nem ébredünk. Ezt elősegíti a sokféle ászana napi szintű gyakorlása, beleértve a hátrahajlásokat, előrehajlásokat, álló pózokat, csavarásokat, fordított pózokat, hanyatt fekvő pózokat, és az olyan csípőnyitásokat, mint a láb-a-nyak-mögötti pózok, a lótusz vagy a féllótusz. A kutatásaim és tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy a pózok hatása felerősödik, ha gyorsan végezzük őket és vinyászákkal kötjük össze, valamint felfűzzük a légzés és a bandhák fonalára. Ezt a módszert nagy részletességgel írtam le az első két könyvemben.

Most térjünk vissza arra az elképzelésre, hogy a testünk a gondolataink, szavaink és tetteink kikristályosodott története. Ez azt jelenti, hogy az elménk megváltoztatásához meg kell változtatnunk a memóriatárolót, vagyis a testünket is. A feltételekhez kötöttség és az olyan érzelmek, mint a félelem, mohóság, düh, bánat, stb. a testi szövetekben tárolódnak. Fel kell szabadítani őket. Mindezt úgy kell megtenni, hogy az ászanák teljes sorozatát gyakoroljuk a légzésre fókuszálva. Néha észrevehetjük, hogy érzések, érzelmek és képek jönnek a felszínre az ászana-gyakorlás közben. Egyszerűen engedjük el őket a lélegzettel együtt a kilégzésnél. Ezzel együtt a tárolt érzelmek felszabadításához nem feltétlenül szükséges, hogy képek jöjjenek elő. Az a fontosabb, hogy a testünk áramlásban maradjon és ki tudjuk lélegezni a feszültséget. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, nem szabad ragaszkodni a fizikai teljesítményhez, vagy ahhoz, hogy mennyire jól néznek ki az ászanáink. Sohase hasonlítsuk magunkat senki máshoz, mert ez az ambíció és versengés még egy réteg feltételekhez kötöttséget fog létrehozni a testünkben. A feszültség elengedése az a hozzáállás, mellyel az ászana-gyakorlást végezni kell.

Az az elképzelés, hogy a személyiségjegyek, a múlt és a feltételekhez kötöttség a testi szövetekben tárolódik, furcsának tűnhet, de a pszichológusok már egy ideje elismerik ezt a jelenséget, Wilhelm Reich, Alexander Lowen és mások munkája által. Fontos azonban, hogy ne tekintsük az ászana-gyakorlást minden mentális zavar megoldásának. Az ászana csak könnyíteni tud rajtuk és a fizikai komponensüket tudja eltávolítani. Végső soron az ászana csak a pránájáma és a meditáció támogatásával lehet sikeres. A 3-46. szútrából egyértelmű, hogy Patandzsalít más is érdekelte, nem csak az ülőhelyzetek: „A test tökéletessége a szépség, erő, kecsesség és a gyémántkeménység.” Így a testnek is részt kell vennie az egész emberi lény evolúciójában; transzubsztanciálni kell."

Everness beszámoló 2. rész - transzlégzés

A hétvégi Everness fesztiválon megélt kalandjaink máésodik része következik: ezúttal sikerült szereznem egy jó képet az általam vezetett napforduló transzutazásról is, azt beillesztem ide. 

Amikor gyerekekkel vagyunk lent az Evernessen vagy bármilyen fesztiválon, akkor nem olyan könnyű megszervezni azt, hogy a programokra is eljussunk, amik érdekelnek bennünket. De azért sikerült eljutnom szombaton egy transzlégzésre Huszti Sanyihoz, mert ezt a gyakorlatot én is nagyon szeretem, és negyedévente igyekszem sort keríteni rá.

A transzlégzés alatt mindig remek zenészek szokták szolgáltatni a zenét, és ez külön élményt jelent. Elindultunk a légzéssel és a tánccal. Mivel én az első sorba kerültem, közvetlenül a zenészek elé, vigyáznom kellett, nehogy ráessek a hangszerekre, miközben táncolok, egyébként még vadabb pörgésekhez is lett volna kedvem.

A légzés megkezdése előtt gyógyítást kértem az ízületeimre, és gyógyerőt is. Az első kép, ami bejött, az szinte a legutóbbi Odinos utazás és szimbólum folytatása volt, melyben Idunn is megjelent az aranyalmáival, és ő tartotta fiatalon Asgard isteneit. Most azt éltem meg, hogy én vagyok Idunn, és jó érzés volt megtapasztalni ezt a tápláló, női minőséget. Én osztottam az aranyalmákat mindenkinek, az Ász isteneknek, a jelen lévő zenészeknek és transzolóknak, és minden szenvedő élőlénynek. Mohón falták az almákat, mivel azok a halhartatlanságot jelentették. Valahogy azt éreztem, hogy én vagyok a főnök Asgardban, mivel minden isten függőségben volt az almáktól, és féltek a haláltól.

A múltkori utazás után felmerült bennem a kérdés, hogy honnan szerzi Idunn az aranyalmákat, és hogyan pótolja, amikor az istenek megeszik őket. Most ebben a transzutazásban azt láttam, hogy a ládikában, amiben tartottam az almákat, reggelre mindig újak lettek. A holdfény is növelte az almák mennyiségét, és egy fám is volt, amelyről leszakíthattam őket. Így mindenkit megetettem a finom almákkal, és két újabb szimbólumot is kaptam Odintól. Az egyik az Aranyalma szimbólum volt, mely egy almához hasonló tórusz alakjával rendelkezik, alul és felül egy-egy háromszöggel. Ez a szimbólum a köldökcsakrámban jelent meg, vörös háttérben arany színnel. A második szimbólum közvetlenül utána érkezett, és Ízisz/Hathor fejdíszéhez volt hasonló. Egy négyzeten egy nagy fekvő félhold volt, benne pedig a Napkorong nyugodott. Ez a szimbólum több egyiptomi istenség fejét is díszíti. A szimbólum a fejtetőmön jelent meg, de még rá kell majd utazni, hogy pontosabban megértsem a jelentőségét.

Ekkor még mindig álltunk, és Sanyi azt mondta, hogy lélegezzünk a hasunkba. Én a köldökcsakrám körül kezdtem melegséget érezni, ami valahogy az előző két szimbólumhoz is kapcsolódott. Igyekeztem arra koncentrálni, hogy a tűzelem minél jobban áradjon szét a testemben, és izzítsa át. El is kezdett melegedni a testem, de még sokkal több tüzet is el bírtam volna viselni. Arra vágytam, hogy parázson lépkedjek, parazsat egyek és tűztenger vegyen körül, eközben minden félelmem megszűnt a tűzelemtől.

Az utazás lefelé folytatódott, a Földanya szíve felé. Ekkor már a transz közben is Sanyi utasítására leereszkedtünk a talajra, és én először sarat és drágaköveket hoztam fel a Földanya szívéből, majd megjelent előttem az új kristálykoponyám, mely még úton van felém, mert nemrég rendeltem meg az Ebayen. A koponya belsejében nagyon kellemes fények és nyugalom uralkodtak, majd intenzívebbé vált a zöld szín, és az az instrukció jött, hogy a következő kristálykoponyámnak zöldnek kell lennie, és Tibetből kell érkeznie.

Ahogy lefelé haladtam a Föld alatt, volt egy kellemes föld alatti tenger, szellőkkel, majd mentünk tovább a Földanya szíve felé, mely szintén egy nagyon kellemes, mindent magába fogadó, süppedős narancssárga energiával teli hely, mintha párnákból lenne. Utána valahogy egy nagy bogár is kezdett körvonalazódni, ez valamiféle betegségenergia lehetett, vagy az előző életeimben nem megfelelő tudatossággal megélt halálokaim összessége. A bogár zöldesfekete fényben csillogott, és mintha még valamilyen írásjelek is lettek volna a hasán. Nem volt támadó vagy félelmetes, inkább valami, ami kíváncsiságot ébreszt az emberben. Az erőállataimmal megfordítottuk, és vizsgálgattuk. Szarvasbogárra vagy talán szkarabeuszra emlékeztetett. Azt a tanítást szűrtem le belőle, hogy a betegség és szenvedés okait nem kerülni kell, vagy lenyomni a tudatalattiba, hanem figyelmesen megvizsgálni, hogy megértsük, mit tud tanítani nekünk.

Nagyon gyorsan elröppent a másfél óra, hirtelen vége lett a zenének. Én még hiányoltam egy kicsit a handpan-es levezetést, de már kezdődött a következő program a sátorban, ami Varga Zsolti új együttesének a koncertje volt, nekem pedig mennem kellett a család után. Szombat estére vihart is jósoltak, úgyhogy igyekeztünk megerősíteni a sátrat, és az eső kezdetekor bevackoltuk magunkat. Igen ám, de ez igazi felhőszakadás volt, és a sátrunk már kezdett átázni. Szerencsére hoztunk egy takarófóliát, és azt felhúztuk a sátrunk tetejére. Az esővíz így elkerült minket, de viszont amikor elállt az eső, akkor le kellett venni a fóliát, mert feltámadt a szél és nagyon csapkodta. Az éjszaka további részében már nem az eső jelentette a fő problémát, hanem a Nadi Flow sátorban zajló buli, ami közvetlenül a kijelölt kemping rész kerítése mögött volt. Meglehetősen gagyi zenéket nyomtak és meglehetősen nagy hangerőn, és még éjfélkor is alig akartak leállni, hiába ment át Orsi kérni hogy halkítsák le. Végül csak elhalkult minden és belealudtunk az éjszakába.

Pincsha majúrászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"56. Pincsha majúrászana (pávatoll-póz)

Technika:

1. Térdeljünk le a földre. Most helyezzük el az alkarokat a talajon magunk előtt párhuzamos helyzetben, kb. 12 hüvelyk távolságra. A könyökünk legyen kb. 12 hüvelykre a térdeink előtt. A tenyreeinket helyezzük a földre kinyújtott és egymáshoz közel elhelyezkedő ujjakkal.
2. Emeljük fel a fejünket. Kissé emeljük el a térdeinket a talajtól. Lélegezzünk be mélyen, tartsuk vissza a levegőt, ugorjunk és emeljük a lábainkat a fejünk fölé úgy, hogy a testünket az alkarokon egyensúlyozzuk. Nyújtsuk ki a lábainkat. A lábaink hajoljanak hátra úgy, hogy az íjhoz hasonlítsanak.
3. Keresztezzük a lábainkat, mint a padmászanában. Vegyünk egy vagy két mély lélegzetet. Ne tartsuk vissza a levegőt. A tekintetünket irányítsuk a két szemöldök közé.
4. Bontsuk ki a lótuszban lévő lábainkat, és hajlítsuk hátra a lábainkat és a testünket úgy, hogy a lábaink a földhöz érjenek és a testünk egy boltívet alkosson. Emeljük fel a könyökünket és nyújtsuk ki a karokat.
5. Ebből a pozícióból ugorjunk vissza úgy, hogy a lábaink a fejünk fölé kerüljenek, majd ereszkedjenek a földre a két tenyerünk között. Nyújtsuk ki a lábainkat és hajlítsuk be a fejünket úgy, hogy a térdünkhöz érjen.
6. Belégzés közben emeljük fel a testünket és a karjainkat függőleges, álló helyzetbe. Ezáltal az ászanát és a kontrapózát is elvégeztük, mivel fontos, hogy az ászana után azonnal végrehajtsuk a kontrapózt.

(A pincsha-majúrászana vinyászái:

Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).

Dvé: Kilégzésre uttánászana.

Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.

Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Szapta: Belégzésre helyezzük az alkarokat a talajra és ugorjuk fel két lábbal a fordított alkartámaszba (pincsha-majúrászana). Egyesek szerint a lábaknak, törzsnek, nyaknak és a fejnek egy függőleges vonalon kell lennie, míg Krishnamacharya megengedi, hogy a törzs és a lábak íveljenek. Ez a második verzió inkább a skproió pózhoz (vriscsikászana) hasonlít.

Astau: Kilégzésre engedjük le a lábainkat az ujjaink előtt, érkezzünk meg alkartámaszos hídpózba, majd emeljük el a könyököket a talajtól, és támaszkodjunk a tenyereinken és a talpainkon.

Nava: Belégzésre ugorjunk vissza kézenállásba.

Dasa: Kilégzésre érkezzünk meg úrdhva-uttánászanába, a talpakat a két tenyár közé helyezve, nyújtott térdekkel emelve a mellkast.

Ékádasa: Kilégzésre hajoljunk előre mély uttánászanába.

Dvádasa: Belégzésre egyenesedjünk fel úrdhva-vriksászanába és érkezzünk meg szamaszthitibe.)

Baddhakónászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"55. Baddhakónászana (kötött szög-póz)

Technika:

1. Terítsünk le valami puhát a földre kényelmes ülőhelynek. Ezt az ülőhelyet fogjuk földnek nevezni.
2. Üljünk egyenesen a földön, térdben behajlított lábakkal, a lábaink külső szélei érjenek egymáshoz, a talpaink nézzenek fölfelé, a sarkaink legyenek a nemi szervek alá nyomva, és a két combunk érjen a földre egyenes vonalban.
3. Fogjuk meg a lábfejeinket az azonos oldali kezeinkkel. A gerincünk legyen egyenes és nyújtott. Végezzünk állzárat és múla bandhamot (az alhasunkat is húzzuk hátra, amennyire lehetséges.
4. Hunyjuk be a szemeinket, hogy az elménk ne vándoroljon el. Végezzünk mély belégzéseket és kilégzéseket. Ezek legyenek egyenletesek, lassúak és olyan hosszúak amennyire lehetséges, miközben a torkunkban kaparó érzés keletkezik. Ugyanannyi kört végezzünk, mint a mahámúdrában a két oldalon összesen.
5. Amikor a gyakorlásunk haladóvá vált, néhány légzést elvégezve előrehajlítás nélkül vegyünk három mély levegőt, csípőben meghajlítva a törzset, kilélegezve meghajlás közben és belélegezve, miközben felegyenesedünk. Az előrehajlítás végén a homlokunk érjen a földhöz. A fenekünk ne emelkedjen meg. Ha ez a végső helyzet még nem lehetséges, akkor annyira hajlítsuk előre a törzsünket, amennyire lehetséges fölösleges erőltetés nélkül.
   Különlegesen hasznos azok számára, akik székrekedéstől, aranyértől vagy alhasi sérvtől szenvednek."

(A baddhakónászana vinyászái álló helyzetből:

Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).

Dvé: Kilégzésre uttánászana.

Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.

Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre dandászanába, majd hajlítsuk be a lábainkat és helyezzük baddhakónászana pozícióba. A törzs egyenes (baddhakónászana A). Végezzünk el néhány mély légzést.

Astau: Kilégzésre hajoljunk előre a törzsünkkel (baddhakónászana B). Végezzünk el néhány mély légzést, vagy végezzük dinamikusan a fent leírtak szerint.

Nava: Belégzésre bontsuk a pózt, és keresztezett lábakkal emeljük ki magunkat a levegőbe (utpluthih).

Dasa: Kilégzésre érkezzünk meg csaturanga-dandászanába.

Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Trajódasa: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánádszanába.

Csaturdasa: Kilégzésre hajoljunk előre mély uttánászanába.

Pancsadasa: Belégzésre egyenesedjünk fel úrdhva-vriksászanába és érkezzünk meg szamaszthitibe.)

Everness beszámoló 1. rész

Idén is részt vettünk az Everness fesztiválon, illetve én tartottam programokat, a család pedig velem tartott első sátorozós kalandunkra. A gyerekeknek nagyon bejött a sátorozás, úgyhogy még fogunk ilyen kiruccanásokat tenni.

Én csütörtök reggel mentem le a fesztiválra, szerencsére sikerült megszervezni egy telekocsit. Amikor megérkeztem, a becsekkolás után az első harci feladat a sátorállítás volt a rekkenő hőségben, hogy este a családnak már legyen hová érkeznie. Vagy másfél órát sikerült elbajlódnom vele, de végül csak felállt a sátor.

Utána elmentem körülnézni, és fürödtem egyet a Balatonban. Délután ötkor kezdődött az első programom a Spiri Shop Lounge-ban. Sámándobos meditáció volt, a téma pedig az Életfa volt. Nagyon sokan jöttek a kis helyszínre, legalább ötven ember. Alig tudtak lefeküdni a lélekutazáshoz. Elmondtam a bevezetőt, és utána elkezdtük az utazást. Az elején csörgőztem és doromboztam egy kicsit, majd elkezdtem dobolni. Nagyon fényes energiák gyűltek össze, és a körülbelül félórás utazás után sokan mondták hogy sikerült megfigyelniük az Életfát és sok más személyes megélésük volt. Utána még sok kérdést tettek fel a sámáni úttal kapcsolatban.

Délután megérkezett a család, és egy vacsora után bevackoltuk magunkat a jó kis sátorba. Az éjszaka egészen jól telt volna, ha nem kellett volna felkelnem hajnali fél egykor, hogy jógaórát tartsak a jóga világnapján. Legnagyobb meglepetésemre jelentkezők is voltak rá, és nyomtunk egy jó kis Ashtangát. Egészen pszichedelikus élmény volt az éjszakai jógaóra: betettem egy jó kis “trippy” mixet, és színes fényekben jógáztunk a rajzó muslincák hadában, melyek neonszínekben világítottak. A gyakorlás végén tartottam egy tíz perces sámándobos relaxációt, majd egyből folytattam a Vinyásza Krama órával hajnali kettőkor. Ezen már jóval kevesebben maradtak, de azért végigcsnáltuk ezt is. Utána visszamentem a sátorba aludni egy kicsit. A gyerekek persze korán keltek, úgyhogy én sem tudtam sokat pihenni.

Pénteken a következő programom este hatkor volt, egy Napforduló Transzutazás Szert tartottunk dobolós jammel. Mivel a Spiri Shop Lounge nagyon kicsi volt, és az Evernessen Huszti Sanyi minden nap vezetett transzlégzést, így az eddigi, kialakuló hagyományunktól eltérően nem a légzésre helyeztük a hangsúlyt, hanem a táncra, a zene ritmusára és a belső lelki útra. Azt hiszem, így is nagyon erős utazás jött össze, két órás időtartamban, hat zenésszel. Varga Zsolti nagyon szép handpan-zenével vezette le az intenzív ritmusokat, melyekre már fekve tudtunk relaxálni, és kapcsolódni a Napforduló ősi energiáihoz.

Estére meglehetősen elfáradtam, és egy huzamban sikerült végigaludni az éjszakát az egész családnak. Elérkezett a szombati nap. Tíz órától tartottam a második sámándobos meditációt, melynek témája az erőállatunk behívása volt. Erre még többen érkeztek, mint az első meditációra, és miután elmondtam az erőállat koncepciójának lényegét, elkezdtük az utazást. Amellett, hogy sok-sok erőállatot láttam érkezni, nagy energiaörvények is voltak, illetve gyógyítást, tisztítást is végeztek a szellemi segítők. A meditáció végén számos kérdés elhangzott a megélésekkel és az erőállatokkal kapcsolatban. Nagy öröm számomra, hogy sok mindenki kapcsolatba kerülhet általam a sámáni úttal és a szellemvilággal. Képek sajnos nem készültek a programról, így csak egy családi sátrazós képet tudok csatolni. A képen az a pillanat látható, amikor Alex elaludt vacsorázás közben, uborkával a szájában :-D.

Testünk - a kikristályosodott múlt

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A három alapvető jóga-technika

A szamádhi egyik legfontosabb összetevője a jógapóz (ászana). Egyes meditáló emberek teljességgel elutasítják a test bármilyen fontosságát. Íde a testünk és az elménk sokrétű összeköttetésben áll. Egyes jógik azt mondják, hogy a légzés köti össze a testet és az elmét, de én azt mondanám, hogy a test és az elme egy. Tekintsük a testet az elme kikristályosodásának és az elmét a test légnemű, páraszerű halmazállapotának (persze ez egy hasonlat, és nem szó szerinti megfeleltetés). Mivel a gáz és a pára gyors és dinamikus, az elme gyorsan változhat. A testünk, mivel szilárd halmazállapotú elemekből áll, lassabban változik. Ezért a testünk az elménk kikristályosodott története. Bármit is gondoltunk, éreztünk vagy tettünk a múltban, az a mostani testünkben öltött formát.

Fontoljuk meg, hogy mennyire hihetetlenül fontossá teszi ez a testünket a spirituális útkeresésünk folyamatában! Az az elképzelés, hogy nem kell foglalkoznunk a testünkkel ha a spirituális úton járunk, hamis. Csak néhányan fognak sikert elérni a legelkötelezettebb gyakorlók közül anélkül, hogy egyáltalán foglalkoznának a testükkel.

Fontos megérteni, hogy a testünk teljességgel lelassult, megszilárdult elméből áll; vagyis a testünk a múltbeli gondolataink terméke. Nem létezik olyan, hogy „megvilágosodott test”. Nincs egy olyan része a testünknek, amely az elménk kikristályosodott múltja, szemben egy másikkal, mely nem az. A testünk száz százalékban az elménk evolúciójának története. Ha nincs kikristályosodott elménk, vagy előtörténetünk, akkor nincs testünk sem. Ezzel persze nem csökkenteni akarjuk a test jelentőségét. A kikristályosodott történetek fontosak, és annak érdekében, hogy megteremtsük a jövőnket, el kell fogadnunk és át kell alakítanunk őket.

Általános ászana-gyakorlás

Az ászanának három aspektusa van, és mindegyikkel foglalkozni kell: az általános gyakorlás, a fordított pózok és az ülő pózok. Először tekintsük át az általános ászana-gyakorlást. A tanítványok néha megkérdezik, hogy miért nem elegendő egyszerűen egyenesen ülni, egy vonalban tartva a fejünket, nyakunkat és a gerincet. Bár ez az ülésmód elengedhetetlen a meditációs gyakorlathoz, nem tesz semmit az egészségünk vagy a pránikus állapotunk fejlesztése érdekében, és a feltételekhez kötöttség fizikai aspektusát sem csökkenti. Számos jógapózt kell gyakorolnunk minden nap, hogy a testünk minden egyes része életteli legyen, és a prána eljusson a testünk minden sejtjébe."

Az Életelixír szimbóluma

Eddig hat szimbólumot kaptam meg Odintól, és a folyamat nem az én erőltetésemre kezdődött, mint ahogy sok mindenbe "bele lettem húzva", amióta a sámánság útján elindultam. Gondoltam, hogy hat szimbólum után jöhetne egy kis pihenő szakasz, de szinte minden dobolásnál, révülésnél megjelenik Odin, vagy valahogy elhív magához, és jön egy újabb. Szívesen írnék blogbejegyzéseket más témákról is, de úgy látszik, ennek az 59 szimbólumnak már át kell jönnie valahogy. Addig legyetek türelemmel, utána (meg közben) lesznek más témák is feldolgozva.

Az eddigi, harcos szimbólumokhoz képest most egy éltető, teremtő, mondhatni megnyilvánító szimbólumot kaptam, az Életelixír szimbólumát. Ez az utazás már a kezdettől is rendkívüli volt, ugyanis az eddigi erőállataim helyett két pillangószárnyú tündérke emelt fel Asgardba, és ott is sok pillangó repdesett Odin körül. Valamint most nem egyedül volt, hanem ott volt mellette Idunn, a fiatalság és termékenység istennője, aki aranyalmákat őriz a kosarában. Ezek a varázslatos aranyalmák biztosítják az Ászok fiatalságát, amíg csak el nem jön a Ragnarök (a végső pusztulás napja a skandináv mitológiában). Rendszeresen szoktak enni belőle, mint a hindu félistenek a mennyei Szóma italból, mely az Életelixír védikus megfelelője. 

Szóval megérkeztem Odinhoz, és megmutatta az eddigi hat szimbólumot, majd egy újabb rúnakövet mutatott. Az új szimbólum neve "Életelixír", és egy gömb alakú üvegcse formájához hasonlít. Az üvegcse szája fölött egy íves vessző van, mintha éppen készülne valami belecsöppeni az üvegbe, belül pedig egy fekvő félhold-alakzat, afölött pedig egy csúcsával felfelé mutató háromszög. Amikor Odin megmutatta a rúnát, nagyon finom, tápláló, női minősége volt, és rózsaszín háttérben arany színnel jelent meg. Odin a torkomba vetítette a rúnát, majd leereszkedett a szívembe, és végül a nemi szerveim környékére. Úgy látszik, ez a három székhelye van az életnek, a teremtésnek. Ezután Idunn aranyalmákat kezdett dobálni a szimbólumba, illetve a torkomba, melyek az Ász istenek fiatalságát is biztosítják. 

Odin elmagyarázta, hogyan kell használni a szimbólumot. Arra a helyre kell kivetíteni, amit szeretnénk megfiatalítani és feltölteni Élettel, például beteg szervre, testrészre, a szívre vagy valamelyik csakrára. Ha van egy tervünk, célunk, belekezdünk valamibe, akkor is lehet használni ezt a szimbólumot, hogy életre keljen az a dolog, vagy ha valami/valaki haldoklik, és meg akarjuk menteni az életét. Csak olyan dolgokra nem szabad kivetíteni, amiknek el kell pusztulnia, például rákos daganatok, kórokozókkal fertőzött területek stb. Ezeket előtte meg kell tisztítani a betegség-energiától. A rossz szándékú, bántó tervek is "halálszagúak", tehát ha azokra használjuk a szimbólumot, ugyanúgy, mint a betegségenergiára vagy destruktív érzelem-felhőre, akkor (mivel a szimbólum nem akar ártani senkinek), a pusztító hatás a felhasználójára fog visszaszállni, és azt fogja megbetegíteni. 

Megkérdeztem, hogy mit jelent a fekvő félhold, és a háromszög. A félhold a vízelemet és az Anyatermészetet képviseli, mely az összetevőket adja az egészséghez és az élethez. A háromszög az isteni tudatot, a Teremtőerőt, a tűz átalakító erejét képviseli, mely a magból csírát, majd életet nyilvánít meg. Az Életelixír lombikja tehát önmagában nem képes életet adni, csak ha benne van egy lélek, mely örök létezésre rendeltetett. Az edény szája fölött lebegő vessző vagy csepp képviseli a lélekszikrát, mely életre fog kelni az üvegcsében, ha Idunn beledobálja az aranyalmáit. Örömmel fogadtam az új szimbólumot, mivel eddig éltető, teremtő minőségűt még nem annyira kaptam. 

Áttetsző rétegek

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A nagy szabadság az emberi lény két legbelsőbb rétegében érhető el, De ahhoz, hogy elérjük, a három külső rétegnek átlátszónak kell lennie; át kell tudni látni rajta, mint egy áttetsző kristályon, vagy egy csendes felszínű, tiszta vízen. Az a mód, ahogyan a civilizációnk, a társadalmunk és az oktatásunk meg van szervezve, olyan feltételekhez kötöttséget és karmát hoz létre, mely elhomályosítja a külső rétegeket; és így nem láthatunk át rajta a legbelső önvalónkig. Mélyen legbelül tudjuk, hogy Isten képére és hasonlatosságára készültünk, de hány olyan ember van manapság, aki ezt látja, érzi, éli? A legtöbb modern ember nem tud összekapcsolódni a saját magán belül található béke és öröm forrásával. Bár sohasem lehetünk valóban teljesen külön Istentől, a feltételekhez kötöttségünk elhitethet velünk, hogy Isten nincs velünk és egyedül vagyunk, vagy, ahogy Friedrich Nietzsche mondta, hogy "Isten halott". Ez egy illúzió. Csak helyre kell állítanunk a három külső réteg eredeti átlátszóságát, hogy tisztán belelássunk a mélységeinkbe.
A pancsakósa modell három külső rétege a test, légzés (a pránikus réteg) és az elme. A fátyolozottságot vagy homályt azok az akadályok hozzák létre, melyek a feltételekhez kötöttség megnyilvánulásai. és ezek az akadályok ebben a három rétegben találhatóak (1.31-es szútra). Ahogy a 2. fejezetben megtanultuk, az összes akadálynak van fizikai, pránikus és mentális komponense; és így a leküzdésükhöz is mindhárom komponenst kell egyidejűleg (nem egymás után) eltávolítani. Az ászana az a technika, melyet az akadályok és a feltételekhez kötöttség fizikai komponensének legyőzésére használhatunk. A pránájámát az akadályok és a feltételekhez kötöttség pránikus komponensének legyőzésére használhatjuk. A mentális komponenst a Kundaliní- és csakrameditáció által függeszthetjük fel. A technikák e három kategóriáját együttesen kell látni és alkalmazni, és nem külön-külön.
Mivel túlzottan megterhelőnek tűnhet e három komplex rendszer elsajátításának elkezdése egyszerre, sorrendben is tanulhatjuk tipikusan az ászanával kezdve. De idővel, miután már valamennyire jártassá váltunk bennük, a technikákat együtt kell gyakorolni és le kell küzdeni a tendenciát, hogy leakadjunk csak az ászana vagy csak a meditáció gyakorlásánál. Amikor a három külső réteget sikerült megtisztítani és felkészíteni, következetesen el tudjuk érni a szamádhit. Előtte mindig nehezen elérhető, önbecsapás vagy fantázia lesz csupán. Most vizsgáljuk meg ezt a három alap jóga-technikát és a jelentőségüket a szamádhi szempontjából. Ezután a kiegészítő jóga-technikák leírásával folytatom, melyek e három alaptechnikát támogatják."

A koncentráció spirálja

A hatodik szimbólumot is megkaptam Odintól. Míg az előző (a háromélű szekerce) és a második (a Változás örvénye) tisztító, energiaeloszlató hatású szimbólumok, ez a szimbólum két jobbra forgó,koncentrikusan elhelyezkedő logaritmikus spirálból áll. A spirálkarok szivárványszínben ragyognak, és hullámokban kifelé haladnak rajtuk a színek. A bal oldali ábra némileg visszaadja az élményt, de nem teljesen. A spirál az óramutatóval megegyező irányba forog, és így a közepébe koncentrálja az energiát vagy szándékot vagy teremtő erőt, végtelenül besűrítve azt és egy orsószerű energiagyülem jön létre a spirál alatt és fölött. Amikor ezt a szimbólumot megkaptam, akkor a sárkányom vitt Odinhoz. Minden ragyogva világított, az egész Életfa, a sárkányom is és vakító lángokat lövellt a szájából. Direkt nem nézek mostanában filmeket, hogy a mozgóképek ne zavarják meg a belső képalkotó folyamatomat. Valahogy nem is vágyom rá. De ez a jelenet talán hasonlított a Trónok Harca befejező részéhez, amikor a sárkányok mindent felperzseltek, mint két élő lángszóró. De az enyém nem bántott senkit.  

A Valhalla csarnoka általában sötét és szürkés, félhomályos szokott lenni, de most ott is számos fáklya világította meg a sötét termet. Odin átnyújtotta a rúnát a tenyerében, melyen ez a szimbólum kavargott, és elmagyarázta, hogyan kell használni. Ha a jobbos spirált jobbra forgatjuk, akkor begyűjti, koncentrálja az energiát, főleg teremtő, megnyilvánító céllal érdemes használni. Ha ugyanezt a spirált balra forgatjuk, akkor a karjaival begyűjti mindazokat az alkotóelemeket, összetevőket az Anyatermészettől, amelyekből meg lehet majd nyilvánítani az óhajtott célt. A balos spirál, tehát ennek a tükörképe nem kedvező, mert centrifugaként szétszórja az energiát, és káoszt teremt. A legtöbb ember nem tudja kezelni annak az energiáját. Amikor Odin beavatott a szimbólumba, akkor a kerék vagy örvény (akár csakrának is nevezhetjük) végighaladt a gerincemen lentről fölfelé, majd vissza le és fel, így minden létszintemet újrateremtve. A képen látható, hogy a galaxisok spirálkarjai is hasonló alakzatban forognak, és egy ősi új-mexikói sziklarajzon is megtalálható ugyanez a minta. 

Nem tudom, hogy van-e összefüggés közötte, de amióta ilyen gyakran kapom a szimbólumokat, jóval kevesebbet alszom, ami nem biztos, hogy jó vagy hogy hosszú távon is így lesz. A tudatos álmodás gyakorlásához ugyanis egy kicsit hosszabb alvásidőre volna szükség, és az még nem igazán akar összejönni.

Utána Odin megmutatta, hogy a szimbólumot térben is ki lehet vetíteni, ilyenkor alulról és felülről indul egy-egy csigaház-szerű spirál, melyek középen találkoznak. Vörös és kék színben jelennek meg, mintha a Jin és a Jang volnának, vagy két pólus találkozna. A spirálok nem csak egy tengely mentén jelentek meg, hanem függőlegesen, majd vízszintesen is a négy fő irányban és a köztes irányokban is. Ezzel összesen öt tengely alakult ki. Majd a két függőleges síkban is megjelent egy-egy tengely a köztes irányokban, így már összesen kilenc tengely volt a térbeli alakzaton. Végül a tengelyek által bezárt kis nyolcad-gömbcikkelyek közepén is megjelent egy-egy tengely, így összesen tizenhárom tengelyt alkotva, huszonhat spirálkarból állt az alakzat, melyek nagyjából szabályosan helyezkedtek el a háromdimenziós térben. 

A szabályos testek közül a rombikuboktaédernek van 26 oldala, ebből 18 négyzet, és 8 háromszög. Ha mindegyik oldalának a közepére odaképzelünk egy spirált, mely átszúrja, és a mértani középpontban egyesül a többivel, akkor megkapjuk azt, amit láttam. Mivel az ember csak három dimenzióban tudja leképezni az alakzatokat a belső látásával is, van egy olyan sejtésem, hogy ezt a térbeli szimbólumot elképzelve a spirálkarok átnyúlhatnak a tizenhárom dimenzióba, mely az univerzumot alkotja. Mondjuk eddig tizenkettőről tudtam, de hát persze az ember még azt sem tudja, hogy mennyi mindent nem tud, szóval passz. Minden esetre izgalmas szimbólum, majd kísérletezni fogok az alkalmazásával, hogy legyen némi tapasztalat, amit át tudok adni másoknak is, akik esetleg szeretnék használni. De már két dimenzióban elképzelve, és egy függőleges tengely mentén mozgatva is nagyon erőteljes hatást vált ki.

Vadzsrászana B

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"Vadzsrászana B

Technika:

1. Térdeljünk le egy darab puha anyagra összezárt térdekkel, sarkakkal, felfelé néző talpakkal, kinyújtott lábujjakkal és a ruhához érő rüszttel. A testünk legyen egyenes, a gerinc nyújtózkodjon fölfelé, az állunk pedig nyugodjon a mellkason.

2. Nyújtsuk ki a karjainkat, és helyezzük a tenyereinket a térdünkre.

3. Hajtsunk végre mély belégzéseket és kilégzéseket, susogó hangot létrehozva a torkunkban, belső légzésvisszatartással. Fontos, hogy mindkét típusú kumbhakamot hajtsuk végre, hogy megkapjuk az ászana teljes hasznát. Lassan növeljük a légzésciklusok számát a gyakorlás fejlődésével 6-ról 16-ra.

Megjegyzés: Amikor a gyakorlásunk már fejlettebb, akkor ahelyett, hogy ülő helyzetből kezdenénk az ászanát, kezdjük álló helyzetből. Álljunk egyenesen összeérő sarkakkal és nagylábujjakkal. Emeljük fel a sarkunkat, hajlítsuk be a térdünket, és térdeljünk le. Nyújtsuk ki a lábfejünket, hogy a rüsztünk a ruhára érjen, és a fenekünk az összezárt térdünkön pihen. A többi lépést ugyanúgy kell végezni, mint a fentiekben."

(Ez a vadzsrászana statikus változata, melyben a légzés és a kumbhaka előtérbe a dinamikus vinyászák helyett. Ha a pózt a gyakorlás végén végezzük, akkor nem szükséges álló helyzetből kezdeni. Viszont ha előbb végezzük, akkor végigcsinálhatjuk a vinyászákat a szamaszthititből a következők szerint:

Ékam: Szamaszthtiben állva végezzünk el egy mély kilégzést, miközben összekulcsoljuk az ujjainkat, és a tenyereinket lefelé fordítva nyújtjuk a karokat is a padló felé.

Dvé: Belégzés közben emelkedjünk fel a lábujjainkra.

Tríni: Kilégzésre engedjük le magunkat a térdeink behajlításával, és engedjük a térdeinket leereszkedni az összehajtogatott ruhára. A mozdulat során a karjainkat végig tartsuk a fejünk fölött és a gerincünk legyen egyenes és függőleges. A térdeink legyenek összezárva és a sarkaink és érjenek össze, a belső talpélek pedig legyenek függőlegesek.

Csatvári: Végezzünk el egy mély belégzést.

Pancsa: Kilégzés közben engedjük le a fenekünket a sarkainkra. Nyújtsuk ki a lábujjainkat hátra, úgy, hogy a rüsztünk érjen a ruhához. A sarkaink érjenek össze. Helyezzük a lefelé néző tenyereinket a térdeinkre és nyújtsuk ki a könyökünket. Hajtsuk végre az előírt számú légzésciklust és kumbhakát.

Sad: Kilégzésre helyezzük a tenyereinket a talajra a térdeink mellett, majd ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Szapta: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Astau: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Nava: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánádszanába.

Dasa: Kilégzésre hajoljunk előre mély uttánászanába.

Ékádasa: Belégzésre egyenesedjünk fel úrdhva-vriksászanába és érkezzünk meg szamaszthitibe.

A pózok gyakorlásához természetesen praktikusabb egy jógamatracot használni, mint egy kiterített szőnyeget vagy anyagot, amit Krishnamacharya idejében használtak.)