2019. június 20., csütörtök

A fordított pózok jelentősége

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Fordított pózok
Az ászana-gyakorlás másik aspektusa, melyet önmagában is értékelni kell, a fordított pózok csoportja. Ezt a témát nagy részletességgel ismertettem a „Jóga-meditáció a mantra, csakrák és Kundaliní által a spirituális szabadságért”, így itt csak röviden fogom bemutatni. A jóga ötödik ága a pratjáhára, mely azt jelenti: „elkülönülés a külső ingerektől” Bár Patandzsalí csak egy szútrában beszél róla, mindazonáltal a jóga fontos aspektusa. Modern világunk arra ösztökél, hogy függővé váljunk a külső stimulusoktól, legfőképpen az általunk vásárolt áruktól. Ezzel szemben a jóga azt tanítja, hogy amíg abban hiszel, hogy mindenféle külső dolog fogja megadni az elégedettséget, a boldogságot, vagy a szabadságot, addig a rabszolgái vagyunk. Ez nem azt jelenti, hogy nem élvezhetjük mindezeket a dolgokat; hanem azt jelenti, hogy ameddig „igényeljük” ez érzékstimulációt, a rabszolgái vagyunk. Ha az érzékstimuláció rabszolgái vagyunk, akkor nehezen tudunk befelé fordulni, hogy felfedezzük a tudat és a szabadság bennünk rejlő birodalmát.
A jógik több különböző módot találtak arra, hogy elősegítsék az érzékstimulációtól való függetlenedésüket. Ideális esetben mindet kombinálnunk kellene (és ezért mindet ismertettem a „Jóga-meditáció” könyvben. Számunkra a legérdekesebb itt, hogy az életerőnk (pránánk) kiáramlik és összekapcsolja magát az érzéktárgyakkal. Az elme pedig követi és vágyat érzünk az érzéktárgy iránt. Ez furcsának tűnhet, de ha képzettek vagyunk a meditációban, akkor megtanuljuk észrevenni, ahogy a prána hozzákapcsolódik valamihez, mielőtt a vágy képződése bekövetkezik; és így megakadályozhatjuk, mielőtt túl késő lesz, amikor már úgy érezzük, hogy „kell” az érzéktárgy.
A jógik rájöttek, hogy az egyik legjobb módja annak, hogy megakadályozzuk a prána kiáradását, az, hogy ha benn tartjuk valamelyik magasabb energiaközpontban (csakrában), például az ötödikben (visuddha), vagy a hatodikban (ágjá). A vállállás (szarvángászana) és a fejenállás (sírsászana) megteszi a munkát. El kell ismernem, hogy amikor először hallottam ezt az állítást, a számos jógi-mese egyikének tűnt, meg gondoltam többnek humbugnál. Viszont amikor rájöttem, hogy Sziddha Górakhnáth, a jóga egyik ősi csillaga tizenkét teljes versen keresztül beszél róla egy műben, mely összesen száz versből áll (Jóga-Góraksa-sataka), úgy döntöttem, hogy kipróbálom. A fordított pózokkal szerzett tapasztalataim alátámasztották Górakhnáth állításait. Nem javaslom senkinek, hogy vágjon bele, és álljon a fején vagy a nyakán hosszú időig. Ezeknek a pózoknak vannak finom részletei, és helyesen kell végrehajtani őket, ha el akarjuk kerülni a károsodást. A legfontosabb, hogy a támasztórendszerek (leginkább a gerinc, a törzsizmok, a karok és a vállak) elég erősek legyenek ahhoz, hogy meg tudják tartani a súlyunkat, és ne a nyakszirtet vagy a nyaki gerinccsigolyákat terheljük. Szükségünk van az általános ászana- és vinyásza-gyakorlásra ahhoz, hogy megkapjuk a fordított pózok károsodás nélküli végrehajtásához szükséges erőt."

Nincsenek megjegyzések: