Amikor
gyerekekkel vagyunk lent az Evernessen vagy bármilyen fesztiválon,
akkor nem olyan könnyű megszervezni azt, hogy a programokra is
eljussunk, amik érdekelnek bennünket. De azért sikerült eljutnom
szombaton egy transzlégzésre Huszti Sanyihoz, mert ezt a
gyakorlatot én is nagyon szeretem, és negyedévente igyekszem sort
keríteni rá.
A
transzlégzés alatt mindig remek zenészek szokták szolgáltatni a
zenét, és ez külön élményt jelent. Elindultunk a légzéssel és
a tánccal. Mivel én az első sorba kerültem, közvetlenül a
zenészek elé, vigyáznom kellett, nehogy ráessek a hangszerekre,
miközben táncolok, egyébként még vadabb pörgésekhez is lett
volna kedvem.
A
légzés megkezdése előtt gyógyítást kértem az ízületeimre,
és gyógyerőt is. Az első kép, ami bejött, az szinte a legutóbbi
Odinos utazás és szimbólum folytatása volt, melyben Idunn is
megjelent az aranyalmáival, és ő tartotta fiatalon Asgard
isteneit. Most azt éltem meg, hogy én vagyok Idunn, és jó érzés
volt megtapasztalni ezt a tápláló, női minőséget. Én osztottam
az aranyalmákat mindenkinek, az Ász isteneknek, a jelen lévő
zenészeknek és transzolóknak, és minden szenvedő élőlénynek.
Mohón falták az almákat, mivel azok a halhartatlanságot
jelentették. Valahogy azt éreztem, hogy én vagyok a főnök
Asgardban, mivel minden isten függőségben volt az almáktól, és
féltek a haláltól.
A
múltkori utazás után felmerült bennem a kérdés, hogy honnan
szerzi Idunn az aranyalmákat, és hogyan pótolja, amikor az istenek
megeszik őket. Most ebben a transzutazásban azt láttam, hogy a
ládikában, amiben tartottam az almákat, reggelre mindig újak
lettek. A holdfény is növelte az almák mennyiségét, és egy fám
is volt, amelyről leszakíthattam őket. Így mindenkit megetettem a
finom almákkal, és két újabb szimbólumot is kaptam Odintól. Az
egyik az Aranyalma szimbólum volt, mely egy almához hasonló tórusz
alakjával rendelkezik, alul és felül egy-egy háromszöggel. Ez a
szimbólum a köldökcsakrámban jelent meg, vörös háttérben
arany színnel. A második szimbólum közvetlenül utána érkezett,
és Ízisz/Hathor fejdíszéhez volt hasonló. Egy négyzeten egy
nagy fekvő félhold volt, benne pedig a Napkorong nyugodott. Ez a
szimbólum több egyiptomi istenség fejét is díszíti. A szimbólum
a fejtetőmön jelent meg, de még rá kell majd utazni, hogy
pontosabban megértsem a jelentőségét.
Ekkor
még mindig álltunk, és Sanyi azt mondta, hogy lélegezzünk a
hasunkba. Én a köldökcsakrám körül kezdtem melegséget érezni,
ami valahogy az előző két szimbólumhoz is kapcsolódott.
Igyekeztem arra koncentrálni, hogy a tűzelem minél jobban áradjon
szét a testemben, és izzítsa át. El is kezdett melegedni a
testem, de még sokkal több tüzet is el bírtam volna viselni. Arra
vágytam, hogy parázson lépkedjek, parazsat egyek és tűztenger
vegyen körül, eközben minden félelmem megszűnt a tűzelemtől.
Az
utazás lefelé folytatódott, a Földanya szíve felé. Ekkor már a
transz közben is Sanyi utasítására leereszkedtünk a talajra, és
én először sarat és drágaköveket hoztam fel a Földanya
szívéből, majd megjelent előttem az új kristálykoponyám, mely
még úton van felém, mert nemrég rendeltem meg az Ebayen. A
koponya belsejében nagyon kellemes fények és nyugalom uralkodtak,
majd intenzívebbé vált a zöld szín, és az az instrukció jött,
hogy a következő kristálykoponyámnak zöldnek kell lennie, és
Tibetből kell érkeznie.
Ahogy
lefelé haladtam a Föld alatt, volt egy kellemes föld alatti
tenger, szellőkkel, majd mentünk tovább a Földanya szíve felé,
mely szintén egy nagyon kellemes, mindent magába fogadó, süppedős
narancssárga energiával teli hely, mintha párnákból lenne. Utána
valahogy egy nagy bogár is kezdett körvonalazódni, ez valamiféle
betegségenergia lehetett, vagy az előző életeimben nem megfelelő
tudatossággal megélt halálokaim összessége. A bogár
zöldesfekete fényben csillogott, és mintha még valamilyen
írásjelek is lettek volna a hasán. Nem volt támadó vagy
félelmetes, inkább valami, ami kíváncsiságot ébreszt az
emberben. Az erőállataimmal megfordítottuk, és vizsgálgattuk.
Szarvasbogárra vagy talán szkarabeuszra emlékeztetett. Azt a
tanítást szűrtem le belőle, hogy a betegség és szenvedés okait
nem kerülni kell, vagy lenyomni a tudatalattiba, hanem figyelmesen
megvizsgálni, hogy megértsük, mit tud tanítani nekünk.
Nagyon
gyorsan elröppent a másfél óra, hirtelen vége lett a zenének.
Én még hiányoltam egy kicsit a handpan-es levezetést, de már
kezdődött a következő program a sátorban, ami Varga Zsolti új
együttesének a koncertje volt, nekem pedig mennem kellett a család
után. Szombat estére vihart is jósoltak, úgyhogy igyekeztünk
megerősíteni a sátrat, és az eső kezdetekor bevackoltuk
magunkat. Igen ám, de ez igazi felhőszakadás volt, és a sátrunk
már kezdett átázni. Szerencsére hoztunk egy takarófóliát, és
azt felhúztuk a sátrunk tetejére. Az esővíz így elkerült
minket, de viszont amikor elállt az eső, akkor le kellett venni a
fóliát, mert feltámadt a szél és nagyon csapkodta. Az éjszaka
további részében már nem az eső jelentette a fő problémát,
hanem a Nadi Flow sátorban zajló buli, ami közvetlenül a kijelölt
kemping rész kerítése mögött volt. Meglehetősen gagyi zenéket
nyomtak és meglehetősen nagy hangerőn, és még éjfélkor is alig
akartak leállni, hiába ment át Orsi kérni hogy halkítsák le.
Végül csak elhalkult minden és belealudtunk az éjszakába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése