Nap tüze pirkad 1. rész

Beszámoló Oguz nyári elvonulásáról, Cserkútpuszta, augusztus 1, csütörtök (első nap)

Csütörtök délután érkeztünk a cserkúti házhoz, kilencen vagyunk egyelőre, de egy-két ember érkezik még. Miután megérkeztünk, és becuccoltunk a házba, kis beszélgetés, ebédelés következett, majd összeraktuk a szertartásszobát és elkezdtük a programot néhány erődallal. Utána egy Éneklő Sámán gyakorlat következett. Körben álltunk, Oguz dobolt, én pedig csörgőztem. Elkezdtünk mélyen lélegezni, és hangokat kiadni. Ahogy becsuktam a szememet, Tsoggo bácsi arcát pillantottam meg először, akinél Oguz nemrégiben kint járt Mongóliában, majd az arca átváltozott Akbal, a jaguáristen arcává. Fokozatosan eltávolodott az éjszakai égen, majd láttam a kristálykoponyámat, rajta a jaguár-sisakkal. Először benne voltam a hatalmas koponya belsejében, majd a koponya az én agyam helyére került. Természetesen a koponyáimat is elhoztam magammal az elvonulásra, ott voltak a kandaló pérkányán Sivával együtt.

Megláttam a sasomat, ahogy odaszállt az Életfa alá, és amikor eggyé váltam a testével, elkezdtem spirál alakban felfelé repülni, a Felső Világokba. Először elértem a Napot és a Holdat, majd tovább repültem, és végighaladtam a szivárvány különböző színű sávjain. Elértem Asgardba, de még haladtuk tovább fölfelé. Elértük Ozirisz, a Napisten égi bárkáját, majd Kailást, Siva örök lakhelyét, és a számtalan lelki bolygót, ahol Isten különböző formái találhatók. Nem gondoltam volna, hogy még ezek fölött is van valami. “Mindig van feljebb!”- suttogta a sasom a fejemben. Fölfelé repültem a Fénybe, és eggyé váltam vele. A Fény és az Árnyék egyek voltak, a kettősségek feloldódtak. Talán ez volt az Éjféli Nap első tanítása. Amíg úgy gondolom, hogy van feljebb és lejjebb, addig mindig van feljebb. De amikor végül is minden egy abszolút energia, akkor feloldódom a határtalan Egységben. A fényből minthogyha aranyló esőcseppek hullottak volna alá az alatta elhelyezkedő világokra, és mindent bearanyoztak. Ahogy lassan ereszkedtem alá, szintén spirál alakban, de a farktollaimmal előre, én magam is aranytollú sas voltam.  Az aranyló esőcseppek harmatszerűen beborítottak mindent a Középső Világban is, mintegy azt mutatva, hogy a kettősségek világában is igazából mindent a Fény alkot, és csak az illúzió káprázata fedi be a jelenségek sokszínűségével. 

Ekkor lassan véget ért a dobolás, és leültünk. Oguz ekkor a dorombon kezdett el játszani, és én fényes buborékokból álló láncolatot láttam, melynek minden egyes buborékához minden irányból ugyanilyen buborékfüzérek kapcsolódtak. Vagyis minden pillanatban elindulhattál volna bármelyik irányba. Ekkor Oguz még torokénekelt is dorombozás közben, aminek hatására sámánmaszkok jelentek meg mindenhol a buborékokban. Az utazás végén a fekvő félholdban láttam a Napkorongot, de a Hold volt fehér, a Nap pedig fekete.

A következő feladat az volt, hogy ki kellett menni az erdőbe, és találni kellett egy fekete és fehér követ, melyeket legalább huszonnégy óráig magunknál kell tartani, és utána fogunk dolgozni vele. A második, esti utazásnál Oguz és Gábor doboltak, mi pedig feltettünk egy kérdést, arra utaztunk. Én a tudatalatti barlangjaim tisztítását kértem. Találkoztam az erőállataimmal, a farkas, az oroszlán és a sárkány kísértek el az Alsó Világba. Megtaláltuk a lejáratot az Életfa tövében, és egy csigalépcsőn ereszkedtem alá, az erőállataim pedig mellettem és felettem repültek. Megérkeztünk az első barlangba. A barlang tetejéről vízcseppek hullottak alá, és ezt kellett megszüntetni. Egy obszidiántükröt tartottam a vízcseppek alá, és amikor rácsöppentek, akkor eltűntek benne, és a csöpögés fokozatosan elállt. Ez a félelem barlangja, és itt az egó feloldása által tudok megszabadulni a félelmeimtől. A második barlangban nem emlékszem, hogy mi volt, mert néha azért belealudtam a gyakorlatba. A harmadik barlangban nagyon szűk járatokon kellett keresztülpréselni magamat, és csak akkor szélesedett ki a tér, amikor becsuktam a szememet, és elhittem, hogy nincsenek ott az akadályok. Ez a lecke az önkorlátozó hiedelmek feloldásáról szólt. A harmadik barlangban narancssárga folyadék volt, és ezt segített kiszivattyúzni Yuna, a gyógyító szellemem a didgeridoo-jával. A narancssárga lé a mások kontrollálásának hajlamát, a mások előtt valaminek látszásra irányuló törekvést, és a féltékenységet jelképezte. Amikor sikerült kiszivattyúzni, tovább haladtunk. Az ötödik barlangban feliratokat láttam a barlang falán. Ezeket is át kellett fordítani a fényből az árnyékba. Mind a hét barlangon keresztül tudtunk menni, de egy-két részlet kiesett, mert belealudtam. Arra még emlékszem, hogy a hetedik barlang volt a legmélyebben, de valahogy rést ütöttünk a falára, és újra a felszínre kerültünk. Azt hiszem, hogy lesz még dolgom ezekkel a barlangokkal.

Készültünk az éjszakára. Kimentem még a “wc-re”, és felnéztem a csillagos égre. A mélykék különböző árnyalataiban tündökölt, számtalan csillaggal. A ház ereszén már hallani lehetett, ahogy a pelék kergetőznek. Bementem lefeküdni, remélve, hogy álmomban tovább tudom folytatni a munkát az erőbarlangjaimmal, de nem álmodtam róluk. Néhányszor felébredtem a pelék nyüszítésére és randalírozására, de hajnal felé volt egy szép álmom. Valamilyen iskolában tanítottam, és amikor kijöttem az óráról, nagy meglepetésemre a nagylányom és az anyukája vártak odakint. Ők éppen ma érkeznek Magyarországra, de nagy öröm volt találkozni vele az álmomban.

A további erkölcsi tilalmak

Újabb részlet a Szamádhi-könyvből:
"Szatjam (igazmondás)

Az igazmondás sok mindent jelent a jógi számára, nem csak a hazugság kerülését. Ezek közül az egyik az, ha csendben marad, amikor semmi jelentős nem hangozhat el. A konfliktusok magjait gyakran az értelmetlen pletykálkodás közepette szórjuk el. A jóga azt javasolja, hogy maradjunk csöndben, amikor semmi lényegesen vagy jelentőset nem tudunk mondani. Feltehetjük magunknak a kérdéseket: "Igaz az, amit mondani készülök?"; "Kedves-e a mondanivalóm?", "Valóban szükség van-e rá?". Ha a válaszunk nem, akkor lehet, hogy a legjobb csendben maradni. Ezzel együtt, vannak olyan esetek, amikor a hallgatás az ártalmasabb, például amikor az igazat kellene megvallani. De az igazság legfontosabb aspektusa az, amit nagy I-vel írnak. Ha látjuk Istent, amint megnyilvánul a tudat, az univerzum és minden élőlény formájában, akkor látjuk az Igazságot.

Asztéja (nem-lopás)

Patandzsalí azt mondja, hogy ha megállapodunk a nem-lopásban, akkor minden gazdagság megjelenik az életünkben. Ennek a lényege az, hogy az egész világ a mi örökségünk - nem abban az értelemben, hogy azt elvesszük másoktól, hanem abban, hogy megosztjuk másokkal. Ennek elismerése, annak felismerése, hogy mekkora ajándék és bőség maga a puszta tény, hogy életben vagyunk eben a világban, hihetetlen belső vagyont hoz létre. Ekkor a nem-lopás belülről jön létre.

Miért lopnék, ha tudom, hogy semmit sem lehet elvenni tőlem? Mivel tiszta tudat vagyunk, a megtestesült lélek, örökké az vagyunk, ami az egész világot élvezi.

Brahmacsarja (a Tudat látása mindenkiben)

A modern interpretáció szerint a brahmacsarja a cölibátust jelenti. De eredetileg a Brahman (határtalan tudat) látását jelenti mindenkiben, mindenhol. Csak a mogul és brit uralom évszázadai múltán, ahogy India egyre prűdebb lett, jelent meg ez az új értelmezés. Az alkalmi szex a testté redukálja a másik személyt és ignorálja a bennük is jelen lévő határtalan tudatot. Egyes jóga-szövegek, mint például a Vaszistha-szamhitá hűségként definiálja a brahmacsarját, ami azt jelenti, hogy hűségesek vagyunk a törvényes partnerünkhöz.

Aparigraha (mentesség a mohóságtól)

A mohóság lényegében a hiányba vetett hit, melynek hatására olyasvalamit akarunk eltulajdonítani, ami nem a miénk. A magasabb jóga megnyilvánítja Isten határtalan bőségét és kreativitását. Isten szó szerint megteremt mindent, ami létezhet, beteljesítve a törvényt, hogy "ami létezhet, az létezni fog". Ez Isten végtelen hatalma. Amikor mindezt megtapasztaljuk a misztikus élmény során, a mohóság elillan."

A háború szimbóluma

Ma volt egy rövid sámándobos utazásom, és ma is kaptam egy szimbólumot Odintól. Nem is kellett a szokásos módon eljutnom a Valhallába, hanem ahogy becsuktam a szememet, és elkezdtem dobolni, egy sisakos alakot láttam, amint vágtatott egy hadsereg élén. A sisakos alakban felismertem Odint, és eléggé Ragnarök (a végítélet napja a vikingeknél) hangulata volt a jelenetnek. Ekkor eléggé világosan ki is rajzolódott előttem a szimbólum, aminek a felső része (egy kereszt fölött egy tetőszerűen megfordítot V betű) egy kicsit hasonlított az orrvédő és a szemek számára hagyott kivágás kontúrjára Odin sisakján. A szimbólum, vagyis a kereszt szára lefelé folytatódott, és az alján egy egyenlő szárú háromszög zárta le, melynek a csúcsa lefelé mutatott. 

Odin ekképpen magyarázta a rúna-szimbólum jelentőségét: "Ez a háború szimbóluma, és akkor kell használni, ha harcolnod kell valamilyen ártó vagy destruktív, kaotikus erővel, lénnyel, betegséggel. A rúna egyben védelmező hatású is, de fegyverként szembeszáll az ellenséges erőkkel, és megsemmisíti azokat. Ártó szándékkal nem szabad bevetni, mert akkor a védő hatása megszűnik, és aki alkalmazza, az nagy veszélynek teszi ki magát fizikai és karmikus szinten is." Ezután Odin elviharzott az Einherjar-hadseregével (azok, akik harcban, megdicsőülve estek el, a Valhallába kerülnek, és Odin "zsoldosai" lesznek. Amikor ő megy, hogy besegítsen valahol a világ dolgainak rendezésébe, akkor ezek az "élőhalott" katonák is mind vele vágtatnak). Én pedig visszakerültem az Életfához, és elbúcsúztam az erőállataimtól, akik mindig ott szoktak lenni körülötte. 

A szimbólum további aspektusait még tisztáznom kell majd egy következő utazásnál, mert nem emlékszem, hogy a színe egyértelműen megjelent volna, vagy hogy Odin "ráfestette" volna a testemre, ahogy az előző szimbólumokkal tette. Valamiért sürgős volt most ez a dolog, majd kiderül, hogy miért kellett ezt most megkapnom. Minden esetre Odin említette Tyr isten nevét, aki a viking mitológiában a háború istene, és akinek rúna-jele is megjelenik eben a szimbólumban (a függőleges vonal és a "háztető" a Tiwaz rúnát alkotja). A kereszt és a piramis is tekinthetők szakrális szimbólumoknak, melyek például Egyiptomban a halál/feltámadás, illetve a beavatási folyamat szimbólumai voltak. A lefelé fordított, föld alatti piramis az Alsó Világ, a tudatalatti, a Földanya teremtő, befogadó női princípiumának a szimbóluma. A beavatás első fázisai mindig ezekben a föld alatti kamrákban történtek. 

Beidéznék itt még egy kis leírást Tyrről a Skandináv Mitológia honlapról:

"A háború és az igazság félkezű égi istene. Leginkább a becsületességéről és az önfeláldozásról ismert. Legtöbbször karddal vagy lándzsával ábrázolták, amely egyben az igazság jelképe is. Odint megelőzően az egyik legtiszteltebb istenek közé tartozott, de miután elvesztette a jobb kezét (amely többek között esküknél, ítélethirdetésnél volt elengedhetetlen), a szerepe háttérbe szorult.

Apjának Odint vagy az óriás Hymirt mondják, míg anyja ismeretlen (bár elmondások szerint, inkább az istenekhez, mint sem az óriásokhoz tartozott). A Hymir-ének viszont említést tesz az öreganyjáról, akit egy rejtélyes 900 fejű szörnyként írnak le:

„Ott is találták Tyr
óriás öreganyját,
ott a kilencszer
százfejű szörnyet;
de jött az anya,
aranyosruhájú,
fehérszemöldökű,
fiát sörrel kínálta.”
(Hymir-ének, 8.)

Tyr volt a legbátrabb az összes isten közül. Feláldozta a jobb kezét, hogy megbéklyózzák Loki és Angrboda szörnyeteg gyermekét, az óriásfarkas Fenrirt. De már ezelőtt is bátorságáról tanúskodott, amikor Fenrirt etetni kellett, hiszen rajta kívül más nem merészkedett a farkas közelébe.

Szerepének nagyságát az is szemlélteti, hogy egy rúnát is köthetünk hozzá. Tiwaz nagyszerűen megszemélyesíti az isten jellemét: a bátorságot, a győzelmet, a rendet, és a harciasságot. Előszeretettel használták a harcosok a nevét és a rúnáját, mielőtt csatába vonultak volna.

„Győzelem rúnáját ismerd,
ha győzni indulsz,
kardod markolatán legyenek,
kardod lapján, élén,
és kétszer kiáltsd el
Tyr nagy nevét.”
(Szigdríva-ének, 6.)

A Ragnarökkor, az alvilág kutyájával Garmal való küzdelem során szerzett sebesüléseibe halt bele."

A keddi napot (Tuesday - Tyr's day) róla nevezték el, tehát marsikus jellemvonásokkal is bír, valamit az egyéb kultúrkörök háborúisten/szent király/hadvezér archetípusainak a megtestesítője is. Az asztrális vilgában persze dúlnak háborúk a jó és a rossz erői között, de én azért alapvetően egy békés ember vagyok. Aznap, amikor megkaptam a szimbólumot, hallottam azonban egy jóslatot a Shambhala harcosokról, mely szerint amikor a legnagyobb káosz és félelem fog uralkodni a világban, akkor fog felemelkedni Shambhala mítikus királysága. Ebből a királyságból indulnak útjukra a harcosok, hogy legyőzzék a gyűlölet és fegyverek hatalmát. Ezeknek a harcosoknak nincs otthonuk, hanem a háborúban álló felek földjén élnek, és azok között járnak, akiket a pusztítás szándéka vezérel. De a Shambhala harcosok egyéni bátorsága és együttérző bölcsessége hozza el a békét és a gyógyulást a világ számára. Két fegyverük van: az egyik az együttérzés, a másik pedig a bölcsesség látásmódja. E kettővel győzik le a mohóság és kapzsiság erőinek hatalmát. Számomra ebben a szimbólumban ez a nemes harc is benne foglaltatik.

Az ahimsza törvénye

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Múdrák (pránikus pecsétek)

Egyes múdrákat leírtam már a "Jóga-meditáció" című könyvemben, ahol a pratjáhára (a külső stimulusoktól való függetlenedés) rádzsa-jóga alapú megközelítését alkotják. E múdrák némelyike, mint a sambháví múdrá és a dzsihva bandha (a khecsarí múdrá lágyabb változata) rendkívüli erővel bír. A 6. fejezetben le fogom írni a bhramarít és a sanmukhí múdrát, melyeket közvetlenül használhatunk a szamádhi elérésére.

Gjána-jóga

A bhakti-jógához hasonlóan, ez nem egy kiegészítő technika, hanem a jóga csúcspontja, melyet akkor kell gyakorolni, ha a rádzsa-jógában (szamádhiban) elértük a teljességet. E könyv nyolcadik fejezetében lesz egy bevezetés a gjána-jógához, de reményeim szerint részletesebben tudok szólni róla egy következő kötetben. Ma a gjána-jóga nagy népszerűségnek örvend, mivel azt ígéri, hogy semmit sem kell tennünk, hogy elérjük a célját. Ez a hajlam az azonnali sikerre mindig is jelen volt, de az emberiség jelenlegi elvárásai és elképzelései fényében még vonzóbbnak tűnik. Ezért végződik így a 14. századi Hatha-jóga Pradípiká (4.113): "Amíg a prána nem lépett be a központi energiacsatornába, a gjánáról szóló összes fecsegés csupán őrült emberek hangos lármája."

Etika

Patandzsalí tíz erkölcsi irányelvet határoz meg, melyek a Jóga-szútrák medrét alkotják. Ahelyett, hogy azt mondanám: "Ne tedd (pl. Ne ölj, ne lopj stb.), amit senki sem akar hallani, meg fogom mutatni, hogyan nő ki természetesen az etika a szamádhi állapotából, és azt is, hogyan akadályozza a fordítottja a szamádhi elérését.

Az erkölcsi szabályok első ötös csoportja alkotja a jamákat (tilalmakat). Ezekre a tilalmakra szükség van, mert jelenleg még az evolúciónk korai szakaszában vagyunk és az állati öszönsémák még hatnak a gondolkodásunkra (a jógában ezeket a három alsó csakra szimbolizálja). Ezeket a késztetéseket eleinte meg kell zabolázni, hogy elkerüljük a karma bumerángját, mely megakadályozhatja a spirituális állapotok elérését. Amikor elértük ezeket az állapotokat és az evolúciónk előrehaladt, az erkölcsi értékrendünk bentről kifelé fog kifejlődni.

Ahimsza (nem-ártás)

Az ahimsza az első jama (tilalom). Bár általában erőszakmentességként határozzák meg, sokkal mélyebb dologról van szó. Kerülnünk kell mindennemű negatív viszonyulást mások és saját magunk felé gondolatban, szavakban és tettekben is. Még jobb, ha pozitív módon tudunk viszonyulni másokhoz. Ha valaki megkárosított, a jógi legjobb reakciója az, hogy azonnal megbocsájt neki és jót kíván. Így meg tudjuk előzni a negatív kondicionáltság kialakulását az elménkben. Mondani sem kell, hogy ez egy lassú folyamat. Nagyon gyakori, hogy megsértődünk másokra. Ha észrevesszük magunkban a neheztelést mások iránt, ne kezdjuk el magunkat is elmarasztalni, hanem helyettesítsük a sértődöttséget és rosszindulatot pozitív gondolatokkal. A Bhagavad-gítában (10.20) az Úr Krisna azt mondja: "Én vagyok az Önvaló minden lény szívében." Ha mindenkit, akivel találkozunk, Isten templomának tudunk tekinteni, a nem-ártás (ahimsza) belülről fog jönni.

Gyógyítás a kristálykoponyákkal

Ma ismét nekiveselkedtem, hogy meditáljak egyet a kristálykoponyákkal, miután a hétvégén eléggé intenzíven megdolgozták az egész családot. Amikor hazahoztam pénteken, akkor az új kristálykoponyám ételfelajánlást követelt, szerencsére vegetáriánusat. Így pucoltam neki gyümölcsöt, és megszórtam kakaóval, mert azt nagyon szereti. Estére még főztem egy mexikói chilis babot tortilla chipssel, mert a mexikói ételeket és a kukoricát is nagyon szereti. Ma hétfő van, és a fiam meg a lányom elmentek úszótáborba, amihez kellett küldeni utánuk egy kis életerőt meg gyógyító energiát, mert Lola napok óta köhécselt egy kicsit. 

Szóval ismét ajánlottam fel gyümölcsöt, meggyújtottam a füstölőket és a gyertyákat, és elővettem a sámándobomat. Az elején megfogalmaztam a kérdéseimet és a kéréseimet:
"Ki vagy te? Miben tudsz nekem segíteni? Kérlek küldj gyógyítást a gyermekeimnek a többi szellemi segítőmmel együtt!"

Megjelent az Életfa, és az erőállataim is gyülekezni kezdtek. A tekintetem felfelé irányult, és a sasom máris vitt fölfelé. Az Életfa törzse nagyon hosszúnak tűnt, és mintha egy alagútba vagy az ég felé nyíló barlangba torkollott volna a teteje. Sokáig repültünk fölfelé, és amikor végre megálltunk, akkor olyan volt a táj, mintha az égbolt egy nagy kupolaszerűség lenne, vagy egy fölénk tornyosuló barlang, melyre rá vannak festve a világító csillagok. Ugyanakkor a fekete ég szélein, a horizontokon narancssárga fény derengett, mint amikor egy fekete falat rávetülő ledekkel világítanak meg, és a szemlélő csak a visszaverődő halvány fényt látja. Ugyanakkor ez a hatalmas, ránk boruló égbolt egy koponya belsejére is emlékeztetett, hasonló érzést adva, mint amikor először találkoztam Akballal, az Éjféli Nappal. Belülről láttam a koponyát, majd messziről egy hatalmas emberszerű fejet, melyet jaguár-sisak fedett. Ezután a hatalmas koponyán belül számtalan, egymásba ágyazódó koponyát észleltem, melyek "átúszva" egymásba olvadtak, majd szétváltak, mint a matrjoska-babák héjai. A koponyák különböző színűek, alakúak és méretűek voltak, néha különváltak egymástól, néha pedig egybeolvadtak. 
"Akbal vagyok, a maja jaguár-isten, az Éjféli Nap. Ez itt a kisöcsém, Balam, a jaguár-pap, aki már korábban érkezett hozzád, hogy a jaguár-istenek családjának üzeneteit közvetítse a te nyelveden. A további koponyák, akik hozzád fognak jönni, szintén jaguár-istenek lesznek. Én a Teremtő Déli Nap ellentétpárja vagyok, és azért jöttem hozzád, hogy felfedjem a rejtett tudást, a rejtett képességeket, és megtanítsalak látni és közlekedni saját magad és mások tudatalattijában és az Alvilágban, mivel én vagyok az Alvilág ura. 

Ekkor megkértem, hogy mutasson meg nekem néhányat a tudatalattimban tárolt, előző életeimmel kapcsolatos emlékből. Akbal mutatta és narrálta is a legfontosabb előző életeimet: "Legutóbbi életedben hindu szádhu voltál, de erről már tudsz. Előtte tibeti szerzetes voltál, és egy barlangkolostorban végeztél szolgálatot. Még korábban Északon voltál sámán a vikingeknél. Azelőtt maja pap voltál, és a kristálykoponyák templomában végeztél szolgálatot." Mivel eddig nem nagyon hittem, hogy valóban léteztek ősi, prekolumbiánus kristálykoponyák, Akbal megmutata a jelenetet, ahogy a tizenkét kristálykoponya az oltáron ült,és középen volt a tizenharmadik, egy piramison belül. Nagyon erős ragyogó fényt árasztottak, és a fényoszlop felért az égig, valamilyen csillagképekig, ahonnan ezek a koponyák eljöttek a Földre. Sok ezer évig őrizték őket a beavatott emberek, de azután a papok ledegradálódtak, és pusztító céllal kezdték használni a kristálykoponyák erejét. Ez okozta több civilizáció hirtelen kipusztulását Közép-Amerikában. E pusztítások közepette én igyekeztem menteni azokat, akik menthetők voltak, és a tisztának megmaradt beavatottak, illetve maguk a koponyák úgy döntöttek, hogy vissza kell térniük a csillagösvényre és dematerializálódtak. A tudásukat azonban átadták azoknak a beavatottaknak, akik még tiszták maradtak a birtoklás- és hatalomvágytól. Thoth, vagyis a Tollaskígyó is elhozott tizenhárom smaragdtáblát Egyiptomból, melyek ugyanezt a tudást tartalmazták, de később, amikor látta, hogy mennyire degradálódtak a maják és az olmékok, hajóra szált, és magával vitte a smaragdtáblákat, vélhetőleg egy magasabb dimenzióba. Tehát most ennek az ősi tudásnak a nyomai maradtak ránk, viszont azt is tudtam már akkor, hogy a modern időben ismét felébred az emberek érdeklődése a krisálykoponyák iránt, és az ősi Kristálykoponya-tudat elkezd kommunikálni velünk az újonnan készült koponyákon keresztül, melyek azonban . már nem képviselnek pusztító erőt, ezért veszélytelenek ránk nézve.

Még korábbi életemben Egyiptomban voltam balzsamozó főpap, jóval előtte pedig Ausztráliában voltam bennszülőtt sámán, aki akkor még értette a csillagok nyelvét, és kommunikálni tudott az égi erőkkel. Ez előtti életeimet nem a Földön töltöttem, hanem az Univerzum különböző kultúráiban szolgáltam a Világ spirituális fejlődését.  Ezután megkértem a kristálykoponyákat, hogy segítsék gyermekeim gyógyulását. Ismét megjelentek az erőállataim, illetve a gyógyító szellemi segítőim is, és egy nagy mandalát alkotva létrehoztak egy gyógyító erőteret, mely egy fényalagúton keresztül összekapcsolódott a két kis csemetémmel. Láttam, ahogy színes fénygömbök és spirálok rendeződnek köréjük, és az eddig kapott szimbólumokat is alkalmaztam a gyógyításukhoz. A gyógyítás befejeztével visszakerültünk a nagy, égboltszerű kristálykoponya belsejébe, majd a sasommal visszaereszkedtünk az Életfa törzsén és elbúcsúztam a szellemvilágtól, megköszönve a segítséget. Ebben a bejegyzésben belinkeltem azokat a korábbi utazásaimat, melyekben már feltárultak egyes részletek ezekből a korábbi életeimből, de most kaptam meg ezt így, egy időrendi csokorba szedve.

Marícsjászana D

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"66. Marícsjászana D

Technika:

1. Üljünk egyenesen, mindkét láb kinyújtva előre. Hajlítsuk be az egyik lábunkat, mondjuk a balt, térdben, és a lábfejünk mutasson hátrafelé, a sarkunk pedig legyen a fenekünk mellett. A másik lábunkat, a jobbat hajlítsuk be térdben, és a talpunkat helyezzük szilárdan a talajra a fenekünk mellett. Az állunkat tartsuk függőlegesen. A jobb lábunkat helyezzük el úgy, mint a marícsjászana A-ban.

2. Vigyük a jobb karunkat körbe a jobb térdünk körül hátrafelé. A bal karunkat is vigyük hátra és fogjuk meg a jobb csuklónkat a bal kezünkkel. Fordítsunk figyelmet arra, hogy a jobb combunkat a törzshöz nyomva kell tartani.

3. Kilégzésre hajlítsuk előre a törzset csípőből és a homlokunkat érintsük a talajhoz. A gerincünk legyen annyira egyenes, amennyire lehetséges. A jobb lábunk végig érjen a talajhoz, és a sarkunk se emelkedjék meg, miközben előrehajlítjuk a törzset.

4. Belégzésre emeljük meg a törzset. A törzs előrehajlítását és felemelését többször is megismételhetjük.

5. Bontsuk a karkulcsolást, a lábainkat hozzuk vissza az eredeti pozícióba, és ismételjük meg a pózt a másik oldalon is.

(A marícsjászana D vinyászái a modern rendszer szerint:

Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).

Dvé: Kilégzésre uttánászana.

Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.

Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Szapta: Belégzésre ugorjuk előre dandászanába, a bal lábunkat vírászana pozícióba helyezve, a jobb lábunkat pedig talpra húzva az ülőcsontok mellett.

Astau: Kilégzésre kulcsoljunk a jobb karral a jobb láb körül kintről befelé, majd hajoljunk előre, a fejünkkel a föld felé törekedve. A felegyenesedést és előrehajlást többször is megismételhetjük. Végezzünk el minél több mély légzést a marícsjászana D szthitiben.

Nava: Belégzésre bontsuk a kézkulcsolást, és helyezzük mindkét tenyerünket a talajra, majd emeljük meg a testüket a levegőbe.

Dasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Trajódasa: Belégzésre ugorjuk előre dandászanába, a jobb lábunkat vírászana pozícióba helyezve, a bal lábunkat pedig talpra húzva az ülőcsontok mellett.

Csaturdasa: Kilégzésre kulcsoljunk a bal karral a bal láb körül kintről befelé, majd hajoljunk előre, a fejünkkel a föld felé törekedve. A felegyenesedést és előrehajlást többször is megismételhetjük. Végezzünk el minél több mély légzést a marícsjászana D szthitiben.

Pancsadasa: Belégzésre bontsuk a kézkulcsolást, és helyezzük mindkét tenyerünket a talajra, majd emeljük meg a testüket a levegőbe.

Sódasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Szaptadasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Astadasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Ékónavimsatihi: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.

Vimsatihi: Kilégzésre hajoljunk előre mély uttánászanába.

Ékavimsatihi: Belégzésre egyenesedjünk fel úrdhva-vriksászanába és érkezzünk meg szamaszthitibe.)

-->

Marícsjászana C

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"65. Marícsjászana C

-->

Technika:

1. Üljünk egyenesen, mindkét lábunk kinyújtva előre. Hajlítsuk be a jobb lábunkat térdben és helyezzük a jobb lábunkat a bal csípőhorpaszra, a jobb sarkunk kerüljön olyan közel a köldökhöz, amennyire csak lehetséges, mint az ardhapadmászana pozícióban. A jobb combunk és térdünk érjen a földhöz és az egész ászana során maradjon a földön. A bal lábunkat hajlítsuk be térdben és hozzuk az A változat első lépésénél leírt pozícióba. Vigyük a bal karunkat a bal térd körül és utána hátra. A jobb kezüket a testünk jobb oldala mellett vigyük hátra és fogjuk meg a bal csuklónkat a jobb kezünkkel. A karjainkkal ugyanazt a mozdulatot végezzük, mint az A változat 2. lépésében.

2. Vegyünk néhány mély levegőt.

3. Kilégzésre hajoljunk előre és érintsük meg a földet a fejünk tetejével.

4. Vegyünk néhány mély levegőt, légzésvisszatartás nélkül.

5. Belégzésre emeljük meg a törzsünket.

6. Ismételjük meg a másik oldalon is.

Hatásai: Az A és B változatnál említett hatásokon felül ez az ászana segít a menstruációs fájdalmak esetén. Tonizálja a májat és a lépet."

(A marícsjászana C vinyászái a modern rendszer szerint:

Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).

Dvé: Kilégzésre uttánászana.

Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.

Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Szapta: Belégzésre ugorjuk előre dandászanába, a jobb lábunkat féllótusz pozícióba helyezve, a bal lábunkat pedig talpra húzva az ülőcsontok mellett.

Astau: Kilégzésre kulcsoljunk a bal karral a bal láb körül kintről befelé. Végezzünk el néhány légzést, majd hajoljunk előre, a fejünkkel a föld felé törekedve. Végezzünk el minél több mély légzést a marícsjászana C szthitiben.

Nava: Belégzésre bontsuk a kézkulcsolást, és helyezzük mindkét tenyerünket a talajra, majd emeljük meg a testüket a levegőbe.

Dasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Trajódasa: Belégzésre ugorjuk előre dandászanába, a bal lábunkat féllótusz pozícióba helyezve, a jobb lábunkat pedig talpra húzva az ülőcsontok mellett.

Csaturdasa: Kilégzésre kulcsoljunk a jobb karral a jobb láb körül kintről befelé. Végezzünk el néhány légzést, majd hajoljunk előre, a fejünkkel a föld felé törekedve. Végezzünk el minél több mély légzést a marícsjászana C szthitiben.

Pancsadasa: Belégzésre bontsuk a kézkulcsolást, és helyezzük mindkét tenyerünket a talajra, majd emeljük meg a testüket a levegőbe.

Sódasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Szaptadasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Astadasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Ékónavimsatihi: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.

Vimsatihi: Kilégzésre hajoljunk előre mély uttánászanába.

Ékavimsatihi: Belégzésre egyenesedjünk fel úrdhva-vriksászanába és érkezzünk meg szamaszthitibe.)

A tudatunkban futó Mátrix

Talán mindannyian emlékszünk a Mátrix című filmre, mely a buddhista filozófia azon tanításán alapult, hogy a valóság, melyet érzékelünk, csupán egy álom, vagy szimuláció, ami az elménkben zajlik. Méghozzá, ahogy a buddhisták magyarázzák, mindenkinek az álma egy sajátos vonásokkal bíró szimuláció, és máris ott vagyunk a párhuzamos univerzumok elméleténél. Hogyan magyarázza mindezt a jóga filozófiája? Tekintsünk most el attól a kérdéstől, hogy a szimulációnak van-e önálló, azaz a megfigyelő jelenlététől független létezése, vagy nincs, a Jóga-szútra a következő módon írja le a tudatunk működését ebben az anyagi világban:

A tudat a lélek (purusa) energiája, vagy fénye, mellyel beragyogja a testét, az érzékszerveit és az elméjét. Tehát az Én, mint megfigyelő, érzékeli az érzékszerveken, vagyis a test kapuin keresztül az elmébe áramló információkat, melyeket az elem benyomások (szamszkárák) formájában raktároz, mint egy adathordozó. Az adathordozót magát azonban általában nem befolyásolja a rajta tárolt információ, bennünket viszont igen, méghozzá két szinten. Az egyik, talán megfoghatatlanabb szint a karmásaja, vagyis a karma tárháza. Ez azt jelenti, hogy minden egyes tett, érzékszervi benyomás elindít egy karmikus ok-okozati láncolatot, mely karmikus magok formájában ebben a karmikus tárházban (nevezzük kauzális testnek) tárolódik. A magok a tudatos elme számára általában észrevétlen módon kihajtanak, majd idővel meghozzák gyümölcsüket, amely már "objektív" események (pl. betegség, baleset, halál, veszteség/nyereség stb.) formájában jelentkezik. Mivel nem voltunk tudatosak a magból gyümölccsé alakulás folyamatáról, ezért a gyümölcs "lepottyanása" néha váratlanul érhet bennünket. A karmikus tárház működésének java része tehát az elme "tudattalan" tartományában zajlik. 

A másik mód, ahogyan a mentális benyomások hatnak az elménkre és a tudatunkra, az az úgynevezett feltételekhez kötött természet, vagyis a vászaná. A vászaná olyan karaktermintázatok, kialakított gondolati sémák és viselkedésminták összességét jelenti, melyek "kondicionálnak" bennünket bizonyos reakciókra, vagy bizonyos élethelyzetek, triggerek által kiváltott viselkedésre, mentális folyamatokra. A feltételekhez kötött természetünk tehát behatárolja a tudatunk és a választásunk szabadsági fokát. Például függőségek vagy önkorlátozó hiedelemrendszerek kialakulását eredményezi, melyeken belül az elménk "biztonságban érzi" magát, és így elhatárolódik a valóság számára ismeretlen vagy félelmetes dimenzióitól. A félelmek és általában az alsó "árnyék"- vagy tudatalatti csakrákban tárolt érzelmek mind a feltételekhez kötött természetünkből táplálkoznak, és gátolják a tudati evolúciónkat. Ezért fontos feladat a tudatalatti traumák, blokkok, megkötő tényezők feltérképezése és feldolgozása a spirituális úton, hiszen ezáltal egyengetjük elménk megnyílásának útját a Valóság magasabb dimenziói felé. 

A piszchológia különböző irányzatai a feltételekhez kötött természetünk "egyengetésével" foglalkoznak, vagyis igyekszenek fellazítani a tudatunk erősen megkötő aspektusait, a mentális reakcióinkat egy bizonyos "adekvát" tartományba hozva, ami társadalmilag, erkölcsileg stb. elfogadott, és a hétköznapi élet viszonylag kevesebb szenvedéssel járó elviselését teszi lehetővé. Ennél tovább azonban csak a spirituális utak merészkednek, melyek célja a feltételekhez kötött természetünk feloldása, és a lélek teljes szabadságának elérése. 

A jóga filozófiája és a személyes tapasztalás

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A jóga filozófiája

A jóga-írások (sásztrák) tanulmányozása elsődlegesen a Jóga-szútra tanulmányozását jelenti. Ennek a szövegnek a teljes kommentárját megadtam az „Ashtanga-jóga: gyakorlat és elmélet” című könyvem negyedik részében. A jóga-filozófia megértése képessé tesz bennünket arra, hogy a spirituális élményünket beintegráljuk az életünkbe. Sok embernek volt már ilyen élménye, de nem vették gyakorlati hasznát. Miért? Mert nem voltak képesek értelmesen integrálni az életükbe. Mellékesen megjegyezve, a tradicionális advaita védánta úgy tartja, hogy az önvaló csak a szentírások tanulmányozása és nem a személyes megtapasztalás által érhető el (Sankara Brahma-szútra kommentárja 2.1.3). A jóga álláspontja ettől eltér. A személyes megtapasztalás a legfontosabb, de a szentírások tanulmányozásán keresztül lehet integrálni. Sok más szöveget is érdemes tanulmányozni a Jóga-szútra mellett.

Már a Bhagavad-gítá napjaiban is tudták, hogy az önvalóról szóló tudás (gjána) egy magas cél, amit nem valószínű, hogy sokan elérnek. Nem lehet elérni addig, amíg az időnket és az energiánkat nem arra fordítjuk, hogy bevezessük a pránát a szusumnába, mely általában egy meglehetősen hosszú folyamatot jelentett olyan jógatechnikákból összeállítva, mint az ászana, krijá, pránájáma és a meditáció. Manapság az ember hajlamos arra, hogy előjogot érezzen mindenre, és ezért az olyan tanítások a legnépszerűbbek, melyek nem igényelnek erőfeszítést és befektetett időt.

Kriják

A kapálabhátí és a naulí fontos kriják a szamádhi szempontjából. Részletesen leírtam őket a „Pránájáma: a jóga lélegzete” című könyvben. Jegyezzük meg, hogy a kapálabhátít addig lehet gyakorolni, amíg el nem érjük a kévala kumbhakát, ami automatikusan elvezet a szamádhiig. Ha ezen az úton szeretnénk haladni, akkor olvassuk el a „Pránájáma: a jóga lélegzete” című könyvet. Ellenőrizzük, hogy megtettünk-e minden biztonsági óvintézkedést, és haladjunk lassan. A túl gyors fejlődés a jógik ellensége. Fel fogja forgatni az életünket, mert olyan dolgokat fogunk látni, amiket még nem tudunk megemészteni; a túlzottan intenzív gyakorlás olyan, mint megnyitni Pandora szelencéjét.

A naulí bámulatos, ahogyan begyújtja és felerősíti a belső tüzet (agnit) és átalakítja az emésztési tüzet (pittát) az intelligencia tüzévé. Ebben is jobb lassan fejlődni hosszabb időtartam alatt, mint fényesen égni, és gyorsan kiégni. A napi gyakorlás fontosabb, mint a haladás. A nyugatiakat kiváltképp annyira foglalkoztatja a haladás gondolata, hogy néha azért hagyják abba a gyakorlásukat, mert nem látják a fejlődést. Nem a fejlődés számít, hanem a gyakorlás rendszeressége. Herman Hesse regényében, a Sziddhártában olvashatunk egy csodás és idevágó példázatot. Sziddhárta egy fiatal és ambiciózus ember, aki sok erőfeszítést tesz, hogy elérje a szerencséjét. Mindegyik életszakaszát egy elengedő rítus előzi meg, melyet egy rév-átkelés szimbolizál ugyanazon a folyón, ugyanazon öreg révész vezetésével. Az első néhány átkelés alkalmával Sziddhárta alig veszi észre a révészt, Vászudévát, mivel túlzottan foglalkoztatja a haladás gondolata. Végük egyszer megkérdezi az öregembert, hogy volt-e valaha vágya arra, hogy elmenjen valahová, csináljon valamit, keressen egy tanárt, vagy tanuljon valamit. Vászudéva kritikusan válaszol. Azt mondja: „Nem kell sehová mennem, semmit tennem, és semmit megtanulnom. Csak a folyóra hallgatok és mindent elmond nekem, amit tudnom kell. Mi komo lenne máshová menni? Ugyanezt az információt találnám meg máshol is.” Vászudéva gyakorlásának fontos komponense nem annyira maga a folyó, mint az a képessége, hogy meghallja azt, ami már ott van. Gondoljuk végig, menyire tér el ez a felfogás a mi haladásról alkotott elképzelésünktől!

A múltban a vallások túl sok hangsúlyt helyeztek az erkölcsre, kívülről ráerőltetve a követőikre az etikai szabályokat a fenyegetés és megfélemlítés eszközeivel, ahelyett, hoyg hagyták volna ezeket belülről fejlődni a megvalósításon keresztül. A szamádhi azt a képességet adja nekünk, hogy természetesen meg tudjuk testesíteni az etikát, mert ugyanúgy érezzük a „másik” fájdalmát, mint a sajátunkét. Ez azért történik, mert a tárgy nélküli szamádhiban már nem létezik a „másik”. A másik lényt, akit a múltban megsértettünk, bántottunk, akinek hazudtunk, akitől loptunk, akivel lefeküdtünk, majd később otthagytuk, most saját énünkként tapasztaljuk meg. A „Szeresd a felebarátodat, mint tenmagadat” elv továbbá nem csak filozófia lesz, hanem tapasztalat.

Kristálykoponya-meditáció

Állítólag létezik egy ősi maja jóslat, mely szerint az atlantiszi mágusok tudását tizenhárom ősi kristálykoponyába sűrítették, és különböző őrzőkre bízták, hogy amikor majd eljön az ideje, akkor újra egymásra találhassanak a kristálykoponyák és átadják az ősi tudást az emberiség arra alkalmas tagjainak.

"Létezik egy legenda, miszerint 12 koponya létezik a Földön. Ha egy napon mind a 12 előkerül és kiegészülnek a rejtélyes 13. koponyával, akkor az emberiség számára egy olyan magasabb szintű tudás válik elérhetővé, mely információkat tartalmaz a világegyetemmel kapcsolatban.

Állítólag az ősi maják lelkei szálltak bele ezekbe a koponyákba, és azt várják, hogy újra kiszabaduljanak, szétterjesztve az általuk ismert információt a világban.

Egy híres médium, Carole Wilson szerint a kristálykoponyákat sok-sok évezreddel ezelőtt alkották egy magasabb intelligencia tagjai - egy olyan civilizáció, amely megelőzte a majákat.

Így vall erről:
"Ez a tárolóedény tartalmazza sokak elméjét és az egy elmét. Nem az általatok 'fizikainak' nevezett eljárás útján készült. Jelenlegi formájába a gondolat hatalma öntötte. A világ java része a szellem erejével jött létre. A szellem teremti az anyagot. Ez az edény azért kristályosodott ki, mert neked, a három dimenzió által behatároltan, szükséged van a látásra, a hallásra és a tapintásra.

További edények fognak előkerülni. Számosan vannak még. Amikor valamennyi tárolóedény együtt lesz, bámulatos tudásnak lesztek birtokosává. A fény és a hang lesz a kulcs; amikor a megfelelő rezgést előállítjátok, megkapjátok az információt, melyre szükségetek van. De az idő még nem jött el. Még mindig vannak olyanok, melyek még formát sem nyertek, és mások, melyek biztonságban pihennek az óceánok mélyén. Túl veszélyes lenne az embernek birtokolnia ezt az információt, túl korai az evolúció szempontjából, mert az emberiség még mindig a pusztítás eszközeinek jobbítására tör."

Egyes, a cherokee-ktől származó információk alapján a legenda úgy szól, hogy kezdetben 12 világ létezett az univerzumban az élet számára. 12 civilizáció, 12 bolygó.

A bolygók mindegyike összegyűjtötte tudását, és ezt a tudást egy holografikus számítógépbe táplálta: egy kristálykoponyába.

A planéták öregjei segítették a Föld népeit, hogy felépítsenek négy nagy civilizációt: Lemúria, Mu, Mieyhun és Atlantisz civilizációit. Arra használták fel a koponyák tudását, hogy misztikus iskolákat hozzanak létre, a rejtett bölcseletek iskoláit, és titkos gyógyító szervezeteket. Később kezdték széles körben is elterjeszteni a tanokat.

Ezeket a hatalmas erővel bíró és értékes kristálykoponyákat mindig különféle piramisokban tartották, majd a végidőkben egyetlen piramisban, melyet egy óriási, Bárkaként emlegetett szerkezetben helyeztek el.

A kör 12 koponyából állt, középen egy kiegészítő 13. darabbal.

Ez a tizenharmadik koponya képviselte valamennyi világ kollektív tudatát, és kapcsolódott valamennyi szent bolygó tudásához.

Az utazó emberek a koponyákból álló Bárkát először az olmék néphez vitték el, majd a maják vették át, azután az aztékok. Ám az aztékok arra használták fel a koponyák hatalmát, hogy visszaéljenek saját erejükkel, és másokat az irányításuk alá vonjanak. Az egyetlen hatalom, amely képes volt megtörni az aztékokat, a spanyol birodalom volt.
Mielőtt azonban a spanyol hódítók megkaparinthatták volna a kristálykoponyákat, a helyi papok és harcosok elmenekültek velük. A koponyák szétszóródtak a világban, és addig kell vándorolniuk, míg megtanulunk osztozni egymással a tudáson, gondoskodunk egymásról, tanítjuk egymást, és békés, harmonikus világot teremtünk a Földön."

A szkeptikusok szerint persze még a leghíresebb és legantikabbnak tekintett kristálykoponyák is viszonylag modern, 19. századi készítmények. Amikkel pedig mi találkozunk, nyilván még modernebbek, ám valahogy mégis azt tapasztalja a legtöbb ember, aki elkezd meditálni a kristálykoponyákkal, hogy komoly erőt és tudatosságot képviselnek, és megkeresik egymást. Az Atlantiszi Gyógyítók oldalon találtam ezt a néhány információt, melyek szerintem (az elvadultabb ezó kijelentésektől eltekintve, amik az oldalon bőségesen megtalálhatók) hasznunkra lehetnek, ha valóban szeretnénk kapcsolódni a kristálykoponyákhoz. Ehhez valójában nem is kell egy koponya előtt ülni vagy annak az őrzőjévé válni, hanem elég, ha meditációban összekapcsolódunk a tudatosságukkal.

"A koponyákkal véletlenszerűen senki sem találkozhat, ha ők nem akarják, de megfelelő belső alázattal közeledve hozzájuk gondolatban bárki rájuk kapcsolódhat. Hogy melyikre? És az éppen hol van? – NINCS JELENTŐSÉGE. A tudás, azok a képek, látomások a fontosak, amit megmutatnak.

És most szeretném leírni a KOPONYA MEDITÁCIÓ lépéseit:

- Helyezkedj el kényelmesen, meditációs ülésben, de lehet az egy kényelmes szék is.

- Hunyd be a szemed, és csendesítsd el a tudatodat. Amíg ezt teszed, figyelj a légzésedre, vegyél néhány mély lélegzetet, és ugyanolyan mélyről fújad ki.

- Képzeld el, hogy a koponyád belsejét egy ugyanolyan méretű víztiszta, áttetsző kristálykoponya tölti ki. Érezd, hogy megszűnik a kapcsolatod a fizikai világgal, és a koponya szemén keresztül betekintést kapsz egy másik dimenzióba.

- Ahol most vagy, nem a valóságos világ, amit látsz, minden csak szimbolikus. Annak, hogy odamentél – oka van.

Közöld az okot a koponyával, és kérd meg, mutasson olyan képeket, közöljön olyan gondolatokat, amiket megértesz, amiket fel tudsz fogni.

Ha megkaptad a tanítást, gondolatban köszönd meg, és nagyon lassan nyisd ki a szemed.

- Maradj még néhány percig ebben az ellazult testhelyzetben, és gondolkodj el azon, amit láttál, hogy milyen információhoz jutottál.

Rövid, de nagyon hatásos meditációnak tartom, és aki valaha kapcsolatban volt valamelyik koponyával, érdekes, ismerős érzései támadhatnak."

„Sok ezer évvel ezelőtt, a jelenlegi kor kezdetén érkeztek ide, és hátrahagyták a kristálykoponyákat. Elhozták számunkra ezt a tudást, hogy segítsenek bennünket a nagy szükség idején, a Figyelmeztetés korában, mely a korok között jön el, egy régi és egy új világ között. A koponyák óriási tudást, bölcsességet foglalnak magukba, hogy segítségünkre legyenek most, hogy eljött az idő...”

„...Erre a tudásra a tudatalatti segítségével lehet szert tenni. A koponyák látomásokat bocsátanak ránk, akár együtt vagyunk velük, akár nem. Ezek a mentális kinyilatkoztatás erejével hatnak. Gondolkodhatsz a koponyákon a legváratlanabb pillanatokban, vagy amikor alszol, de a lelked mindenképen az űrben fog szárnyalni, és ráébredsz, hogy mi minden van odafönt. Ha megkérdezed a koponyát mindarról, amiről mestereik beszéltek, akkor holnapután eszedbe fog jutni, mit is mondott, és ezen az úton a tudás csak terebélyesedni fog. Látomásokon és kozmikus víziókon keresztül tettünk szert tudásunkra. Ez olyas valami, amit nagyon kevesen értenek meg...

De két út létezik. Ha magadért, vagy magad által naggyá akarsz válni, felhasználva ehhez a koponyákat, ugyanakkor nem akarod védelmezni a bolygót, egyszerűen, mert saját céljaidra akarod kiaknázni, akkor a szellemed energiáit negatív irányba hasznosítod. A koponyák ekkor nem beszélnek hozzád, és nem tesznek naggyá. De ha hittel közeledsz, még ha az csak gondolataidban nyilvánul meg, és arra kéred a szent tudást, hogy segítsd és meggyógyítsd ezt a bolygót – és érdekel is ez a szent tudás, mely része a koponyának -, akkor minden jóra fordul, hiszen kérésed a szívedből és hitedből fakad. Senki nem lehet naggyá a koponyák által, ha csak nem a gyógyítás a célja. A koponyák csak akkor adják át tudásukat, ha a tudás Földanya javát szolgálja, és nem személyes vágyainkat."

A koponyák azért vannak itt, hogy felébresszék a tudatunkat, hogy megtanuljunk szeretni mindent. Meg van írva a naptárunkban, hogy a világ ezúttal ide fog figyelni ránk, hogy a világ meg fogja hallani Földanya szívének dobbanását. A koponyák azt mondják, hogy tisztelnünk kell teremtőnket, és szeretnünk kell egymást...” 

És végül, ha szeretnétek még olvasni a koponyákkal kapcsolatosélményekről, ezt a cikket is ajánlom a figyelmetekbe a prherald.hu oldaltól.

A jógikus étrend fontossága

Újabb részlet Greogor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Itt van néhány ötlet a bhávana (kultiváció) és a szankalpa (elhatározás) gyakorlásához. Isten mindannyiunk számára elérhetővé tette a szamádhi állapotait az idők kezdetétől. De mi mégsem követeljük magunknak, nem birtokoljuk, nem fogadjuk el, nem fogadjuk be őket. Igazából aktívan elutasítjuk ennek lehetőségét. Ez az elutasítás elsődlegesen az ehhez hasonló gondolati minták formájában történik:

• Isten nem létezik. (Akkor pedig hogyan taníthatna meg és részesíthetne a szamádhiban?)
• A szamádhi nem létezik. (Akkor hogyan érhetném el?)
• Nem érdemlem meg a szamádhi megtapasztalását. (Tehát nem is fogom megtapasztalni.)
• Jobban érdekel az étel, pénz, szex, hatalom, ingatlan, élvezetek, hírnév, stb. (Ebben az esetben ezeket fogjuk elérni, és nem a szamádhit).

Ahhoz, hogy alkalmassá tegyük az elménket a szamádhira, a visszájára kell fordítanunk ezeket a gondolkodási mintákat:

• Isten olyan mértékben tud tanítani engem, amennyire megvalósítom.
• A szamádhi a legbelsőbb természetem.
• A szamádhi születési előjogom és isteni kötelességem.
• Ha megtaláljuk Isten Királyságát (a szamádhit), akkor minden más meg lesz adva.

Ahhoz, hogy be tudjuk vésni ezeket a lenyomatokat az elménkbe, minden nap végig kell gondolnunk őket a meditációnk előtt vagy után, vagy ébredés után, vagy lefekvés előtt. A bhávana és a szankalpa elve az, hogy arra rögzítsük az elménket, amit el szeretnénk érni, a jelen tökéletlenségeink helyett. Ezt az elvet számos népszerű könyv oktatja, mely gyakran hibásan affelé irányít bennünket, amit akarunk. A valódi titok abban van, hogy arra koncentráljunk, amivé válni akarunk, és amit adni akarunk. A legfelsőbb bhávana: „Az isteni szeretet megtestesülése vagyok, és egy közvetítő, melyen keresztül az isteni szeretet minden lényt besugároz.” A bhávana (kultiváció) lényege az, hogy a határtalan intelligencia parányi részének képzeljük magunkat (amik valójában vagyunk, csak esetleg az elménk nem áll készen, hogy ezt elfogadja) és utána félreállunk, és engedjük, hogy ez a szuper-intelligencia irányítsa az életünket.

Mitáhára (jógikus étrend)

Erről a témáról írtam a „Pránájáma: a jóga légzése” könyvben, mivel a pránájáma nagyon érzékeny az étrendi kihágásokra. Ahogy T. Krishnamacharya írta: „Ők [a gyakorlók] mindig a helytelen étkezési szokások miatt veszítik el az eredményeiket.”. Bár a pránájáma szempontjából a legfontosabb, az étrend minden jógikus gyakorlatot befolyásol. Az apána, a lefelé áramló életerő az egyik fő erő, amely megakadályozza a Kundaliní felemelkedését (a másik a gravitáció). A jógik olyan ételeket választanak, melyek a lehető legkevésbé ingerlik az apánát, bár valamennyire minden étel ingerli. Nem véletlen, hogy a legtöbb próféta és buddha stb. hosszú időtartamokon keresztül böjtölt – főként a csúcsélményeiket megelőzően. A böjt ugyancsak fontos szerepet játszik a természeti népek, például az észak-amerikaiak vagy az ausztrál bennszülöttek kultúrájában. A böjt azonban egy kifinomult művészet, és nem szabad félvállról venni. Ha valakit érdekel a dolog, akkor érdemes beszerezni egy könyvet, amit a böjtben járatos orvos írt.

Azon túl, hogy olyan ételekre szorítkozunk, melyek minél kevésbé ingerlik az apánát (a zöldség és a gyümölcs az ideális), a jógikus étrend három elven alapul: együnk keveset, ajánljuk fel az ételünket Istennek, és csak szattvikus ételt együnk. Magának az ételnek a minőségén kívül, minél többet eszünk,annál erősebb az apána hatása. A könnyed test, amely nincs annyira az apána hatása alatt, kisebb akadályt jelent. Ezt magam is észrevettem, és sok bölcs, sámán és jógi is alátámasztja.

A következő kategória: együnk főként szattvikus ételeket. Ez hasonló az apánikus ételek kerüléséhez, de nem ugyanaz. Az apánikus ételek azok, amelyek erősítik a testre nehezedő gravitációs erőt. A szattvikus ételek a ragyogást, intelligenciát és a bölcsességet erősítik. Ezzel szemben állnak a tamaszikus ételek, melyek hatására az elme tompa, nehéz és rest lesz (ami hasonlít az apánikushoz); valamint a radzsaszikus ételek, melyek hirtelen haragúvá, szenvedélyessé, érzéki élvezetekre hajlamossá, gyulladttá, egoisztikussá és kapzsivá tesznek. Az ételek elmére gyakorolt hatását részletező listákat bármelyik, jógikus vagy ájurvédikus étrenddel foglalkozó könyvben megtaláljuk, valamint a „Pránájáma: a jóga légzése” című könyvem „Mitáhára” című fejezetében.

Az utolsó tanács pedig az, hogy ajánljuk fel az ételünket Istenek, ami azt jelenti, hogy adjuk fel azt a képzetet, hogy az étel az, ami táplál. Igazából isten az, aki megeszi az ételt, és sok millió bonyolult folyamaton keresztül lebontja azt alkotóelemeire, és utána csodálatos módon beépíti ebbe a bámulatos testbe, mely ténylegesen él és működik. Megkérhetünk akár tízezer biológust, hogy hozzon létre egy testet, amely képes mindarra, amire a miénk, és tonnányi élelmiszert is adhatunk hozzá, de nem fognak sikerrel járni. Isten az, aki az úgynevezett halott anyagból élő testet készít; Isten az, aki működésben tartja ezt a testet és lehetővé teszi, hogy gondolkodjon, szimfóniákat írjon és lelkileg felemelő élményeket éljen meg, és végül elérje az isteni tudatot. Ez egy csoda, és a jógik elismerik ezt a tényt azáltal, hogy minden ételt felajánlanak az Egynek, aki fenntart bennünket."

Az Éjféli Nap kristálykoponya érkezése

Tavaly decemberében szereztem az első kristálykoponyámat, egy brazil hegyikristály koponyát. Ide linkelem azokat a blogbejegyzéseket, melyek a vele kapcsolatos élményeimről szólnak, csak hogy érthető legyen a folytatás (A kristálykoponyák rejtélye; A kristálykoponya és a jaguár-pap; A kristálykoponya és a Kék Bolygó). Tehát az elmúlt fél évben jól elvoltam a kristálykoponyámmal, és a benne lakó (vagy rajta keresztül kommunikáló) jaguár-pappal, de valahogy az jelent meg előttem, hogy összesen nyolc kristálykoponya őrzőjévé kell válnom, melyek közül egy központi, nagyobb méretű lesz, a többi pedig a hegyikristályhoz hasonló méretű, de mindegyik különböző színű. Sokáig nézegettem az interneten, hogy honnan szerezhetnék be legalább egy 1 kg súlyú kristálykoponyát, és több koponya-őrző is javasolta, hogy az Ebay-ről rendeljek. Végül sikerült kiválasztani ezt a példányt, mely egy fluoritból faragott koponya, és 1 kg súlyú. A tarkójától az állkapcsáig húzódik lefelé átlóban egy narancsságga sáv, a feje teteje és a nyakszirtje pedig inkább lilás színű. Viszonylag hamar meg is érkezett Kínából, viszont itthon majdnem egy hónapot ült rajta a Magyar Posta, mire a vámeljárást sikerült lebonyolítaniuk, és magamhoz vehettem a koponyát. 

Előzetesen valahogy olyan sugallatot kaptam, hogy ezen a kristálykoponya-családon keresztül az ősi Közép-Amerikai civilizációk jaguár-istenei fognak kommunikálni hozzám (és remélem, segíteni sámáni feladataimban). Érdekesen alakul a sámáni utam, mert van már kapcsolódásom az ősi magyar kultúrához, az északi mitológiához, Egyiptomhoz, Tibethez, Indiához, Ausztráliához és Közép-Amerikához is. Vélhetőleg előző életeim során mindezeknek a kultúráknak a spirituális hagyományaival mélyebb kapcsolatba kerültem, és ezek a tudás-mozaikok most jönnek fel. Szóval a maja, olmék és tolték kultúrákban volt nagy kultusza a jaguár-isteneknek, de ennek még pontosabban utána kell majd néznem. 

Csütörtökön este találtam meg az értesítőt a postaládámban, hogy a koponya már a kerületi postahivatalban vár rám. Az alább következő események persze értelmezhetők véletlen egybeesésként is, de én, ha az intuíciómra hallgatok, akkor azt mondom, hogy a koponya energetikája intenzíven megkavart bennünket, és eltart egy pár napig, amíg összeszokunk egymással. Csütörtök este már veszekedtünk egy indokolatlanul nagyot Orsival (ami kb 5 percig tartott, utána nevetve kibékültünk), de ez nálunk már rendkívülinek számít. 

Pénteken reggel nem tudtam rendesen edzeni, mert a bal térdem nagyon megfájdult, és elment belőle minden erő. Edzés után beugrottam a postára és magamhoz vettem a koponyát, majd nagy izgalmak közepette elindultam az Atmába. Először a kulcsomat benne felejtettem a zárban kívülről, így vissza kellett mennem érte, majd útközben egy parkoló autós centiméterek híján majdnem rám nyitotta az ajtót. De végül csak beértem a jógastúdióba. Tartottam egy magánórát, ekkor már kitettem a szép kristálykoponyát az oltárra. A relaxáció alatt játszottam egy kicsit a hangtálakon. Ekkor hirtelen vihar kerekedett, mennydörgéssel, záporral, széllel, ajtócsapkodással. A jaguár-isten megérkezett.

Utána megtartottam még a csoportos órámat is, ahol azért érezhető volt az izzás a levegőben. A jógaóra után úgy döntöttem, hogy lefekszem egy kis relaxációra, és igyekszem ráhangolódni az új kristálykoponya rezgésére. Kellemesen ellazultam, és mivel fáradt voltam, ezért ez inkább egy "filmszakadásokkal" tűzdelt mélyrelaxáció lett, néhány képpel, mintsem összefüggő meditáció. Az is lehet, hogy a koponya még csak megfigyel, szkenneli az energiarendszeremet, és nem kezd el kommunikálni, csak később, vagy majd az aktiválás után. Minden esetre relaxáció közben láttam egy ősi sámánalakot repülni a sötét, éjszakai égen. Felém közeledett, de még így is távol volt. Annyit lehetett látni belőle, hogy jaguár-fejdísze volt. Olyan érzete volt az egésznek, mintha az éjszakai égen megfigyelnék egy napfogyatkozást, és csak a Nap körüli fényglóriát látnám, de mégis jaguár-ember feje volt. Utána inkább olyan testérzeteim voltak, mintha különböző elemek segítségével behangolta volna a testemet és az étertestemet. Először hőt éreztem szétáradni a testemben, majd mintha esővízzel mosták volna át, végül pedig borzongásszerű bizsergés járta át az egész testemet. Nagyjából fél óra múlva tértem magamhoz, és a térdfájásom majdnem teljesen elmúlt. Mivel a bal térdem fájt reggel, arra asszociáltam, hogy az ősök ereje akar átjönni a bal térdemen, és ezt hozta el a kristálykoponya. 

Mivel a maja jaguáristenek között a legfőbbet a Földi Tűz vagy az Éjszakai Nap jaguár-istenének nevezik, és az én koponyám is nagyon hasonló színárnyalatokkal rendelkezik (tűz és éjszaka), elneveztem Éjféli Napnak, akinek a nevét a maják Akbal-ként ejtették ki. Hazaértem és itthon mindenki fel volt pörögve, ami egyébként még szombaton is folytatódott. Mi hajnali háromig nem tudtunk elaludni Orsival, és addig dolgoztunk. Tehát egyelőre itt tartunk, remélhetőleg lassan majd elkezd megnyilatkozni a kristálykoponyám, eddig beszerzett erőtárgyaim és szellemi segítőim körét kiegészítve. 

Marícsjászana B

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"64. Marícsjászana B

Technika:

1. Üljünk egyenesen, mindkét lábunk kinyújtva előre. Hajlítsuk be az egyik lábunkat, mondjuk a balt térdben, és helyezzük a talpunkat szilárdan a talajra az ülőcsont mellett. Lábszárunk legyen függőleges. Másik lábunk maradjon nyújtva, a lábujjaink nézzenek felfelé, a combunk és a vádlink pedig érjen a talajra.
2. Kilégzésre csavarjuk el a törzset balra úgy, hogy a köldökünk a bal comb közepe fölé kerüljön, a jobb vállunk pedig a bal térdtől balra van. Vigyük körbe a jobb karunkat a bal térd körül, majd a testünk mögé. Figyeljünk oda, hogy a bal könyökünk kerüljön minél lejebb a bal térd alá, oghy ne feszítsük túl a könyökünket. A bal karunkat vigyünk hátra a test mögé és fogjuk meg vele a jobb csuklót (tanulmányozzuk az ábrát).

Megjegyzés: lehet, hogy eleinte nem tudjuk megfogni a csuklónkat. Törekedjünk rá, amennyire lehet, fölösleges erőlködés nélkül. Gyakorlással a végső pozíció lehetővé válik.

3. Fordítsuk a fejünket balra úgy, hogy az állunk a bal vállunk fölé kerüljön. Tartsuk egyenesen a hátunkat, amennyire lehet.
4. Vegyünk néhány mély, szabályos levegőt, de ne végezzünk légzésvisszatartást. Figyeljünk oda, hogy ne erőltessük túl.
5. Belégzésre térjünk vissza az 1. pozícióhoz.
6. Ismételjük meg a másik oldalon is.

Hatásai: Az A változatnál említett hatások mellett a cukorbetegséget is kezelhetjük vele.

(A marícsjászana B vinyászái a modern rendszer szerint:

Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).

Dvé: Kilégzésre uttánászana.

Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.

Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Szapta: Belégzésre ugorjuk előre dandászanába, a jobb lábunkat behajlítva és a talpunkat az ülőcsont mellé helyezve.

Astau: Kilégzésre fordítsuk ki a törzset jobbra, és kulcsoljunk a bal karral a jobb láb körül kintről befelé. Végezzünk el minél több mély légzést a marícsjászana B szthitiben.

Nava: Belégzésre bontsuk a kézkulcsolást, és helyezzük mindkét tenyerünket a talajra, majd emeljük meg a testüket a levegőbe.

Dasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Trajódasa: Belégzésre ugorjuk előre dandászanába, a jobb lábunkat behajlítva és a talpunkat az ülőcsont mellé helyezve.

Csaturdasa: Kilégzésre fordítsuk ki a törzset balra, és kulcsoljunk a jobb karral a bal láb körül kintről befelé. Végezzünk el minél több mély légzést a marícsjászana B szthitiben.

Pancsadasa: Belégzésre bontsuk a kézkulcsolást, és helyezzük mindkét tenyerünket a talajra, majd emeljük meg a testüket a levegőbe.

Sódasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Szaptadasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Astadasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Ékónavimsatihi: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.

Vimsatihi: Kilégzésre hajoljunk előre mély uttánászanába.

Ékavimsatihi: Belégzésre egyenesedjünk fel úrdhva-vriksászanába és érkezzünk meg szamaszthitibe.)

-->