A háború szimbóluma

Ma volt egy rövid sámándobos utazásom, és ma is kaptam egy szimbólumot Odintól. Nem is kellett a szokásos módon eljutnom a Valhallába, hanem ahogy becsuktam a szememet, és elkezdtem dobolni, egy sisakos alakot láttam, amint vágtatott egy hadsereg élén. A sisakos alakban felismertem Odint, és eléggé Ragnarök (a végítélet napja a vikingeknél) hangulata volt a jelenetnek. Ekkor eléggé világosan ki is rajzolódott előttem a szimbólum, aminek a felső része (egy kereszt fölött egy tetőszerűen megfordítot V betű) egy kicsit hasonlított az orrvédő és a szemek számára hagyott kivágás kontúrjára Odin sisakján. A szimbólum, vagyis a kereszt szára lefelé folytatódott, és az alján egy egyenlő szárú háromszög zárta le, melynek a csúcsa lefelé mutatott. 

Odin ekképpen magyarázta a rúna-szimbólum jelentőségét: "Ez a háború szimbóluma, és akkor kell használni, ha harcolnod kell valamilyen ártó vagy destruktív, kaotikus erővel, lénnyel, betegséggel. A rúna egyben védelmező hatású is, de fegyverként szembeszáll az ellenséges erőkkel, és megsemmisíti azokat. Ártó szándékkal nem szabad bevetni, mert akkor a védő hatása megszűnik, és aki alkalmazza, az nagy veszélynek teszi ki magát fizikai és karmikus szinten is." Ezután Odin elviharzott az Einherjar-hadseregével (azok, akik harcban, megdicsőülve estek el, a Valhallába kerülnek, és Odin "zsoldosai" lesznek. Amikor ő megy, hogy besegítsen valahol a világ dolgainak rendezésébe, akkor ezek az "élőhalott" katonák is mind vele vágtatnak). Én pedig visszakerültem az Életfához, és elbúcsúztam az erőállataimtól, akik mindig ott szoktak lenni körülötte. 

A szimbólum további aspektusait még tisztáznom kell majd egy következő utazásnál, mert nem emlékszem, hogy a színe egyértelműen megjelent volna, vagy hogy Odin "ráfestette" volna a testemre, ahogy az előző szimbólumokkal tette. Valamiért sürgős volt most ez a dolog, majd kiderül, hogy miért kellett ezt most megkapnom. Minden esetre Odin említette Tyr isten nevét, aki a viking mitológiában a háború istene, és akinek rúna-jele is megjelenik eben a szimbólumban (a függőleges vonal és a "háztető" a Tiwaz rúnát alkotja). A kereszt és a piramis is tekinthetők szakrális szimbólumoknak, melyek például Egyiptomban a halál/feltámadás, illetve a beavatási folyamat szimbólumai voltak. A lefelé fordított, föld alatti piramis az Alsó Világ, a tudatalatti, a Földanya teremtő, befogadó női princípiumának a szimbóluma. A beavatás első fázisai mindig ezekben a föld alatti kamrákban történtek. 

Beidéznék itt még egy kis leírást Tyrről a Skandináv Mitológia honlapról:

"A háború és az igazság félkezű égi istene. Leginkább a becsületességéről és az önfeláldozásról ismert. Legtöbbször karddal vagy lándzsával ábrázolták, amely egyben az igazság jelképe is. Odint megelőzően az egyik legtiszteltebb istenek közé tartozott, de miután elvesztette a jobb kezét (amely többek között esküknél, ítélethirdetésnél volt elengedhetetlen), a szerepe háttérbe szorult.

Apjának Odint vagy az óriás Hymirt mondják, míg anyja ismeretlen (bár elmondások szerint, inkább az istenekhez, mint sem az óriásokhoz tartozott). A Hymir-ének viszont említést tesz az öreganyjáról, akit egy rejtélyes 900 fejű szörnyként írnak le:

„Ott is találták Tyr
óriás öreganyját,
ott a kilencszer
százfejű szörnyet;
de jött az anya,
aranyosruhájú,
fehérszemöldökű,
fiát sörrel kínálta.”
(Hymir-ének, 8.)

Tyr volt a legbátrabb az összes isten közül. Feláldozta a jobb kezét, hogy megbéklyózzák Loki és Angrboda szörnyeteg gyermekét, az óriásfarkas Fenrirt. De már ezelőtt is bátorságáról tanúskodott, amikor Fenrirt etetni kellett, hiszen rajta kívül más nem merészkedett a farkas közelébe.

Szerepének nagyságát az is szemlélteti, hogy egy rúnát is köthetünk hozzá. Tiwaz nagyszerűen megszemélyesíti az isten jellemét: a bátorságot, a győzelmet, a rendet, és a harciasságot. Előszeretettel használták a harcosok a nevét és a rúnáját, mielőtt csatába vonultak volna.

„Győzelem rúnáját ismerd,
ha győzni indulsz,
kardod markolatán legyenek,
kardod lapján, élén,
és kétszer kiáltsd el
Tyr nagy nevét.”
(Szigdríva-ének, 6.)

A Ragnarökkor, az alvilág kutyájával Garmal való küzdelem során szerzett sebesüléseibe halt bele."

A keddi napot (Tuesday - Tyr's day) róla nevezték el, tehát marsikus jellemvonásokkal is bír, valamit az egyéb kultúrkörök háborúisten/szent király/hadvezér archetípusainak a megtestesítője is. Az asztrális vilgában persze dúlnak háborúk a jó és a rossz erői között, de én azért alapvetően egy békés ember vagyok. Aznap, amikor megkaptam a szimbólumot, hallottam azonban egy jóslatot a Shambhala harcosokról, mely szerint amikor a legnagyobb káosz és félelem fog uralkodni a világban, akkor fog felemelkedni Shambhala mítikus királysága. Ebből a királyságból indulnak útjukra a harcosok, hogy legyőzzék a gyűlölet és fegyverek hatalmát. Ezeknek a harcosoknak nincs otthonuk, hanem a háborúban álló felek földjén élnek, és azok között járnak, akiket a pusztítás szándéka vezérel. De a Shambhala harcosok egyéni bátorsága és együttérző bölcsessége hozza el a békét és a gyógyulást a világ számára. Két fegyverük van: az egyik az együttérzés, a másik pedig a bölcsesség látásmódja. E kettővel győzik le a mohóság és kapzsiság erőinek hatalmát. Számomra ebben a szimbólumban ez a nemes harc is benne foglaltatik.