A kollektív tudat 2. rész

Újabb rész Soós Jóska leírásából a hét sámáni tudatszintről:

"Néha spontán módon bekövetkezik a megérzés, hogy valaki jelen van körülöttünk vagy bennünk. Ez akkor is megtörténik, ha valaki éppen egy súlyos balesetet él át, mintha egy őrangyal a segítségére sietne az utolsó pillanatban. Mindenkinek van egy ilyen őrangyala. Ez az ősapánk, vagy még pontosabban az életerőnk megszemélyesülése, aki szeretne életben tartani bennünket. Ekkor mondjuk azt: „Olyan volt, mintha valaki jobbra forgatta volna a kormányt, sokkal gyorsabban, mint ahogy én meg tudtam volna tenni. Vagy: „Egy külső erőt éreztem, ami segített rajtam.”

Ha egy valóban erős szellemről van szó, akkor önmagunkon belül érezzük, mintha a Gondviselés volna, mely minden veszélyen átsegít. Olyan, mintha egy láthatatlan védőburok venne körül bennünket. Az ilyen eset azonban ritka, és nem szabad számítani rá. De kapcsolatba léphetünk egy személlyel a múltból.

Egy magyar pszichológus és pszichoanalitikus, Szondi (Szondi Lipót, 1893-1986), aki Svájcba költözött, és német nyelven írta könyveit, kifejlesztett egy módszert, melyben különböző emberek képeit használta. Megmutatta a képeket a pácienseinek, hogy megvizsgálja a reakcióikat, és felossza a rokonszenves, ellenszenves és közömbös kategóriákra. Igazából ez egy régi sámáni megközelítési mód volt, mely hasonlít a Rorschach-teszthez (melyben képeket kell meglátni a tintapacákban).

Magyarországon régi népszokás volt, hogy miután feltettek egy fontos kérdést, a nők olvasztott ólmot öntöttek a vízbe, és utána a megszilárdult ólomdarabból értelmezték a választ. Ez is ugyanaz, mint a Rorschach-teszt, de strukturáltabb. Szondi pszichológiai kapcsolatokról beszél a genetikai vagy karmikus kapcsolatok helyett. Néha új formát kell adnunk a régi gondolkodási struktúráknak, hogy ismét a jelenbe tudjuk hozni őket."

Megjegyzés: A fentiekben az alábbi meditációs technikákat ismertük meg:

1. A temető meglátogatása és kapcsolódás az ősök szelleméhez.
2. Kapcsolódás egy hely szelleméhez, történelméhez, személyesen vagy gondolatban elutazva oda.
3. Időutazásban kapcsolódás a genetikai vagy a karmikus ősökhöz.
4. Kapcsolat felvétele az őrangyalunkkal/őrző szellemünkkel.
5. Kérdések megválaszolása olvasztott ólom/gyertyaviasz/tintapaca/jóskártya interpretálásával.

-->

A bhramarí múdrá

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Bhramarí múdrá

Egyes szentírások múdraként ismertetik ezt a módszert, míg mások pránájáma-technikaként. A különbség gyakran abban áll, hogy belevesszük-e a légzésvisszatartást (kumbhakát) vagy nem. A bhramarí szó a fekete méhet jelenti. A szentírások egyetértenek abban, hogy a múdrá a fekete hím méh hangjának kiadásából áll belégzés közben, és a nőstényé kilégzés közben. Amit általában nem ismertetnek, az a hang tényleges létrehozásának módja. Kezdjük a kilégzéssel: az sokkal könnyebb. Hozzunk létre egy nazális „ng” hangot, hasonlót, mint pl. a „Gangesz” szóban, és tartsuk ki a teljes kilégzés időtartama alatt. Ez a nőstény méh hangja. Amikor a kilégzés végére értünk, folytassuk az „ng” hang kiadását, de most váltsunk át egy erőteljes belégzésre. A hang csak akkor fog folytatódni, ha gyorsan szívjuk be a levegőt, ami azt jelenti, hogy nem tudjuk sokáig fenntartani, mert a tüdőnk hamar megtelik. Ha sikerül kiadni a hangot, akkor észre fogjuk venni, hogy sokkal magasabb és zizegősebb. Ez a hím méh hangját képviseli, bizonyítva azt, hogy az ő élete sokkal rövidebb és nem sok mindenre jó a nemzésen kívül. Ebben a tekintetben olyan, mint egy dzsigoló.

Fogjuk be a fülünket a hüvelykujjunkkal, helyettük a mutatóujjainkat a homlokunkra a rezonancia felerősítése érdekében, és a többi ujjunkat helyezzük a behunyt szemeinkre és az arccsontjainkra. Most kezdjük el a hang kiadását, és belégzés-kilégzés közben egyaránt zárjunk ki minden külső látványt és hanghatást. Ha szeretnénk hosszabb ideig végezni a múdrát, akkor jól jöhet, ha a padlóra ülünk és a könyökeinket egy előttünk álló székre vagy alacsony asztalra támasztjuk, hogy ne fáradjanak ki a karjaink.

Fókuszáljuk az elménket teljesen erre a hangra és kövessük a hangot befelé, elengedve a külvilággal kapcsolatos minden felfogást és emléket. Ha követjük a hangot befelé a lényünk magja felé, a külvilággal kapcsolatos emlékek hamar szertefoszlanak és az eredendő, tiszta LÉT-ezés állapotához érkezünk. Persze ez attól is függ, hogy az elménk befelé fordulásának és belső üzemmódjának az ereje elég erős-e. A legtöbb jógikus gyakorlat ennek az állapotnak az előkészítését szolgálja és ez a múdrá egy jó jelzés arra, hogy meddig jutottunk. Önmagában a bhramarí múdrá csak akkor fog működni, ha már rendelkezünk egy erős karmikus vagy tudatalatti hajlammal a befelé fordulásra.

A múdrá végrehajtásának másik módja hosszabb időn keresztül az, ha füldugót használunk a hüvelykujjunk helyett, és ahelyett, hogy az ujjainkkal fednénk be a szemünket, nézhetjük a kelő teliholdat. A hold a lunáris prána szimbóluma – ez az erő fordítja befelé az elménket. Ez a módszer azok esetében is jól működik, akik a túlzott introvertáltságuk miatt nehéznek találják a jógában történő fejlődést.

-->

A kollektív tudat 1. rész

Újabb rész Soós Jóska leírásából a hét sámáni tudatszintről:

"2. A kollektív tudat

Különböző módszerek léteznek a tudat genetika szférájának eléréséhez. Például gondolhatunk az apánkra vagy a nagyszülőnkre, vagy az őseinkhez fűződő kapcsolatra. Ekkor képeket fogunk látni. Tamás Bácsi azt javasolta, hogy látogassunk meg régi temetőket, mert különleges hangulatuk van. Ezt szinte minden vallásban megteszik, hogy megtartsák a kapcsolatukat az ősökkel.

Ha kapcsolatba léptünk az asztráltest meridián-rendszerével, akkor a hétköznapi világ háromdimenziós volta feloszlik. Ekkor megtapasztaljuk az időtlenség dimenzióját, melyben korlátlanul áramlik az idő, a múlt, jelen és jövő béklyói nélkül. Ezekben a pillanatokban gondolhatunk bizonyos személyekre vagy civilizációkra, az egyiptomiakra, az atlantisziakra, a druidákra, stb. vagy valakire akit kedvelünk, vagy nem kedvelünk.

Visszakövethetjük egy falu vagy város, az országunk vagy nemzetünk történelmét, vagy akár az egész emberiségét. A részletek nem fontosak, de a középvonal, a történelem struktúrája és mindennek a személyes megtapasztalása lényeges. Ezzel együtt jár a karmikus múlt. A genetikus múlt az, amit az őseink, a vér szerinti rokonaink adtak tovább, míg a karmikus történelem egy spirituális kapcsolatot jelent. Lehet, hogy jó kapcsolatot érzünk egy kínai emberrel, de viszályban vagyunk a szomszédunkkal.

A karmikus kapcsolat sokkal gazdagabb és szélesebb, mint a genetikai. Fizikailag, pszichológiailag és asztrálisan is tapasztaljuk. Például lehet, hogy nem érzünk fizikai kapcsolatot egy pápuával, de nagyon tudunk kapcsolódni pszichésen és asztrálisan.

Az állatokkal, tárgyakkal és eseményekkel is érezhetjük a karmikus kapcsolatot. Vannak olyan emberek, akik kapcsolatot éreznerk a Francia Forradalommal, vagy Atlantisszal.

Egyszer azt mondtam Tamás Bácsinak, hogy semmit sem tudok a dédnagyapámról. Azt javasolta, hogy gondoljak rá, és hangolódjak rá arra, hogy van. „Tedd fel a kérdést, hogy hol van most a dédnagyapád szelleme!”

Úgy tartotta, hogy valakinek a lelke mindig és mindenhol jelen van és érezni lehet, különösen ha van genetikai kapcsolatunk is vele. Amikor nem éreztem semmit, azt mondta: „Csak hét helyen lehet: előtted, mögötted, tőled balra, tőled jobbra, fölötted, alattad, vagy benned. Sehol máshol nem találhatunk meg valamit, amit keresünk.”

(Megjegyzés: ez a hét kozmikus irány, melyet a sámáni hagyományokban is tisztelnek: a négy égtáj, kelet, dél, nyugat és észak, az Alsó, Felső és a Középső Világ.)

-->

Uddzsájí pránájáma - vilóma és pratilóma változat

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"Uddzsájí – vilóma

Ez az anulóma pránájáma kontragyakorlata, és közvetlenül utána kell gyakorolni. Itt a belégzést végezzük váltott orrlyukakon keresztül, a kilégzést pedig mindkettőn keresztül, valamint a torkunkon keresztül, miközben abban érezzük a súrlódó hangot. Ez a folyamat előhozza a nyálkát, amit ki kell köpni. Az anulóma és a vilóma uddzsájí gyakorlása által a légutak és a légkamrák megtisztulnak. Az ászana, múdrá stb. vonatkozásában az anulóma uddzsájíval kapcsolatok megjegyzések itt ugyanúgy érvényesek.

Pratilóma uddzsájí

Ebben a gyakorlatban kombináljuk az anulóma és a vilóma uddzsájí gyakorlatát. A gyakorlása előtt azonban el kell végezni az alábbi előzetes gyakorlatot az orr és a torok járatainak megtisztítása érdekében:

Előzetes gyakorlat

Lélegezzünk be mindkét nyitott orrlyukon keresztül, csukott szájjal, tartsuk bent a levegőt, majd lélegezzünk ki az egyik orrlyukon keresztül, mondjuk a jobbon, mrigí múdrában tartva a kezünket az orrlyukaknál. Ismételjük meg a folyamatot tízszer, mindig a torkon keresztül belélegezve, visszatartva a levegőt majd ugyanazon az orrnyíláson, vagyis a jobbon keresztül kilélegezve. Most ismételjük meg még tízszer, mindig a torkon keresztül belélegezve, visszatartva a levegőt és a balon keresztül kilélegezve.

Pratilóma uddzsájí
Technika: Üljünk helyes ászanában.

1. Lélegezzünk be a torkunkon keresztül, tartsuk bent a levegőt, majd lélegezzünk ki a jobb orrlyukon keresztül.
   
2. Lélegezzünk be a jobb orrlyukon keresztül, tartsuk bent, majd lélegezzünk ki a torkunkon keresztül.
   
3. Lélegezzünk be a torkunkon keresztül, tartsuk bent, majd lélegezzünk ki a bal orrlyukon keresztül.
   
4. Lélegezzünk be a bal orrlyukon keresztül, tartsuk bent, majd lélegezzünk ki a torkunkon keresztül.
   

A fenti négy lépés együtt alkot egy kört a pránájámában. A fenti leírásban a pránájáma csak antara kumbhakával (belső légzésvisszatartással) szerepel. Miután egy ideig gyakoroltuk ezt a változatot és jártassá váltunk benne, végezzük a pránájámát csak báhja kumbhakammal (külső légzésvisszatartással), antara kumbhakam nélkül. A báhja kumbhakam a kilégzés után következik. Amikor elértük a kellő szintet a gyakorlásban, végezhetjük a pránájámát antara és báhja kumbhakával együtt is.
A kumbhakam időtartama ne legyen olyan hosszú, ami megzavarja a normális, lassú, egyenletes, hosszú és finom belégzést és kilégzést. A belégzés és kilégzés időtartama legyen olyan hosszú, amilyen csak lehetséges. A báhja kumbhakam időtartama legyen az antara kumbhakam időtartamának egy harmada. Korábban már leírtuk, hogy a kezdeti szinten az antar kumbhakam időtartama ne legyen hosszabb hat másodpercnél. Így kezdetben a báhja kumbhakam időtartama ne legyen hosszabb két másodpercnél.
Ezt a pránájámát ne gyakoroljuk anélkül, hogy először ne sajátítottuk volna el a bandhákat. A dzsálándhára bandha nem fog sikerülni, ha a torkunk környéke hájas. Először csökkenteni kell a zsírlerakódásokat a megfelelő ászanák gyakorlásával. Az alábbi ászanák segítik a zsírlerakódás csökkentését a nyak első és hátulsó oldalán: szarvángászana, halászana, karnapídászana. A nyak oldalán lévő zsírlerakódások csökkentéséhez gyakoroljuk az alábbi ászanákat: bharadvádzsászana és ardha-matszjéndrászana. Az uddíjána bandham és a múla bandham helyes végrehajtásához gyakoroljuk a sírsászanát is. E pránájáma csak akkor hoz teljes eredményt, ha mindhárom bandhával és a két kumbhakammal gyakoroljuk."
(Megjegyzés: Amikor a pránájáma leírásánál azt olvassuk, hogy belégzés/kilégzés a torkunkon keresztül, akkor az a két orrnyíláson keresztül történő légzésre vonatkozik, de az uddzsájí hangot a torkunkban (vagy lejjebb) hozzuk létre. A légzésfázisok időtartama 6 mp-es kumbhaka esetében 6:6:6:2 (B:K:K:K), és ezt kell arányosan növelni a gyakorlás elteltével.)

-->

Uddzsájí pránájáma - anulóma változat

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"Uddzsájí – anulóma

Üljünk le valamelyik ászanában, az elvonultak esetében a padmászana vagy a sziddhászana ajánlott. Vegyük fel az állzárat, és nyújtsuk ki mindkét karunkat, a tenyereinket a térdeinken nyugtatva. A tenyerek legyenek nyitva, az ujjaink pedig érjenek össze. A könyökünket ne hajlítsuk be.

Belégzés: Lélegezzünk be lassan és egyenletesen mindkét orrlyukon keresztül, a torkunkban súrlódó hangot létrehozva. A megfelelő gyakorlattal a súrlódó hangot egészen lent, a rekeszizomnál fogjuk érzékelni.

Belső visszatartás: A torok összehúzása által tartsuk vissza a levegőt, és ne az orrlyukak ujjainkkal történő befogása által. A karjaink maradjanak nyújtva.

Kilégzés: Most hozzuk a jobb kezünket az orrunkhoz, az ujjakat mrigí múdrában tartva és szabályozott kilégzéssel fújjuk ki a levegőt, az első körben a jobb orrlyukon keresztül, a másodikban a balon keresztül, és így tovább, váltogatva. A kilégzésnek olyan lassúnak és egyenletesnek kell lennie, amennyire csak lehetséges. A kilégzés vége után helyezzük vissza a jobb kezünket az eredeti pozícióba, kinyújtva és a tenyerünket a térdünkön nyugtatva.

E pránájáma kezdeti szintjén, mint ahogy más pránájámáknál is, a báhja kumbhakamot, vagyis a légzés kint tartását nem kell gyakorolni. Elegendő, ha a belégzés, a légzésvisszatartás és a kilégzés időtartama azonos. Miután megfelelő könnyedséget értünk el e három pránájáma-szakasz gyakorlásában, óvatosan megpróbálhatjuk a negyediket, vagyis a báhja kumbhakamot. Ahogy már korábban említettük, ezt a pránájámát mindhárom bandhával (a dzsálándhára, múla és uddíjána bandhával) együtt kell gyakorolni. Így a belégzés közben csak egy bandhát alkalmazunk (dzsálándhára bandha), a belső visszatartás során kettőt (dzsálándhára és múla bandham, melyet az előző kilégzéseknél már felvettünk), a kilégzésnél pedig mindhármat alkalmazni kell."

(Megjegyzés: Az uddzsájí pránájáma ezen változatában a kilégzés vaáltott orrlyukakon keresztül történik. Ezzel elkezdjük kiegyenlíteni a jobb és bal orrlyukon, vagyis a pingalá és az ídá (Nap és Hold) vezetékben áramló prána arányát, bár nem olyan hatékonyan, mint a szúrja- és csandra-bhédana, vagy a nádí sódhana pránájáma alkalmazásával. A cél a három légzésfázis meghosszabbítása 6-8-12 stb. másodperc vagy szívdobbanás időtartamára, majd még hosszabbra. Ha a kilégzés utáni kumbhakát is hozzáadjuk a gyakorlathoz, akkor annak is ugyanolyan időtartamúnak kell lennie, mint az előző három légzésfázisnak. A kézpozíció lehet a csin-múdrá, vagyis felfelé néző tenyerekkel érintsük össze a mutató- és hüvelykujjunkat.)

-->

A személyes tudat 3. rész

Újabb rész Soós Jóska leírásából a hét sámáni tudatszintről:
"Tamás Bácsi egyszer azt mondta: „Gyere, pihenjünk le ennek a fának az árnyékában!” Sohasem úgy mutatott be egy gyakorlatot, mint egy leckét, de persze megvoltak a maga mögöttes szándékai. Ez általában este, vagy vasárnap történt, amikor csend uralkodott. Ekkor hanyatt feküdtünk és pihentünk. Ekkor azt mondta: „Oldódj fel, mint a füst.” Ekkor olyan érzés fogott el, mintha lebegnénk, vagy lassan lesüllyednénk a földbe vagy elmerülnénk a vízben. Ha valakinek az az érzése támadt, hogy fent a levegőben lebeg és madártávlatból néz le mindenre, Tamás azt mondta: „Most gondolatban merülj mélyre a vízben, és képzeld el, hogy a tó, amiben elmerültél, kapcsolatban áll a tengerrel, és hogy egyre mélyebbre tudsz merülni, a végtelenségig. Próbáld ezt megtapasztalni, és mondd el, hogy mit látsz.”

-->

Egyszer egy tengeri szörnyet láttam, ahogy rám támadott, és félelmemben felkiáltottam. „Mi a baj?” - kérdezte. „Egy szörny közeledik felém!” - mondtam. „Ne félj” - mondta Tamás - „Lágyan engedd tovább a szörnyet! A szörnyek csak akkor veszélyesek, ha félsz tőlük, vagy ha rosszak a szándékaid.”

Először a mélységbe kell lemerülnöd. Ha ezt meg tudod tenni, akkor mehetsz felfelé. De a fordítottja nem mindig igaz. Tamás Bácsi azt mondta: „Meg kell tapasztalnod a tenger bejövő hullámait.” Most már tudom, hogy ezt képletesen értette. Ezzel kapcsolatban említhetnénk a test akupunktúrás meridiánjait. Először jön a fizikai relaxáció, maikor az izmok és az idegek ellazulnak, és akkor a meridiánok is ellazulnak. Ezt egy közeledő hullámként éljük meg, és néha az ellazuló testrészek apró mozgásaként. Amikor megtapasztaljuk a tudatnak ezt az első rétegét, akkor kapcsolatba léphetünk a további tudati rétegekkel, és még a kozmikus tudattal is. Nem annyira fontos tudni, mint megtapasztalni, mert csak a megtapasztalás eredményez változást."

Megjegyzés: A fentiekben az alábbi meditációs technikákat ismertük meg:

1. Az életünk legkellemesebb és legkellemetlenebb eseményének felidézése felváltva, ítélkezés nélkül.
2. Egy állat vagy természeti kép megfigyelése majd felidézése meditációban, és a felmerülő képek megfigyelése.
3. Egy növény, pl. alma megfigyelése, majd asszociációs képek felidézése meditációban, amíg a képek el nem fogynak.
4. Visszatérés a magzati létbe, az élmények megfigyelése
5. Feloldódás a füstben, majd lefelé merülés az óceán mélyére, utána szárnyalás, lebegés, teljesen ellazult állapotban.

Mindegyik gyakorlat során kerülni kell az ítélkezést és a felmerülő élményekkel, érzésekkel, képekkel, érzetekkel történő azonosulást, csupán szemtanúként, közömbös tudatosságként kell jelen lenni, félelem és ragaszkodás nélkül.

-->

A szamádhi és a múdrák

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A jóga-szövegek célja

A régi időkben a szútrákára (a szútrák szerzőjének) dolga az volt, hogy minél rövidebbre szerkessze az egyes szútrákat, illetve a teljes szövegeket. Példának okáért, általában nem tartalmaznak igéket, amikre a szövegkörnyezetből kell következtetni. Hasonlóképpen, csak egyszer említik az alanyt és utána minél több, egymást követő szútrában hivatkoznak rá. Csak akkor, amikor új alanyt említenek, következtethetünk arra, hogy az összes azt megelőző szútra az előzőleg említett alanyra vonatkozik. Míg a szútra megalkotása maga egy művészi forma volt, annak az oka, hogy minél több információt igyekeztek kihagyni belőle, magában a „szútra” kifejezésben van kódolva. A „szútra” fonalat jelent, és a szútrák a fejlett mesterek segédeszközei a tanítványok oktatásában. Más szavakkal, a szútra szövegének nem az a célja, hogy egy kívülálló, egy nyelvész vagy tudós számára értelmezhető legyen. Mint egy PowerPoint prezentáció, mely csupán egy előadás jegyzeteit tartalmazza, csupán annyi a célja, hogy támogassa annak az emlékezetét, aki évtizedek alkalmazása során gyakorolta, kimunkálta és megtapasztalta a tartalmát. A régi időkben a szövegek nem törekedtek arra, hogy túl sokat átadjanak, mivel a rendszert a személyes instrukción keresztül kellett megtanulni. Csak az utóbbi évszázadokban, amikor sok ilyen láncolat kihalt, kezdtek hosszabb terjedelemben írni az adeptusaik. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy az a tudás abban a pillanatban született, hanem annak kinyilvánítása, hogy a tudás akkor veszett el; más szavakkal, bizonyos hosszabb szövegek igazából az adott jógaiskolák síremlékei vagy az utolsó szög a koporsójukban, és nem a virágzásuk tanúságtételei. Hasonlóképpen, egy virágzó fa pompázatos bemutatkozása lehet csupán a hattyúdala, mielőtt magot terem és meghal. Ezt a tényt gyakran teljesen figyelmen kívül hagyják a nyugati tudósok.

A szamádhi és a múdrák (pránikus pecsétek)

Patandzsalí megközelítése a nyolc ág mindegyikéhez, beleértve a szamádhit, az, hogy leírja őket, de azt nem, hogyan juthatunk el odáig. Ez sok félreértésre adott okot. Az emberek azt gondolják, hogy nincs összetett ászana-, pránájáma- vagy meditáció-gyakorlási rendszer a Jóga-szútrában, mivel Patandzsalí nem írja le. De csak azért nem írja le a módszereket, mert egy csupán 195 szútrából álló mű terjedelme ezt nem teszi lehetővé. Ehhez sokkal nagyobb szövegre lenne szükség.

A Gheranda Szamhitában teljesen más megközelítést találunk. A szöveg hetedik fejezetében hat szamádhi van felsorolva, de Gheranda Muni nem a szintjük, vagy a kontempláció mélysége szerint tesz különbséget közöttük, hanem az elérés módja alapján. A szamádhi elérésének hat módja a következő:

• dhjána-jóga a sambháví múdrá által;
• náda-jóga a bhramarí múdrá által;
• raszánanda jóga a khecsarí múdrá által;
• laja-jóga a jóni-múdrá által;
• bhakti-jóga;
• kumbhaka (légzésvisszatartás).

Korábbi könyveimben már ismertettem e módszerek java részét. A sambháví múdrá (melyet a „Jóga-meditáció” című könyvemben írtam le) a bhrúmadhja dristi (szemöldök közé nézés) intenzívebb változata. Lassan kell bevezetni, máskülönben megerőltethetjük a látóidegünket. Ahogy a tudatalatti a gyors szemmozgásokon keresztül fejeződik ki alvás közben, ébrenléti állapotunkban is a szemmozgás a tudatalatti kapuja. A szemgolyó mozgásának megállítása fontos meditációs segédeszköz a jógában. Emellett ez a múdrá a harmadik szem-csakrába viszi a pránát.

A khecsarí múdrá hasonló megfontoláson alapul. Itt visszatekerjük a nyelvünket és feltoljuk a lágy szájpadlás mentén az orrüregbe. A nyelv a tudatalatti tevékenység másik kapuja. Ha megállítjuk, akkor a csapongás is megszűnik. E múdrá lágyabb változatát, a dzsíhva bandhát szintén leírtam a „Jóga-meditáció” című könyvemben. A múdrá és a bandha is (a bandha energiazár) a torokcsakrában (visuddha) állítja meg a pránát. A sambháví múdrához hasonlóan, lassan kell bevezetni. A túlerőltetés egyik korai jele a fejfájás. Az integrált megközelítésben mindkét múdrát egyidejűleg kell használni a szamádhi elérésére. Még a Kundaliní-meditáció bármilyen haladó formáját is mindkét múdrával kell kísérni. A légzés nélküli állapot és a légzésvisszatartás már e fejezet korábbi részében is volt tárgyalva, a bhakti-jóga pedig e könyv negyedik fejezetében. A következőkben a bhramarí és a jóni múdrák leírását olvashatjátok. Az összes múdrá közül valószínűleg ez a kettő adja leginkább az elme befelé fordulását."

-->

A személyes tudat 2. rész

Újabb rész Soós Jóska leírásából a hét sámáni tudatszintről:

"Ezek a képek hozhatnak pozitív változást a személyiségünkben, vagy még meg is gyógyíthatnak. Amikor meggyógyítottak, akkor mi is meg tudunk gyógyítani másokat hasonló módszerrel. A felmerülő képekkel együtt különféle érzelmeket élünk meg, mint a boldogság, erő, vagy éppen az ellenkezőjét, bánatot és erőtlenséget. Mindezt a megfigyelő szemszögéből kell megtapasztalnunk. Amíg azonosítjuk magunkat velük, addig sebezhetők vagyunk. Amikor ebből a szemszögből tekintünk rájuk, Akkor a negativitás nem tud elérni, de a pozitív dolgok tudnak segíteni a változásban.- Amikor a képek és az érzelmek magukkal ragadnak, akkor a negativitás le fog húzni, a pozitivitás pedig képtelen lesz megváltoztatni. A történések mágikus körén kívül kell helyezkednünk, mindegy, hogy pozitívak vagy negatívak. Ez az alapja a mágikus kör felrajzolásának a mágiában, vagy a kabbalában. „Ami a körön kívül van, az nem tud hatni ránk”, de hasznát vehetjük.

Néha a képek mellett hangok, illatok, ízek vagy gondolatok is megjelennek. Gondoljunk, például egy almára. Tamás Bácsi egyszer azt mondta:” Fogd nem ezt a szép almát a kezedbe, és utána hagyd, hogy mindenféle almák megjelenjenek az elmédben.” Mindenféle almák jutottak az eszembe, még olyanok is, amik nem is léteznek. Az a kreatív képzelet, vagyis a fantázia. Meg kell tanulnunk különbséget tenni az emlékezet és a kreatív képzelet, és a megérzések között. A módszer abban áll, hogy a felmerülő képeket olyan módon merítjük ki, hogy kiüresedjünk. Lehet, hogy látunk tíz vagy tizenötféle almát, még nemlétezőket is, és hirtelen nem jelenik meg több alma, hanem teljesen más dolgok. Akkor kell kitartónak lenni, és azt mondani, hogy „még több almát akarok látni.” Erőltetni kell.

Ekkor hirtelen, és tapasztalatból beszélek, megjelenik egy alma, mintha egy hatalmas zöld felszín lenne pöttyökkel, mintha mikroszkóppal néznénk. Az alma annyira felnagyítódott, hogy látjuk a pórusait. Ebben az állapotban, és egy ilyen gyakorlat után érzékelni fogjuk tudni a mikroszókpikus és makroszkópikus valóságot. Folytatni kell azonban, akkor is, ha elfáradtunk. A fáradtságot és a többi akadályt is meg kell tapasztalni. Amikor végül kiürülünk, a tárgy másik aspaktusai jelennek meg. A vörös almával együtt például megjelenik a zöld szín. Minden esetre olyan dolog, aminek van valami köze van a tárgyhoz.

Az élményeinkben annyira vissza kell menni, amennyire csak lehetséges, és meg kell próbálni érzékelni a születés előtti állapotunkat. Ebben az időszakban nagyon aktívak vagyunk. Akkor alakulnak ki a sejtek, és kiegyensúlyozottak, egészségesek és erősek vagyunk. Ez a legvitálisabb időszak. Ennek az időszaknak a megtapasztalása lehetővé teszi ennek a pillanatnak a pozitív befolyásolását, és az anyát is újból megtapasztalhatjuk. Ez segíthet abban, hogy kiegyensúlyozottabb és szociálisabb emberi lénnyé váljunk."

-->

Az alsó három csakra

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Az alsó három csakra

A jógik általában nem gyakorolják a szamádhit az alsó csakrákon. Gaudapádácsárja (Sankara mesterének mestere) azt mondta, hogy az alsó két csakrát azért kell kerülni, mert tamaszikusak (mentális tompaságot hoznak létre). A három alsó csakra az evolúciós múltunkat képviseli, vagyis a kétéltű, emlős és emberszabású agyi sémákat. Az rájuk irányuló szamádhi pedig visszafelé mozgatna bennünket az evolúciós úton.

Kivételes körülmények között egy tudományos gondolkodású ember (vagy szemt) végezhet speciális típusú szamádhit (amit szamjamának neveznek) az alsó csakrákon egy bizonyos fajta tudás megszerzése érdekében. Például, a 3.29. szútrában Patanzsalí azt mondja: „A köldök (manipúra) csakrára irányuló szamjama által megkaphatjuk az orvosi tudományt.” Azok, akik ismerik a pránájámát, tudják, hogy a manipúra ugyancsak a szoláris prána akkumulátora; vagyis a kifelé irányuló cselekvéseket, például az efferens idegpályákat, motoros neuronokat és az extrovertáltságot, illetve általánosságban a testet tápláló pránát tárolja. A szamjama azonban egy nagyon haladó szamádhi, amit csak azoknak szabad kipróbálnia, akiket nem csábítanak el az általa elérhető képességek. Erről a szamádhiról is lesz szó a következő fejezetben.

Összegzésképpen: A jógikus szamádhik nem csak a kornonacsakrára (szahaszrárára) irányulnak. Ha a szamádhikat csak a szahaszrárára korlátozzuk, akkor hajlamosak leszünk lenézni a világot és az összes lényt, mintha olyan dolgok lennének, amit le kell győzni és meg kell haladni, és hogy a jóginak mindezek fölé kell emelkednie. A magasabb csakrákra irányuló szamádhik megtanítják nekünk a kapcsolatok fontosságát, a szolgálatot mások és az egész világ felé, és hogy az egész Természet egy szent hely, Isten egy lény, mi pedig az ő kifejeződése vagyunk. Ha mellőzzük ezeket a magasabb csakrákat, és közvetlenül a szahaszrárához megyünk, az megmagyarázza, hogy a vallástörténet miért van tele olyan epizódokkal, melyek egyszerűen leredukálják ezt a világot (a most-ot) a következőre (a mindörökké-re), boszorkányokat égetve, szent háborúkat vívva, kivégezve a pogányokat és az eretnekeket, stb.) Aki szisztematikus módon gyakorolja a szamádhit, annak számára nem létezik ez a redukció; ez a világ ugyanolyan szent, mint a következő."

Személyes tudat 1. rész

Újabb rész Soós Jóska leírásából a hét sámáni tudatszintről:

1. Személyes tudat

"Mindig a személyes tudattal kell kezdeni. Tamás Bácsi (Soós Jóska tanítója) mindig azt mondta: „Gondolj felváltva két életeseményedre: a legkellemesebbre és a legfájdalmasabbra. Ne engedd, hogy bármelyik hasson rád.” Meg kell tanulnunk harmadik személyként megfigyelni a saját életünket.

„Hagytad, hogy az emlékképek előjöjjenek az elmédben, és ezt a két eseményt választottad, mindegy, hogy milyen események voltak.” Amikor szeretnénk megtapasztalni a személyes tudat múltját, akkor használhatunk egy üres üvegtölcsért, vagy bármi mást, ami üreges, vagy az orrunk hegyére is nézhetünk. Ekkor elérjük azt, hogy a tudatunk átforduljon, és amikor azt fizikailag is megérezzük, a képek elkezdenek megjelenni.

Így tudjuk előidézni és gyakorolni az éber álmokat. A falum közelében (ahol Jóska felnőtt) volt egy mező, ahol esténként a marhák kergetőztek. Tamás Bácsi azt mondta: „Nézz ki egy szép tehenet, bikát vagy borjat, és szívd magadba a képét, majd csukd be a szemedet, vagy nézz másfelé, és figyeld meg a képeket, amik felbukkannak benned, és mesélj róluk nekem.”

Néha nagyon furcsa képeket láttam. Egy borjú békésen sétált az anyja mellett, és láttam, hogy a szomszédom borja. „Tényleg?” - mondta - „ És még mit láttál? „Semmit” - válaszoltam. „csukd be a szemedet ismét” - mondta - „ Vagy nézz valami másra, koncentrálj a borjúra, és mondd el, hogy mit látsz még.”

Akkor egy cigánytábort láttam. Tamás Bácsi örvendezni kezdett, és megkárdezte, hogy még mit láttam. Ő maga is gyakran meglátogatta az öreg cigányokat egy jó pipázásra. Leírtam neki, hogy mit láttam. Láttam a tábort, és egy cigányasszonyt, aki vetkőzött. A valóságban soha nem láttam még ilyet.

Megkérdezte, hogy felismerem-e. Azt mondtam, hogy igen, de a nevét nem tudtam.

Volt egy másik fiú is, aki ugyanezt a gyakorlatot végezte, és egy bikára koncentrált. Ő pedig két kakast látott viaskodni. Tamás Bácsi felé fordította a figyelmét, és utána közölte velem, hogy folytassam. Mindenféle hétköznapi dolog jött fel, aminek semmi köze nem volt a cigányokhoz.

Most azt gondolom, hogy ennek a gyakorlatnak az volt a célja, hogy kimerítse a belső képeink tárházát. „Hadd jöjjenek, ne ítéld mag őket az intelligenciáddal””Ugyanezt a módszert használják a japán harcművészetekben, ahol az elenfél erejét használják anak legyőzésére. Amikor hagyjuk megjelenni a képeket, akkor ez az áradat előbb vagy utóbb megszűnik."

Szúrja-bhédana pránájáma

-->

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"A légzésszabályozás során a váltott orrlyukak elzárására az ujjainkat használjuk, illetve a légzésvisszatartásnál is mindkét orrlyuk befogására. A jóga-szentírások szerint az ujjak használatának helyes módja az, ha behajlítjuk a jobb kezünk mutató- és középső ujját, megérintve a tenyerünket, és a többi ujjunkat nyújtva tartjuk. A hüvelykujjat a jobb orrlyukra helyezzük, a másik két nyújtott ujjunkat pedig a bal orrlyukra. Ezeket az ujjainkat az orrunk közepe felé kell elhelyezni, hogy amikor megnyomjuk, akkor érezzük a belső csontot, és egy kicsit lefelé tudjuk húzni az orrunkat, és az arcizmainkon is érezzük a húzó hatást a szemünk alatt. Ezt a kéztartást mrigi múdrának nevezik.

Szúrjabhédana

Ezt a pránájámát azért nevezik így, mivel megszünteti azokat az akadályokat a testünkben, melyek a test hőjének és fényének megfelelő szabályozását zavarják. Mindkettő a Nap attribútuma. Ha nem gyakoroltuk és váltunk mesterévé ennek a pránájámának először, akkor nem reménykedhetünk a többi pránájáma teljes hatásában. Így ennek a pránájámának a gyakorlását nagyon dicsőítik és az első fontos lépésként hangsúlyozza Szvátmáráma a Hatha-jóga Pradípikában.

Technika: Helyezzünk egy puha párnát a földre, és arra üljünk le. Üljünk padmászanában. Helyezzük a jobb kezünk ujjait az orrnyílásokra a fent leírtak szerint. Enyhén nyomjuk meg a jobb orrnyílásunkat a hüvelykujjal, a bal orrnyílást pedig teljesen zárjuk el a két másik kinyújtott ujjunkkal, és lassan szívjuk be a levegőt. Lélegezzünk be olyan lassan, amennyire csak lehetséges. A pránájáma teljes gyakorlása alatt fenn kell tartani a múla bandhát, vagyis húzzuk be az alhasunkat. A belégzés befejezése után tartsuk a dzsálándhára bandhát. Mindkét orrnyílásunkat jól zárjuk el a hüvelykujjal és a másik két egyenes ujjunkkal, enyhén lefelé húzva az orrunkat, hogy megnyújtsuk az arcizmokat és visszatartsuk a légzést. A sásztrák azt tartják, hogy annyi ideig kell visszatartani a levegőt, amíg a belélegzett levegő el nem tud terjedni a hajunk végéig és a körmeinkig. De kezdő szinten ne kíséreljük ezt meg, mivel nagyon fontos, hogy ezek a vinom levegőcsatornák ne sérüljenek meg. A parányi légcsatornák védelme érdekében az is fontos, hogy a belégzés és a kilégzés is legyen lágy, és ne erőteljes vagy erőszakos. Miután visszatartottuk a levegőt addig, ameddig tudtuk kényelmetlen érzet nélkül, engedjük kinyílni a bal orrlyukat, és lassan, nagyon lassan fújjuk ki a levegőt. A kilégzés kezdetekor aktiváljuk az uddíjána bandhát, ami azt jelenti, hogy befelé kell húzni az alhasunkat, és a kilégzés folyamatával együtt a hasfalunk felső részét is húzzuk befelé és fölfelé, hogy a kilégzés és a bandha teljes beállása egyidejű legyen.

A gyakorlás korai szakaszában fájdalmat érezhetünk a köldök, máj, lép és a napfonat környékén.

Ebben a pránájámában a belégzés mindig a jobb orrnyíláson keresztül történik, a kilégzés pedig a bal orrnyíláson keresztül.

A laharí és sítalí pránájámák kivételével a többi típusú pránájáma esetében az alábbi bandhákat kell betartani: dzsálándhára bandha, uddíjána bandha, és múla bandha. A múla bandhát a pránájáma végzésének teljes időtartama alatt fenn kell tartani. A dzsálándhára bandhát belégzés után kell felvenni és kitartani. Az uddíjána bandhát kilégzés közben kell végrehajtani, ahogyan fentebb részleteztük: A mozdulatot a kilégzéssel egy időben kezdjük el, és a kilégzés végére fejezzük be."

(Megjegyzés: A múla bandha tradicionális értelmezésben a gátizomzat fölfelé húzását jelenti. Ezt kell végezni a pránájáma gyakorlás teljes időtartama alatt. Az alhas behúzása már az uddíjána bandha részét képezi, és a kilégzés alatt, illetve a báhja kumbhaka során kell végezni. A dzsálándhára bandha tradicionális alkalmazása az antara kumbhaka alatt kötelező, mivel megóvja a fejünket attól, hogy túl sok prána szökjön bele, ami betegségeket idézhet elő.)

A pránájámák hatása

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"A pránájáma tudománya a prána mozgatásának megfelelő módszereivel foglalkozik. A gyakorlatok a prána nyújtásából, irányításából stb. állnak a szabályozott légzés által. Így a szabályozás általában négy lépésben történik: 1. belégzés; 2. belső légzésvisszatartás; 3. kilégzés; és 4. külső légzésvisszatartás. Ha ezeknek a lépéseknek a hossza azonos, akkor a pránájámát szamavrittinek nevezik, más esetekben visamavrittinek. A szamavritti pránájáma az általános egészséget és jólétet eredményezi. Amikor speciális eredmények szükségesek, akkor a visamavritti pránájámát kell gyakorolni. A fent említett négy szinten túl van egy ötödik szint, a kévala kumbhaka, de ezt a szintet csak akkor lehet gyakorolni, ha már magas szintet értünk el. A rádzsa-jóga szerint tízféle pránájáma létezik. Ezeket itt felsoroljuk:

1. Szúrjabhédana
2. Uddzsájí
3. Nádisódhana
4. Sítkarí
5. Sítalí
6. Bhramarí
7. Laharí vagy pláviní
8. Kapálabhátí
9. Bhásztriká
10. Múrccsha

Míg a Góraksa-szamhitá és sok más szaktekintély mind a tíz fent említett pránájámát elfogadja, Szvátmáráma a Hatha-jóga Pradípikában csak nyolcat fogad el, kihagyva a laharít és a múrccshát.

Ezek közül az első három a testet, az elmét és a lelket fejleszti. Az eredmények lassan nyilvánulnak meg, de hosszú ideig tartanak. A többi hét csak a test jólétét segíti elő. Gyors eredményeket adnak, de nem tartanak ki sokáig. A pránájáma különböző lépéseinek szabályozása érdekében bizonyos mantrák mentális ismételgetésével végezzük a számolást. Általában olyan mantrát alkalmazunk, ami nem túlzottan hosszú. Ha nincs meghatározott mantra, akkor az „aum” vagy „Ram” rövid szótagokat használhatjuk a számoláshoz. A mantra mentális ismételgetésével együtt végzett pránájámát szamantrakamnak nevezik, míg az egyéb pránájámákat amantrakamnak vagy tantrikamnak nevezik. A pránájáma végzésének három módja van, az anulóma, vilóma és a pratilóma. Ezeket a tanárnak kell előírnia a tanuló erkölcsi előrehaladásának függvényében.

Ezek a módozatok irányítják és szabályozzák az elmét, hogy progresszív módon tudjon haladni az erény útján. A pránájáma gyakorlását nem szabad addig elkezdeni, amíg nem értünk el meglehetős haladást egyes ászanákban, legalább az ülő pózokban, vagyis amíg nem tudunk elegendő ideig ülni valamelyik ászanában. Ezt a feltételt Patandzsalí kiemeli a Jóga-szútra 2.49-ben. Ugyanezt teszi Szvátmáráma a Hatha-jóga Pradípiká 2. fejezetében. Az ászanák elsajátítása nélkül a bandhák végzése nem lehetséges, a bandhák nélkül pedig nem lehetséges a pránájámák gyakorlása Góraksanátha szerint. Az ászanák közül a padmászana a legjobb. A bandhák közül három fontos a pránájáma gyakorlásához. Ezek a dzsálándhára bandha (állzár), amikor az állunkat a szegycsonthoz nyomjuk, amilyen lentre tudjuk, és így nyomást gyakorolunk a pajzsmirigyre. Múla bandha: a gát felemelése és uddíjána bandha: a has alsó és felső részének behúzása, amennyire lehetséges."

-->

A Fény újjászületése

Egy kissé intenzívre sikeredett a karácsony előtti napfordulós hétvége, úgyhogy most jutott időm arra, hogy beszámoljak róla. Péntek este még volt egy próbánk Ölvedi Gáborral az újévi születésnapi koncertünkre, melyet január 4-én tartunk a Magnet Házban. Szeretettel várunk rá Benneteket is. Utána jött a szombat, a napforduló napja. Korán kellett kelnem, mert miután beértem az Atma Centerbe és összeszedtem a hangszereket, kellékeket, az egészet átvittük a Bijó Rendezvényházba, ahol tíz órakor kezdődött a Napforduló Transzutazás. Öt remek zenésszel együtt vezettük a folyamatot: Sevecsek Béla, Fekete Tamás Tanaka, Varga Zsolti, Farkas Dávid és Apáthy Soma fújták és ütötték a ritmust és a dallamokat, néha én is beszálltam, illetve felváltva lelkesítettem a hetven résztvevőt, hogy lélegezzenek intenzíven és engedjék el a tudatalatti terheiket. A transzlégzés első fél óráját állva, mozogva végeztük, majd mindenki lefeküdt és tovább lélegzett intenzíven. A végén énekeltem egy sámándalt, és lassan elcsendesedett mindenki. A transzlégzés nagyon jó tisztító gyakorlat, nekem is az egyik kedvencem. 

A transz befejeztével még összepakoltunk és visszavittük a dolgokat az Atmába, majd elindultunk Diósjenőre négyen, ahol Oguz vezetett napfordulós virrasztást és szertartást Kara Tengri Szer címmel. Kara a teremtő sötétséget jelenti, Tengrinek pedig a Teremtő istent hívják sok sztyeppei népnél, talán még a Kárpát-medencében is szólították valaha így az Öregistent ki-be-portyázó nomád őseink. Nem akarok nagyon elkalandozni a beszámolóm témájából, de egyes források szerint az ősi magyar és a Góbi-sivatagban élő mongol törzseknek valaha voltak közös őseik, és valamilyen oknál fogva a Kárpát-medence a Góbi-sivataghoz hasonló spirituális rezgéseket produkál, úgyhogy itt is jó esélye van a népnek a spirituális ébredésre. A Góbi-sivatag az a területe a Földnek, ahová egyes kutatók Shambhala mitikus királyságát elhelyezni vélik, márpedig ennek a spirituális vonalnak is állítólag egyre fontosabb szerepe lesz a jövőben az emberiség spirituális evolúciójában. Na és persze a sámánságnak, mint az emberiség ősvallásának szintén, de majd meglátjuk, egyelőre térjünk vissza a december 21-ei eseményekhez. 

Én úgy döntöttem, hogy péntek estétől kezdve böjtölök vasárnap reggelig, így amikor alkonyatkor megérkeztünk, 4 óra felé, már nem álltam neki falatozni. Az éjszakát amúgy is mindenki végigböjtölte. 30-40 fős létszámban voltunk jelen, és vágtunk fát, meggyújtottuk a szertüzet, mely utána egész éjszaka égett. A sok eső miatt nehezen indult el a tűz, de utána egész éjszaka vígan lobogott, és tartotta bennünk a lelket. Miután a tűz már lobogott, az eső is egyre jobban rázendített, így behúzódtunk Oguz új szertartás-jurtájába, és ott együtt énekeltünk, valamint hallgattuk Oguz tanítását. Este tíz felé behelyeztük a köveket a tűzbe, az izzasztókunyhó szertartás előkészítése-képpen, majd ismét a jurtába mentünk, meséket hallgatni. Éjfél körül mentünk be a kunyhóba, két sorban ültünk az izzó körül. Engem Oguz odaküldött a belső körbe, mondván, hogy úgyis "szeretem a meleget". Az első két körben valóban vígan imádkoztam, énekeltem, de a harmadik körnél bekövetkezett a krízis: el kellett dőlnöm magzatpózba, hogy a fölfelszín közelében tudjak szívni egy kicsit hűvösebb levegőt. A harmadik és a negyedik kör így agóniában telt, bár az nem fordult meg a fejemben, hogy kimenjek, mindenki bent maradt a kunyhóban. De meditálni nem igazán tudtam, csak megfogalmaztam a fohászaimat, és énekeltem, hogy múljon az idő. Az utolsó dal éppen tükrözte is az állapotomat:

Hogyha tegnap meghalok, ne vigyetek innen
Éji égen csillagok legyenek az ingem
Hajladozó fűszálak legyenek nadrágom
Délről jövő meleg szél köpenyemmé váljon!

Végül, mintegy két óra kunyhózás után "Minden a rokonom!" felkiáltással Oguz fellibbentette a kunyhó bejáratát, és lassan kikecmeregtünk belőle, majd átöltözködtünk. Az eső ismét rázendített, így a szertűz körül már egész sártenger kezdett kialakulni. Volt még mesemondás, majd egy-két óra "pihenő" után felkészültünk a mongol típusú, behívó szerre. Gondolom, hogy egy izzasztókunyhó levezetése is fárasztó dolog, de a behívó szertartás még inkább az, így komoly vállalás volt Oguz részéről a kettőt egy éjszaka megtartani. A behívó szerre Mongóliában kapott Oguz beavatást, itthon csak egy sámán gyakorolja rajta kívül. A nagy fekete öltözék, a merhadzs nevű fejdísz és a hatalmas, fekete, nyolcszögletű sámándob is a szertartás fontos kellékei. 

A behívó szer olyan dolog, hogy ott kell lenni és meg kell élni, ezért most csak általánosságban fogok beszélni róla. A sámánok kétféle módszerrel kapcsolódnak a szellemvilághoz: az egyik az utazó sámánság, amikor tulajdonképpen a sámán tudata kilép a testéből, és a szellemvilágot bejárva, elhozza a gyógyerőt, útmutatást, meg egyéb dolgokat, amikre szükség van. A behívó sámánságnál viszont a sámán a saját testébe hívja be a szellemeket. Persze nem akárkit, hanem azt a szellemet (vagy egymás után többet), akivel dolgozni szokott, és akivel össze van kapcsolva. Ilyenkor a sámán egyéni tudata háttérbe vonul, és átengedi a testét a szellemnek, aki általában egy ősi, égi sámán, és ezért archaikus nyelven beszél, jó vidékiesen. A szellemnek felajánlásokat kell adni, például vizet, alkoholos italt, és dohánnyal teli pipát. Van, amikor parazsat is eszik a szellem, ha éppen egy "tűzrőlpattant" szellemről van szó. Ez alkalommal kumisszal, vagyis erjesztett lótejjel is megkínáltuk a szellemet, amit utána körbe is adott, és megkóstoltatott mindenkivel. 

Amikor kevesebben vagyunk a behívó szeren, akkor egyenként oda lehet menni a nagyapa elé, és kérdéseket feltenni, útmutatást kérni a szellemtől, vagy pedig gyógyítást is lehet kapni. Most azonban nagyon sokan voltunk a jurtában, és ezért nem mentünk oda, hanem a napfordulós szerre kértünk áldást. Azt mondta a szellem, hogy ha már böjtölünk, akkor három napig kellene, azután meg három napig kell enni-inni, mulatni, és három napig táncolni, meg szeretni egymást, és sokasodni. Azt is mondta, hogy a téli időszakban, amikor sok a sötétség, nem kell túl sok szertartást tartani, legalábbis ilyen jellegűt, mert sok a sötét erő és szellem, akik szintén felbolydulnak egy ilyen szer esetében, és ez veszélyes lehet. Legközelebb a Holdújévkor lesz majd behívó szertartás. Amikor vége van a szertartásnak, akkor a sámán elküldi a benne lévő szellemet, és visszatér a saját tudata, de nem emlékszik semmire, ami közben történt. Az első egy-két szertartás után én is azt éltem meg, hogy nagyon elfáradtam, és az idgerendszerem is eléggé felborzolt állapotba került már előtte is. A mostani alkalommal is két-három napba tellett, míg helyreállt az állapotom a virrasztás, böjt és a szertartások együttes hatása után. 

Hajnali három óra felé elállt az eső, így elkezdünk száradni mi is a tűz körül. Elhangzott még néhány viccesebb mese, majd fél nyolc magasságában kikukucskált a Nap-apa is a szomszéd házak fölött, mi pedig dallal köszöntöttük. 

Áldott Nap, bennünk vagy
Bennünk vagy áldott Nap
Köszönjük Urunk, Élő Istenünk
Magos Napodból fényt áldasz nekünk
Szívünk emeled erős karjaiddal
lelkünk emeled erős karjaiddal

A szertartás zárásaképpen lakoma következett, majd búcsúzkodás és hazaindulás. Nagyobb látomásaim, megéléseim nem igazán voltak az éjszaka folyamán, de azért úgy gondolom, hogy tisztító, erősítő hatása bizonyára volt a szernek, és felajánlottam a böjtöt, a kunyhót azért, hogy minden akadály elháruljon a házunk megvásárlása és felújítása útjából, ahol majd a sámánhagyományt és a természetesebb életmódot is jobban lehet gyakorolni, mint a panellakásban. Mindenki másnak is azt kívánom, hogy teljesüljenek a terveitek a 2020-as évben, persze elképzelhető, hogy ennek érdekében áldozatot is kell hozni, nem mindig elég csak kérni a Szellemvilágot. 

Bocsánat és megbocsátás

Újabb részlet Groegor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Ez nem jelenti azt, hogy nem kell megakadályoznunk a multinacionális konszerneket a környezet rombolásában, megbüntetni a gyilkosokat, vagy megakadályozni, hogy zsarnokok szálljanak meg idegen országokat. Ez azt jelenti, hogy nem bosszúvággyal a szívünkben csapunk le rájuk, hanem anélkül javítjuk ki a viselkedésüket, hogy a szenvedély, vérszomj, bosszúszomj, vagy igazságérzet egyáltalán szerepet játszana benne. A szívcsakrán alapuló szamádhi képessé tesz bennünket annak meglátására, hogy igazából nincs „másik”. Összekapcsolódásunk emberi lényekként hatalmas szimbiotikus élő szervezetet alkot – egy emberiséget, egy családot, melynek mindenki a tagja. Így minden ítélkezés, amit gyakorlok, vagy bármilyen ellenségesség, amit létrehozok, végső soron egyenesen hozzám fog visszatérni. Bármilyen gondolat, hogy más vesztesége előnyömre válhat, azon az elképzelésen alapul, hogy a testem vagyok. De a testem az a jármű, melyben a tudatom jelen pillanatban testet öltött. A test felszíne alatt mindannyian ugyanabban az átmanban, önvalóban osztozunk, mert igazából csak egy Önvaló létezik. „Úgy cselekedj másokkal, ahogy magaddal cselekednél.” - ez az egy közös létünkre utal Isten gyermekeiként. Belül mélyen nincs elkülönülés. Ha azt hiszem, hogy én különálló vagyok, akkor miért kellene úgy bánnom veled, ahogy magammal bánnék? „És bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Itt is megerősítést nyer az a gondolat, hogy nincsenek „mások”. Gyakorlod a megbocsátást, és így megbocsátást nyerhetsz másoktól.

Először magadnak kell megbocsátanod, mielőtt másoknak meg tudnál bocsátani. Az őszinte megbocsátás a szívcsakra szamádhijának gyakorlásából származik. Megtanítja, hogyan engedjünk el minden gyűlölködést és ellenségességet, amit mások felé érzünk. Patandzsalí szavaival, ez a folyamat megtisztítja az elménket, és tiszta elme nélkül nem lehetséges a spirituális evolúció. De még a spirituális evolúció útján is, mint ahogy a magasabb csakrák szamádhijai esetében, mindig vissza kell térnünk a szívhez. Ebben a tengely-csakrában kell megtalálnia az integrált embernek a középpontját, és innen tudunk mások felé a szolgálat, szeretet és együttérzés alapján viszonyulni. Ha a szahaszrárára koncentrálunk, akkor nem tudunk nagy hozzájárulást tenni. A szívben fejlesztjük ki a bizalmunkat Istenben és a szívben hallhatjuk meg – így mondják az írások – a szent Óm hangot. A Cshándógja Upanisad azt mondja: „ Az emberi mellkasban van egy kis szentély (a szív), melyben van egy hüvelyk méretű kis láng (a lélek). És ebben a lángban, csodálatos módon, ott van az egész univerzum, az összes bolygó, csillag, kontinens, folyó, hegy és óceán.”

K: Ha ez a vers azt hangsúlyozza, hogy mindannyian egyek vagyunk, akkor mért kell megbocsátást kérnünk és felajánlanunk azt másoknak?

V: A megbocsátás kérése Istentől igazából egy védőernyő, de azért lett odahelyezve, hogy megértsünk a megbocsátás folyamatának erejét és fontosságát. Isten a tiszta szeretet és megbocsátás, és teljességgel túl van azon, hogy minket bíráljon (a tiszta tudat nem képes bírálni), és ezért meg sem tud bocsátani nekünk. Igazából mi vagyunk azok, akik megtisztítják a saját tudatalattijukat a megbocsátás folyamata által. Ez azért annyira fontos, mert a halál folyamatában mi vagyunk azok, akik magunkra mérjük a „végső ítéletet” Amikor meghalunk, az agyunk a neurotranszmitterek erőteljes koktélját választja ki. Ennek hatására látszólag megáll az idő és örökkévalóságnyi időnk van arra, hogy végiggondoljuk az összes élethelyzetet, amiben voltunk, képkockánként. A saját feltételekhez kötöttségünk (vagy amit Freud „szuperegónak” nevezett) utána ítéletet hirdet arról, hogyan szerepeltünk, annak megfelelően, hogy másokat hogyan ítéltünk meg (és ez az utolsó ítélet az, ami a Bhagavad-gítá szerint meghatározza következő testetöltésünket). Ezért képesek ennyire megváltoztatni a halál-közeli élmények az ember hozzáállását az élethez. Akik megélték, attól kezdve gyakran bánnak másokkal kedvesen és alázatosan, megértve, hogy minden, amit másokkal teszünk, visszatér hozzánk."

-->

Odin szeme

Megkaptam a huszonegyedik szimbólumot is Odintól, melynek a neve: Auga, vagyis szem. Mondhatnánk úgy is, hogy Odin szeme, mert azt a látást lehet elsajátítani vele, ahogyan Odin látja a világ történéseit a kilenc világban a hollói, Huginn és Muninn szemin keresztül. Egy kezelés közben kaptam ezt a szimbólumot, és utána egy külön utazással elmentem Odinhoz, hogy pontosan megmutassa a használatát. A szimbólum egy négyzetből áll, azon belül egy kör található, a körön belül egy háromszög (mindegyik érintkezik belülről a másikkal, és az ábra közepén egy pont található. Ez a szimbólum abban van a segítségünkre, hogy a látásunkat különböző szinteken tudjuk alkalmazni. A négyzet a fizikai, anyagi szinten, a Középső Világban történő dolgok látást segíti. Persze nem csak azt láthatjuk, ami közvetlenül a szemünk előtt van, hanem azt is, ami térben vagy időben távol van tőlünk, de úgy látjuk, mintha személyesen ott lennénk. A négyzet négy oldala az Őselemeket (Föld, Víz, Tűz, Levegő), a fő égtájakat, a négy évszakot, és az Ősöket, a Tanítókat, a Növények és az Állatok szellemeit képviseli. 

A látás következő szintje a mentális látás, melyet a háromszög képvisel. A háromszög három oldala a különböző hármasságokat képviseli, például a teremtés/fenntartás/pusztítás, múlt/jelen/jövő, három minőség (szenvedély/jóság/sötétség vagy aktivitás/egyensúly/passzivitás), az Apa/Anya/Gyermek, Nap/Hold/Föld vagy Fény/Félárnyék/Sötétség/, Jobb/közép/Bal stb. 

A harmadik szint az intellektuális látás, melyben már túllépünk a minősítéseken és a megkülönböztetéseken, mindennek az eredeti funkcióját, valóságát, természetét látjuk. Ezt jelképezi a kör, mivel a kör örökké tud tágulni, és egyre többet tud befogadni abból, amit eddig az Énen kívül állónak tekintett. 

A látás negyedik szintje a spirituális látás, és ezt a pont képviseli, mely egyben Odin szeme is. Mindegy, hogy a pontot egy tér és kiterjedés nélküli dolognak veszed, vagy pedig megérted, hogy a ponton keresztül Mindenhez tudsz kapcsolódni, ugyanúgy megkapod a megtapasztalást. Vagyis mindegy, hogy a pontot Odin jobb szemének tekinted, melyet odaadott Mímirnek, hogy ihasson a bölcsesség kútjából, és szert tegyen a kozmikus tudásra; vagy Odin megmaradt bal szeme íriszének tekinted, mely ugyanúgy fekete, és azt jelképezi, hogy amit Odin lát, és szavakkal elmondhatatlan, azt le tudja fordítani a hétköznapi ember nyelvére is. A sámán is hasonlóképpen lefordítja, interpretálja a látomásait annak számára, akinek érdekében utazott, hogy az bele tudja integrálni az információt az életébe. Soós Jóska is hasonló geometriai ábrákat rendelt a látás négy szintjéhez, úgy látszik, nem véletlenül. 

Odin az arcomra rajzolta a szimbólumot. Itt látjátok, hogyan nézett ki. A rúna, amit adott barna színű volt, és rajta arannyal jelentek meg a vonalak. A fenti képen Odin szemének stilizált ábrája látható. A két holló egy csúcsára állított négyzethez hasonlít némileg, A szem írisze kerek, és benne a triquetra jele nagyjából kiadja a háromszöget. megköszöntem Odinnak a szimbólumot, és mindjárt ki is próbáltam, egy ismerős szellemmel kapcsolatban érdeklődtem, és mindent megtudtam róla, ami érdekelt. Az alsó- és felső világbeli szellemi lények általában őszintébben kommunikálnak és megmutatják magukat, amikor kapcsolatba lépünk velük, viszont a középső világbeli szellemek előszeretettel bújnak álruhába, és adnak át hangzatos tanításokat, amit maguk sem éltek meg valójában, vagy éppen igyekszenek átverni bennünket és felhasználni a saját céljukra. Ilyenkor is jól jöhet ez a szimbólum, feltéve, ha félre tudjuk tenni a saját kondicionáltságunkat is a különböző szinteken, és tárgyilagosan befogadni azt, amit látunk.