Szúrja-bhédana pránájáma

-->

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"A légzésszabályozás során a váltott orrlyukak elzárására az ujjainkat használjuk, illetve a légzésvisszatartásnál is mindkét orrlyuk befogására. A jóga-szentírások szerint az ujjak használatának helyes módja az, ha behajlítjuk a jobb kezünk mutató- és középső ujját, megérintve a tenyerünket, és a többi ujjunkat nyújtva tartjuk. A hüvelykujjat a jobb orrlyukra helyezzük, a másik két nyújtott ujjunkat pedig a bal orrlyukra. Ezeket az ujjainkat az orrunk közepe felé kell elhelyezni, hogy amikor megnyomjuk, akkor érezzük a belső csontot, és egy kicsit lefelé tudjuk húzni az orrunkat, és az arcizmainkon is érezzük a húzó hatást a szemünk alatt. Ezt a kéztartást mrigi múdrának nevezik.

Szúrjabhédana

Ezt a pránájámát azért nevezik így, mivel megszünteti azokat az akadályokat a testünkben, melyek a test hőjének és fényének megfelelő szabályozását zavarják. Mindkettő a Nap attribútuma. Ha nem gyakoroltuk és váltunk mesterévé ennek a pránájámának először, akkor nem reménykedhetünk a többi pránájáma teljes hatásában. Így ennek a pránájámának a gyakorlását nagyon dicsőítik és az első fontos lépésként hangsúlyozza Szvátmáráma a Hatha-jóga Pradípikában.

Technika: Helyezzünk egy puha párnát a földre, és arra üljünk le. Üljünk padmászanában. Helyezzük a jobb kezünk ujjait az orrnyílásokra a fent leírtak szerint. Enyhén nyomjuk meg a jobb orrnyílásunkat a hüvelykujjal, a bal orrnyílást pedig teljesen zárjuk el a két másik kinyújtott ujjunkkal, és lassan szívjuk be a levegőt. Lélegezzünk be olyan lassan, amennyire csak lehetséges. A pránájáma teljes gyakorlása alatt fenn kell tartani a múla bandhát, vagyis húzzuk be az alhasunkat. A belégzés befejezése után tartsuk a dzsálándhára bandhát. Mindkét orrnyílásunkat jól zárjuk el a hüvelykujjal és a másik két egyenes ujjunkkal, enyhén lefelé húzva az orrunkat, hogy megnyújtsuk az arcizmokat és visszatartsuk a légzést. A sásztrák azt tartják, hogy annyi ideig kell visszatartani a levegőt, amíg a belélegzett levegő el nem tud terjedni a hajunk végéig és a körmeinkig. De kezdő szinten ne kíséreljük ezt meg, mivel nagyon fontos, hogy ezek a vinom levegőcsatornák ne sérüljenek meg. A parányi légcsatornák védelme érdekében az is fontos, hogy a belégzés és a kilégzés is legyen lágy, és ne erőteljes vagy erőszakos. Miután visszatartottuk a levegőt addig, ameddig tudtuk kényelmetlen érzet nélkül, engedjük kinyílni a bal orrlyukat, és lassan, nagyon lassan fújjuk ki a levegőt. A kilégzés kezdetekor aktiváljuk az uddíjána bandhát, ami azt jelenti, hogy befelé kell húzni az alhasunkat, és a kilégzés folyamatával együtt a hasfalunk felső részét is húzzuk befelé és fölfelé, hogy a kilégzés és a bandha teljes beállása egyidejű legyen.

A gyakorlás korai szakaszában fájdalmat érezhetünk a köldök, máj, lép és a napfonat környékén.

Ebben a pránájámában a belégzés mindig a jobb orrnyíláson keresztül történik, a kilégzés pedig a bal orrnyíláson keresztül.

A laharí és sítalí pránájámák kivételével a többi típusú pránájáma esetében az alábbi bandhákat kell betartani: dzsálándhára bandha, uddíjána bandha, és múla bandha. A múla bandhát a pránájáma végzésének teljes időtartama alatt fenn kell tartani. A dzsálándhára bandhát belégzés után kell felvenni és kitartani. Az uddíjána bandhát kilégzés közben kell végrehajtani, ahogyan fentebb részleteztük: A mozdulatot a kilégzéssel egy időben kezdjük el, és a kilégzés végére fejezzük be."

(Megjegyzés: A múla bandha tradicionális értelmezésben a gátizomzat fölfelé húzását jelenti. Ezt kell végezni a pránájáma gyakorlás teljes időtartama alatt. Az alhas behúzása már az uddíjána bandha részét képezi, és a kilégzés alatt, illetve a báhja kumbhaka során kell végezni. A dzsálándhára bandha tradicionális alkalmazása az antara kumbhaka alatt kötelező, mivel megóvja a fejünket attól, hogy túl sok prána szökjön bele, ami betegségeket idézhet elő.)