Relaxáció

A relaxáció éppen olyan fontos eleme a jóga gyakorlásának, mint az ászanák, a pránájáma, vagy a bandha. Ha nem végezzük el megfelelően a relaxációt az Astanga-gyakorlás után, akkor a gyakorlás hatása akár 50%-kal is felszínesebb lehet. Nem szabad sietni a gyakorlás befejezése után.

A relaxáció nem teljesen azonos a meditációval, mivel az utóbbit minden esetben ülő helyzetben végezzük, és a tudatunkat egy pontra próbáljuk rögzíteni. A szemeinket vagy az orrhegyre, vagy a harmadik szemre rögzítjük, és szabályozzuk a légzésünket. A relaxációt ezzel szemben savászanában (hullapózban) fekve végezzük, csukott szemmel, és természetes, erőfeszítés nélküli légzéssel.

A relaxáció során a célunk az, hogy a figyelmünket a légzésen tartva fokozatosan befelé fordítsuk, függetlenítsük a test és az elme működésétől, és az alvás és ébrenlét közötti, passzív, ellazult állapotba kerüljünk. A relaxáció akkor megfelelő, ha nem alszunk bele, de közben sikerül szinte kilépni a testünkből. A nyolcfokú rendszerben a relaxáció a pratjáhára, vagyis az érzékek visszavonása szintjének felel meg.

A helyes relaxáció hatására felfrissülünk, és a jógagyakorlatok hatása még mélyebben transzformálja személyiségünket és pszichofizikai struktúránkat. A legkönnyebb a vezetett relaxációban ellazulni, amikor az oktató hangosan végigvezeti a relaxációt, és a gyakorlók az utasításokat követve próbálnak ellazulni.

Ha a vezetett relaxációnál „elveszítjük a fonalat”, és nem emlékszünk kristálytisztán az oktató utasításaira, akkor „nem voltunk ott”, nem sikerült megállítanunk a gondolatok folyamát. Ha egymagunkban relaxálunk, akkor próbáljuk meg magunkban figyelmesen elmondani és végigkövetni a következő mentális utasításokat, anélkül, hogy elveszítenénk a figyelmünk fonalát.

Feküdjünk hanyatt, savászanába (szukhászanába). Nyissuk szét a lábakat, a tenyereket, „ejtsük” le az egész testünket a földre. hagyjuk, hogy a nehézségi erő lehúzza a végtagjainkat a föld irányába.

Az egész gerincet próbáljuk meg ellazítani, és a földre fektetni, főleg a derekunkat és a tarkónkat. helyezkedjünk el olyan kényelmesen, hogy a relaxáció további folyamata során ne kelljen megmozdulnunk. Hunyjuk be a szemünket.

Figyelmünket fordítsuk a légzésünk felé. A légzés fokozatosan lelassul, megnyugszik. Egyre természetesebben, erőfeszítés nélkül vesszük a levegőt. Minden egyes kilégzésnél egyre jobban ellazítjuk az egész testünket, az összes izmot, ízületet, az összes szervet és szövetet ellazítjuk.

Elengedjük a feszültséget, a fáradtságot, a negatív energiákat, és megnyitjuk magunkat, hogy minél mélyebben be tudjuk fogadni a jógagyakorlatok gyógyító hatását.

Egymás után ellazítjuk a testrészeinket, és az elménkkel ellenőrizzük, hoyg tényleg ellazultak-e.
A jobb lábfejünktől felfelé haladunk a jobb fenekünkig. A bal lábfejünktől felfelé haladunk a bal fenekünkig. A lábaink teljesen lazán és nyugodtan pihennek.

Ellazítjuk a karjainkat. A jobb tenyerünktől felfelé haladunk a jobb vállunkig. A bal tenyerünktől felfelé haladunk a bal vállunkig. A karjaink és a lábaink teljesen lazán és nyugodtan pihennek.
Ellazítjuk a hátunkat. A derekunktól fölfelé haladunk, egymás után ellazítjuk a gerinccsigolyákat, az összes kilépő idegpályát. Ellazítjuk a hátizmokat, a lapockákat, a vállakat és a tarkónkat.
Ellazítjuk a fejünket, az agyunkat a koponyánkon belül. Ellazítjuk a szemünket a szemgödrökben, ellazítjuk az arcunk izmait és a nyakunkat.

Lefelé haladunk a testünk elülső oldalán. Ellazítjuk a mellizmokat, a légzőizmokat, ellazítjuk a tüdőnket, a szívünket, a rekeszizmot. Ellazítjuk a hasizmainkat, és az összes belső szervünket ellazítjuk.

Az egész testünk teljesen lazán és nyugodtan pihen. Az egyetlen mozgás a hasunk emelkedése és süllyedése belégzés és kilégzés közben, ami teljesen természetesen, erőfeszítés nélkül történik, mint ahogyan a tenger hullámai ringatóznak lágyan.

Az egész testünk súlytalanná válik, lassan feloldódik ebben a hullámzásban. Fokozatosan megszűnnek a testi érzetek, és a tudatunk kilép a tér és az idő korlátai közül.

(kb. 5 perc szünet)

Fokozatosan visszatérünk a fizikai világba. Elképzeljük a testünket, amint a szobában fekszik. Ráhangolódunk a testünk érzeteire, ahogyan a földön fekszik. Érezzük, ahogy a föld nyomja a testrészeinket.

Lassan megmozgatjuk az ujjainkat. Megmozgatjuk a lábujjainkat. Megmozgatjuk a karjainkat, a lábainkat. A fejünket megforgatjuk jobbra-balra. Összekulcsoljuk az ujjakat, kinyújtjuk a kezünket a fejünk fölé. Az egész testünket megmozgatjuk, majd lassan a jobb oldalunkra fordulunk. Lassan felülünk, és elmondjuk a befejező imát. A tenyereket üdvözlőtartásba tesszük, és leborulunk. NAMASZTÉ.