Kettőt egy csapásra - Susan Derwin és Réti Anna

Az augusztus 20-i hosszú hétvégére jól szétszéledtek az Astangások, nekem azonban a pénteki órák után kedvem volt ma is gyakorolni, főleg, hogy csütörtökön szünnapot tartottam, meg telihold is volt. A családdal elmentünk bevásárolni, és visszafelé menet bepályáztam Tom Hoppelhez, akinél Susan Derwin tartott vinyásza jóga workshopot.

A Miami Yogashalából jött, és előző héten Hvar szigeten volt Tom jógatáborában. A honlapjuk: miamiyoga.com. Amikor megérkeztem, Stanicz Ati már ott ült a teremben. Attilát két hete ismertem meg, amikor eljött az egyik Astanga órámra. Nagyon jól csinálja az 1. sorozatot, tehetséges fiú, és komolyan is gondolja szerintem. Már simán érett lenne a másodikra. Rajtunk kívül még két amerikai srác érkezett, valamint Tom, úgyhogy egy férfi workshop volt. Ritka jelenség. Az egyik srác úgy mutatkozott be, hogy ő vodka-jógát gyakorol, vagyis jól beiszik, és utána egyensúlyoz. A másik is tipikus amerikai yoga junkie volt.

Susan egy 40 és 50 év közötti, viszonylag jó kondiban lévő tanár, hatalmas loboncos hajjal, szanszkrit tetkókkal a vállán és a karján, fülbevalók, testékszer, miegymás. Engem egy tengerészre emlékeztetett (már ha vannak női tengerészek). Tipikus amerikai stílusú workshop volt, 3 amerikai és 2 magyar résztvevővel.

Amit Susan oktat, az tulajdonképpen az Astanga elemeire építő, de a Jivamukti sorozataiból merítő dinamikus óra. Először egy kis ráhangolódással, majd gyengéd bemelegítő gyakorlatokkal kezdtük. Óra előtt átvettük a fő pózokat, megmutogatta. Például a praszárita pádottánászana A-ból fel kellett menni kézenállásba (amit én ösztönösen szoktam is csinálni). Susannak ez nem ment, csak ha előtte a térdeit rátámasztotta a karjaira. Core strength, azaz bandha kellett volna hozzá. Mondjuk kézenállásba fölmenni ebből a pózból, az már tényleg nem rossz, még nekem is kell hozzá egy kis lendület.

Egyszóval a bevezető után tartottunk egy kis szünetet, és utána egy kb. 1 óra 45 perces vinyásza flow óra következett. Volt benne egy-két érdekes póz, szombati gyakorlásnak éppen megteszi. Az elején a Gájatrí mantrát énekeltük. Utána megcsináltuk a 10 napüdvözletet rendesen, el is kezdtem izzadni. De sajnos nyitva volt az ablak meg az erkélyajtó, úgyhogy nem tartott sokáig az örömöm. Beborult, és a hűvös szellő simogatott egész órán.

Álló gyakorlatok következtek, tipikusan 5-6 ászana volt összekötve, és utána csináltunk egy vinyászát. Ugrálás nuku, de amúgy nem rossz dolog így sorba rakni az ászanákat. Bemutatóhoz is jó, meg alapozó workshophoz. Volt például egy paradicsommadár-póz. Praszárita-pádottánászanában az egyik térdedet egy kicsit behajlítod, és átkulcsolod a combodat a két kezeddel. Utána a másik lábaddal közelebb lépsz, és amelyiket átkulcsoltad, azt felemeled a levegőbe, és próbálod kinyújtani. Pont most a héten gyakoroltam ezt is.

Az ardhacsandrászana (egy lábon végzett póz, mint a mérlegállás, csak a törzsedet elfordítod a függőleges síkban), és ennek a parivritta változata is kedvencem, tipikus anuszára-jógás póz. Mivel én előzőleg már áttanulmányoztam a Jivamukti-könyvet, nem ért sok meglepetés. Amikor a Dancer-pózt kellett csinálni, akkor én az Agni-ból ismert féllábas íjpózt csináltam, míg mellettem Attila simán kivágta a klasszikus Natarádszászanát. Tud ám a srác!

A talaj-ászanák között volt egy pár féle galambpóz, jó kis csípőnyitásokkal. Ülve a talpunkat a könyökhajlatba szorítottuk, és úgy toltuk a térdünket hátrafelé. Utána ékapáda-sírsászana, majd abból Astavakrászana. Ezt is csipázom. Tomnak nem sikerült, pedig mondtam neki, hogy felkart vízszintesre, fejet le és feneket föl.

A végefelé csináltunk még Pincsha-majúrászanát, kézenállást meg egy pár fordított pózt levezetőnek. Híd is volt, elég jól ment még a huzat ellenére is. Egy dolgot hiányoltam, hogy Susan nem igazgatott. Pár dolgot mutatott, de inkább csak mondta az órát. Nálunk a tanárok több munkát belefektetnek egy órába. Én azt szeretem, ha mutatja is valaki, meg mondja is, hogy mire kell figyelni, meg igazít is.

Relax után a Lókáh szamasztáh szukhinó bhavantu mantrát ismételtük egy párszor. Kellemes érzés volt végül is, nem biztos, hogy egy zúzós Astanga órát vártam most. Egynek jó volt. Óra után az öltözőben beszélgettünk Attilával. Kiderült, hogy volt egy hónapot Mysore-ban, Sheshadrihoz járt, meg Vinay délutáni óráira. Sokra viheti még.

Mivel ilyen jól kijógáztam magamat, eldöntöttem, hogy az Erzsébet téri Body Movin órát már csak végigfotózni fogom. Amikor odaértem a térre, vagy száz fiatal pancsolt lelkesen a Gödör feletti szökőkútban, vödrökkel borogatva egymásra a vizet. Mire elővettem a fényképezőgépemet, megjelent egy közterületes, és mindenkit kizavart a vízből. Erre a parton folytatták a vödrözést. Kisvártatva két rendőr jelent meg, majd erősítést kérve hazatessékelték a "randalírozó" ifjúságot.

Ekkor jelent meg Réti Anna. Amikor a fejére tette a mikrofont, akkor beazonosítottam, hogy ő lehet az. Odamentem, bemutatkoztam, adtam egy névjegyet. Szerényen megjegyezte, hogy ő nem jógatanár, hanem táncos, csak az ismerőseinek tanít. Vagy 40-50 fiatal gyűlt össze az órára, amely 5-től 6-ig tartott a Body Movin tánc-rendezvénysorozat mai első órájaként.

Rögtön az elején látszott, hogy ez amolyan műkedvelő óra lesz. Mindenki leült a fűre, matracoknak se híre se hamva. Az első negyed óra azzal telt, hogy ülve ráhangolódtak a testre, a légzésre stb. Amolyan tipikus old school magyar jógaóra a 80-as évekből. Utána bemelegítő gyakorlatokat végeztek, volt köztük egy-két páros hátnyújtás, ami kellemes hangulatot váltott ki.

Végül fél hat körül elkezdték a napüdvözleteket. Ekkor bukkant föl Betti, odaintegettem magamhoz. Hamar levágta ő is, hogy itt nem lesz "pumping iron" hangulat, hanem inkább crash course azoknak, aki még életükben nem csináltak egy jógapózt sem. De ők legalább élvezték. A napüdvözlet A-t végigcsinálták vagy háromszor, persze előre-hátraugrás nélkül. Az egész dolog egy végletekig lecsupaszított, az Astangában is előforduló ászanákból álló hatha-jóga órának volt nevezhető. Better than nothing.

A Szúrja B kimaradt, az állókból csak 2-3 egyszerűbb volt, meg egy fapóz. Utána leültek. Pascsimóttánászana (ezt legalább szépen csinálta Anna, illetve végülis mindent szépen csinált, amit csinált). Igazítani ő sem igazított, mondjuk ez megbocsátható. Marícsjászana A, majd Baddhakónászana következett. A cifrábbakat kihagyta, vinyásza nuku. Mondjuk akkor miért Astanga-óra, azt nem vágom. Lassan el is jöttünk Bettivel, mindkettőnknek dolga volt, sok izgalom már nem volt várható.

Betti mesélte, hogy megnézte Anna klipjeit a Youtube-on. Elég idegbeteg dolog ez a kortárs tánc, biztos nem árt neki egy kis Astangával lenyugtatnia magát. Én előírnám az összes táncosnak. Egyrészt az alakjuknak is jót tesz, másrészt az elméjüket is lenyugtatja egy kicsit. Annának is adtam egy névjegyet, hátha egyszer betéved a kínzókamrába ... És végezetül azért bevágom ide a Beastie Boys Body Moviin klipjét (melyről a délutáni program a nevét kapta), nehogy halálra unjátok magatokat ezen a beszámolón.