Jóga ABC Rishikesh-ben

Úgy érzem, nem véletlen, hogy az életemnek ebben a szakaszában került ismét előtérbe a jóga, és az sem, hogy ebben a sorrendben ismerkedtem meg a jógairányzatokkal. A 80-as években, a 90-es évek elején még meglehetősen egységes volt az az anyag, amit hatha-jóga címszóval oktattak akár itthon, akár Moszkvában. Sztenderd ászanák, légzőgyakorlatok, egy csipetnyi filozófia és életmód. Azért én már ebbe is beleszerettem.

Amikor Rishikesh-ben találkoztam Acharya-kumara Swamival, a jóga akkor és ott meglehetősen trendinek tűnt, és bele kellett kóstolni. Swamiji viszonylag sztenderd Sivananda-jóga órát tartott. Először tíz kör napüdvözlet, utána a tizenkét fő Sivanandás ászana, plusz még egy pár személyes kedvenc Swamijitől, és a végén légzőgyakorlatok. Tetszett a sztenderd struktúra, nem kellett sokat gondolkodni, hogy mit gyakorolj. Mivel ő Swami volt, vagyis lemondott szerzetes, nem volt szokása, hogy odajön óra közben igazgatni, főleg a nőket. A férfiak (köztük én is) azért néha kaptak egy-két igazítást.

Egy fontos dolgot elmondott, hogy az órát attól fogják szeretni, hogy a tanár kitárja a szívét, és a pránáját kiterjeszti az összes tanulóra. Ettől más egy jógaóra, mint egy otthoni gyakorlás, még ha a tanár csak szóbeli utasításokat is ad. Persze Swamiji kezdő órájában azért volt pávapóz, sáska meg jógahíd is, úgyhogy lehetett gyúrni. Miután néhány látogatást tettem Swami szerény otthonában, nyilvánvalóvá vált, hogy az ő életében a mantrák éneklése, az imák ismétlése és a Kedarnathba (Siva szent zarándokhelye a Himalájában) látogatások játszottak központi szerepet.

Amikor 2008-ban már többen visszatértünk Rishikesh-be az első jógatáborba, Swami ismét lelkesen fogadott, de azt mondta, hogy csak az első és az utolsó foglalkozást fogja vezetni. A többi órára egy barátját, Vishwananda Swami-t kérte fel. Az ő nevét máig sem sikerült végérvényesen tisztázni, egyesek Vishwarupanandának, mások Vishwaswarupanandának hívták. Mi maradtunk a Swamiji-nél, ez mindenkire passzol. Ő valamivel fiatalabb volt piros ruhás Swamijink-nél, és halványabb, narancssárga cuccot hordott. Ugyanakkor hihetetlenül hajlékony volt, látszott rajta, hogy keni-vágja az ászanákat.

A 2008-as csapat meglehetősen vegyes összetételű volt, és egyeseknek még Swami könnyed órája is néha túl intenzív volt. Pedig kb fél órát nyomtuk csak a napüdvözletet meg az ászanákat, utána jóganidra volt, meg pránájáma. Ezek is jó dolgok, én sok mindent tanultam ebből is. Néha azért betett egy-két brutális hátrahajlítást. Ő aztán végképp nem igazított, de szép nyugodt hangon végigvezette az órát, a relaxációt. Jó szövegei voltak, például "No expectations" - ne legyenek elvárásaid, és "You are just a witness" - te csak szemtanú vagy. Ezeket mantra-szerűen sulykolta belénk.

A két hét hamar letelt, és a második hét fénypontját (legalábbis számomra) Kamal Astanga-órái jelentették. Erről majd még szólok egy külön bejegyzésben. István tovább maradt kint, és sokat járt még Swamiji óráira, ami jó előkészítő volt az Astangához. Állítólag sok japó tanítványuk volt, akik azért komolyabban kenték, nekik erőteljesebb órákat tartott.

Még egy ismert név van Rishikesh-ben, ez pedig Rudra Dev, aki Iyengar-tanár. Istvánt váltig unszoltam, hogy ugyan ne hagyja már ki, ha ott van, és végül be is nevezett hozzá egy két hetes intenzív kurzusra. Az Iyengar-jóga arról híres, hogy a jógaterem tényleg úgy néz ki, mint egy kínzókamra, tele kötelekkel, deresekkel, és mindenféle kellékekkel, amikkel az ászanák végrehajtását segítik elő.

Habár az Atma Centert is kínzókamrának tartják egyesek, itt a tanár puszta kézzel megoldja a ráhatást, esetleg az övet meg a téglát hívjuk segítségül. Szóval István végigcsinálta a két hetet Rudrával, és nagyon lelkes volt. Utána azért az Astangánál kötött ki. A mellékelt képen szerintem azért Rudra Dev kicsit túlzásba viszi a "propok" használatát, még ha azt saját magával teszi is. De legalább nem mondhatjuk, hogy nem gyakorol, igaz?

Biztosan van még sok más jógaoktató Rishikesh-ben, nekünk róluk voltak tapasztalataink, és természetesen mindenkinek ajánljuk, ha Rishikesh-ben jár. A Swamikat inkább a soft stílus kedvelőinek, Rudrát a semi-hard stílus rajongóinak, míg végül Kamalt azért a hardcore irányzat képviselői közé sorolnám, mint ahogy általában a legtöbb Astanga-oktató hozza a formáját. De hát ezért szeretjük őket, nem? Csak az jöjjön, aki bírja, aki tudja, hogy végigcsinájja...