2009. november 13., péntek

Jógaverseny helyett...

Sajnos a szombatra meghirdetett jógaverseny elmarad, mivel nem volt elég jelentkező. Öten jelentkeztek versenyezni, ebből ketten lemondták. Mivel a könnyített szabályrendszer szerint mindenkinek csak egy öt perces szabadon választott gyakorlatsort kellett volna bemutatnia, három versenyzővel az egész show húsz perc alatt véget ért volna, na és persze mindenki dobogós helyen végzett volna.

Ebben is a tipikus magyar mentalitást látom megnyilvánulni. A legtöbb jógás ismerősöm azt mondta: "Versenyezni, azt nem, de megnézni szívesen eljövök." Hát igen, de valakinek ki is kell állnia a porondra szórakoztatni a közönséget, hogy legyen mit nézni. Az összefogás nem erőssége a magyarnak, még egy olyan nemes cél érdekében sem, mint a jóga. Egymagamban nehéz volt annyi lelkesedést kicsiholni az emberekből, amennyi legalább egy házi bajnoksághoz elegendő lett volna. Sajnos senki nem ajánlkozott, még a tanárok közül sem, és nem is bátorították a saját tanítványaikat a részvételre.

Szerintem sokkal könnyebb út azt rávágni, hogy "A jóga nem versenysport, ez teljesen másról szól, a teljesítmény nem mérhető objektíven", stb., mint vállalni a megmérettetést, és megismerni azt, hogy mások mit tudnak, esetleg tanulni belőle. Nem bántam volna, ha ezen a versenyen felsorakozik a magyar jógaélet színe-java és megmutatták volna, hogy mit tudnak. Ha más nem, én biztos sokat tanultam volna belőle, de szerintem mindenki más is, aki jelen van.

Én személy szerint azt gondolom, hogy egy ilyen verseny nem az egóról szól, vagy a magamutogatásról, vagy a versenyszellem erősítéséről. De még ha valakiben ott is vannak ezek a motivációk, tisztább dolog, ha a közönség vagy a zsüri vagy bárki ítéletet mond, mintha mindenki csak a saját odújából kritizálja a másikat, azt gondolva, hogy ezáltal saját maga jobb színben tűnik fel.

Én magam is nyilván egy magamutogató, extrovertált, exhibicionista ember vagyok, de még mindezek mellett is a célom elsődlegesen az, hogy minél több emberrel megismertessem, megszerettessem a jógát, és tőlem telhetően magas színvonalon tegyem ezt. Mindazonáltal a jógaversenyt nem akartam megnyerni, sőt, nem is akartam indulni rajta, inkább műsorvezetőként szerettem volna a versenyzőket bemutatni és a programot minél élvezetesebbé tenni.

Lehet, hogy ha nem versenynek hirdettük volna, csak jóga show-nak, ahol a jelentkezők bemutathatják, hogy mit tudnak, akkor talán többen vállalták volna. Mellesleg mind az öt jelentkező nő volt, a férfiak még kevésbé mernek kilépni a közönség elé. Talán még egy esélyt adunk a dolognak. Január 31-re a Jóga Világnapjára egy egész napos, minél színesebb programot szeretnénk összeállítani, amelyben esetleg helyet kaphatnak a jógabemutatók is, ismétcsak, ha lesznek vállalkozó szellemű jelentkezők.

A jógaverseny ötlete egyébként azért merült fel bennem, mert figyelem a jóga-tendenciákat a világon, és azt tapasztalom, hogy a valamivel élénkebb és versenyszerűbb népeknél (Latin-Amerika, USA) már komoly hagyománya van. De nem kell messzire menni a gyökerektől, Indiában évtizedek óta vannak jógaversenyek, és minden általános iskolában bevett szokás az évi rendes jógaverseny megrendezése.

A magyarok persze megint le vannak maradva. Nem csak hogy évtizedeket kell várni, mire egy, Nyugaton már befutott stílust itthon is elkezd valaki csinálni, hanem emellett az oktatók nem nagyon update-olják magukat. Aki 20 éve jógát oktat Magyarországon, az most is ugyanazt nyomja egy jógaoktatói kurzuson, mint 20 évvel ezelőtt, struccként a homokba dugva a fejét, és erőnek erejével tudomást sem véve pl. az olyan dolgokról, mint a vinyásza, az Uddzsájí vagy a Bandhák.

Néhány tanítványom elkezdett jógaoktatói kurzusokra járni ide-oda (Budapesten még szerencsére van vagy 5-6 lehetőség, bár egyik sem ad nemzetközi papírt), és sajnos az a tapasztalat, hogy túlképzettek lettek, vagyis aki nálam egy pár hónapig jár Agnira és Astangára, annak mozgásanyagban nem nagyon tudnak kielégítő dolgot oktatni, de még elméletben sem találkozik túl sok új infóval, feltéve, ha olvasgatja a blogomat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy én vagyok a top szakértő Magyarországon, hanem inkább azt, hogy mások is egy kicsit odatehetnék magukat, dehát egy ilyen széthúzó országban mindenki a magáét mondja, a jógás közönség meg szédeleg jobbra-balra és keresgéli, hogy ki mit tud nyújtani, vagy mit próbál eladni.

A Bikram-vonal nagyon erősen nyomja az ászana-versenyeket, és náluk a nemzetközi szabályzat is elég egyszerű. Öt kötelező ászanát kell bemutatni, és két szabadon választottat a 84-ből, amit Bikram Choudhury, azaz Bishnu Ghosh vonalában tanítanak. Olyan hangokat is hallani, hogy a jógát be akarnák emelni az olimpiai sportágak közé, és hogy akkor esetleg az Astanga stílus lenne a mérvadó, mivel azt meglehetősen egységes és ugyanakkor nehéz is. Az biztos, hogy a jövőben a jóga is valahogyan be fog kerülni a profi sportágak közé (annak összes előnyével és hátrányával együtt), de az lehet, hogy ez Magyarországon fog utoljára bekövetkezni, szerintem részint a fent emlegetett tényeknek köszönhetően.

Persze biztosan vannak hasonló tendenciák pl. a harcművészetekben is. Pl. a múltkor keresgéltem az interneten Wing Chun-ügyben, és találtam vagy tíz magyar szövetséget, melyek mindegyike magát kiáltotta ki hitelesnek, szemben a többivel, akik ugye "kóklerek". Hát nem tudom. Made in Hungary.

Azért hogy lássunk is valamit a profizmusból, bevágom ide a 2009-es Los Angeles-i Bishnu Charan Ghosh nemzetközi ászana-verseny három férfi és női győzteséről készült videókat. A link úgy került hozzám, hogy a férfi verseny idei győztese, Dev Kapil Magyarországra készül látogatni, és esetleg tartana workshopokat decemberben az Atma Centerben. Már folynak a tárgyalások, úgyhogy készüljetek testben és lélekben. Annyit tudok róla, hogy indiai, Szingapúrban tanít, és amit a videón csinál, az HIHETETLEN! Addig is kellemes gyönyörködést a tényleg profi versenyzőkben!

2009 International Yoga Asana Championship from Mike McInnis on Vimeo.

2 megjegyzés:

Kecskeméti Balázs írta...

Ne keseredj el, előbb-utóbb biztosan összejön egy színvonalas ászana verseny! Lehet, hogy még nem elég nagy és tapasztalt az itthoni jógaközösség? Amúgy elvi alapon nem utasítom el az ászana versenyeket, habár nem vagyok kifejezetten exhibicionista típus, sőt.

Én magam most azért nem jelentkeztem, mert nem akartam, hogy a "megszokott" gyakorlásomba bezavarjon a felkészülés. Szeretek egyszerre egy, max. két dologra koncentrálni, a kevesebb több alapon. Szóval talán legközelebb...

Kecskeméti Balázs írta...

ui. Azért amit a Wing Chunról írsz, az nem teljesen igaz. Sajnálom, hogy neked az jött át, hogy ellenségeskedés van az irányzatok között, de nem lehet így általánosítani, a többségre (legalábbis akiket én ismerek) nem ez a jellemző.