Szádhuk, vagyis nága-babák ismét

Korábban már írtam a nága-babákról, most néhány további részlet az életvitelükről és más egzotikus érdekességekről.

A minimálisan öltözött, viszont hamuval maximálisan bedörzsölt, raszta hajú ás szakállú szádhukat elsősorban Katmandu környékén, a Pasupati-nath nevű Siva-szentélyben, valamint a Himalájában és Allahabadban, a Kumbha-mela fesztivál helyszínén találhatók nagyobb számban. A homlokukon különböző tilaka-jelzéseket találhatunk. A három vízszintes vonal azt jelzi, hogy imádandó istenségük Siva, a függőleges csíkok pedig általában Visnura utalnak.

Amellett, hogy szívják a Chillumot (agyagpipát) veszettül, általában koldulni szoktak, esetleg jóga-ászanákat, vagy imákat, mantrákat gyakorolni. A dohány és hasis keverékéből készülő füstölnivalót ugyanis Siva lélegzetének tekintik, és ugye elősegíti a meditációs tudatállapot elérését (szerintük). Siva ugyanis arról híres, hogy semlegesíteni tudta a mérget, és így mentette meg az univerzumot, ezért a követői is próbálják kicsiben utánozni. A fenti képen a szádhu vörösben úszó szemfehérjéjén látszik a nem teljesen "szattvikus" életvitel. Ez főleg vonatkozik az Aghóri csoportra, akiket Kápálikaként, vagyis "koponyahordozóként" is ismernek. Talán majd később egy kicsit kielemzem a filozófiájukat és a gyakorlatukat.

Elég hozzá annyi, hogy valahol beszereznek egy emberi koponyát (biztos akkor csenik el, amikor a halottégető ne figyel oda), abból esznek és isznak. Persze nem kifejezetten vega dolgokat, inkább bort, halat és húst, illetve kecskevért. Van egy-két nagyon szélsőséges közöttük, akik kifejezetten az emberhúsra vannak ráállva, máshoz nincs is gusztusuk. Ők lesben állnak, amikor a szegényebb embereket temetik, akiknek a rokonsága nem tudja megfinanszírozni a máglyán való elégetést. Miután a holttestet bedobták a szent folyó (általában a Gangesz) vizébe, kissé lejjebb kihalásszák, és már meg is van a vacsora..., ja bocsánat, áldozati étel, mivel a halott húsát Siva húsaként tisztelik, és mindezen gyakorlatok által az anyag múlandóságára kívánják emlékeztetni önmagukat.

Érdekes, hogy az Aghóri-szekta közvetlenül Gorakhnath-tól származtatja magát, aki híres hatha-jóga guru is volt egyben. Talán emiatt egyes szádhuk komoly jóga-ászana, vagy pránájáma-gyakorlást is végeznek, illetve meditálnak. A meditáció három jellemzője a Szatjam (megpillantani az igazságot), Shivam (elérni a kedvezőséget), és Sundaram (megtapasztalni az isteni szépséget).

A szádhuk jelentős része alsóbb társadalmi rétegekből, vagy nagyon szegény családokból származik, akiket szinte már a társadalom is a peremére szorított. A szádhu-életmód még a lemondásaival együtt is valamivel jobb lehetőségekkel kecsegtet, mint például a délkelet-ázsiai nagycsaládos parasztok sorsa, akik gyakran gyerekprostitúcióval szerzik meg az egész család betevő falatját.

Sivát általában a Lingam (fallosz) formájában imádják, mivel Siva az anyagi világ, a szexualitás teremtő erejét képviseli, Párvati pedig a Természet, az Univerzális Anya. Kettejük szimbólumán, a jónin és a lingamon meditálunk a múládhára-csakrában is, a Kundaliní energia felébresztése érdekében, és amikor a folyamat sikerrel zárul, akkor Siva és Sakti egyesülését tapasztaljuk meg a koronacsakrában, ami által a lélek megszabadul az anyagi kötöttségektől.

Nem csoda hát, hogy egyes tantra-irányzatok szexuális gyakorlatai is Siva és Sakti kultuszából eredeztethetők, bár a legtöbb nága-baba a teljes brahmacsarját követi. Egyes szádhuk fel is vannak fegyverkezve, az Úr Siva háromágú szigonyát lóbálják különböző méretekben, vagy éppen kardot, vagy hosszú pengét egy karikával a végén. Némelyek a tapasz, vagyis önszigor nevében nem csak fél lábon állnak évekig, böjtölnek vagy a hideg vízben ülnek, hanem még az öncsonkítástól sem riadnak vissza a bűnöktől való megtisztulás reményében. Talán a keresztény szerzetesrendek önkorbácsolása is valami aghóri-beszűrődés lehet.

Én is találkoztam egy-két aghórival a himalájai zarándoklatom során. Az egyik a Kedarnath-templom előtt talált meg, arra unszolva, hogy adjak neki pénzt új papucsra. Végül abban maradtunk, hogy én is szádhu vagyok, csak én dolgozom, és megkeresem a pénzt, amire kell, és elküldtem dolgozni. Nem mintha sajnáltam volna, de általában hasisba fektetik az összekoldult rúpít, és nem papucsba. A másik aghóri egy barlangban üldögélt és félig lecsukott szemmel meditált. Megpróbáltam lefotózni, de vagy háromszor kikapcsolt a kamera, úgy látszik, szemmel verni is tudnak. Jobb, ha az ember nem ingerli fel őket, még a végén utána küldik a szellemeket.

A Saivitáknak általában rudráksából, egy szent fa terméséből készült malájuk van, amely nagyon kedvező szent növénynek számít. Ezen szokták az Óm Namah Sivája, vagy a Triámbakam Jadzsámahé mantrákat ismételgetni. A vaisnavák tulasi-malát használnak, és a Haré Krisna mantrát szokták ismételgetni.