Sheshadri workshop benyomások

Végre-valahára megérkezett Sheshadri is. Annak idején 2008-ban éppen ennek kapcsán ismertem meg Tom Hoppelt, hogy akkor is meghívta, de végül nem tudott eljönni. Szóval ez volt az első magyarországi workshopja a híres mysore-i tanárnak. A fiát, Harish-t is magával hozta. Maga Sheshadri 50 körüli pöttöm emberke, nekem a mellkasomig ér, és elég könnyű, alig 50 kiló, de szálkás vállakkal, karokkal és hetyke bajusszal. A fia valamivel vaskosabb, de még így sem magasabb nálam. Egyikőjük sem a szavak embere.

A pénteki workshop fél hétkor kezdődött, én kb akkorra értem oda, már jó húsz ember begyűlt a Casa de la Musica egyik tükrös tánctermébe. Szabival megkerestük az öltözőt, átvedlettünk, majd leterítettük a matracokat. Nekem pont az egy szem nyitható ablak alá sikerült letelepedni, amit egy óvatlan pillanatban gyorsan be is zártam, a további huzat elkerülése végett.

Sheshadri nem sokat teketóriázott, elmondta velünk az imákat (aszató má szadgamaja, dzsívamani bradzsatpháná meg ábáhu purusákáram), és utána felállított szamaszthitibe. Elkezdte számolni a napüdvözleteket (Ékam inhél áramz áp stb.), viszonylag gyorsan, alig győztem kapkodni a lábamat előre-hátra. Az A-ból megcsináltunk vagy hetet, közben szorgosan igazgattak a fiával. Felfelé néző kutyában lenyomta a medencémet, lefelé nézőben a horpaszizmomat húzták hátrafelé.

A vírabhadrászanában előszeretettel nyomják össze teljesen az ember két könyökét, úgy, hogy a könyökhajlatok összeérjenek. Utána szúrja B, és hirtelen véget is ért a vezetett óra, és átcsapott myosrba. Sheshadri odaszólt, hogy mindenki haladjon az ászanákkal. Ja, a közönségről nem is szóltam. ismerősnek Nóri, Szabi, Orsi és Mimi voltak ott, 1-2 magyar és itthon élő expat, de több mint a fele "jógaturista", szlovákok és szlovének, ha jól vettem ki a szavaikból.

Nos, hát a környező országokban úgy látszik a vinyászát nem nagyon oktatják, mert eléggé kezdetlegesen nyomták, de még az ászanákat is. Ehhez képest Szabi lazán repkedett a capoeirás nadrágjában. Én is megpróbáltam betenni egy-két repülőmutatványt, de a helyszűke miatt nem akartam kísérletezni. A híd utáni kézenállásban így is lezúztam Tom Hoppelt, mert oldalra dőltem ki a kézenállásból, és pont mellettem csinálta a befejezőt.

De azért ne szaladjunk előre, annál is inkább, mert a Manju workshopon okulva mindenki visszalassította a gyakorlását, hiszen ha pl. tíz légzésig maradsz a pózokban, főleg az izgalmasabbakban, akkor nagyobb eséllyel találnak meg az igazításokkal. Nekem a jobb vállam változatlanul sajog, de azért pont a Maircsjászana A-nál térdelt rám Sheshadri, nem baj, ennyi belefér. A Dzsanu D-t kihagytam, nem tudtam mi a szokás. Aztán láttam, hogy mindenki csinálja, Sheshadri meg nagy lelkesen csavargatja bele az embereket. Ezért is jó több napot jönni, mert kiismered a tanárt, ő meg téged, és hatékonyabban tudtok együtt dolgozni a végére.

Azért már első alkalommal is kaptam egy pár alapos igazítást, például a szuptakúrmászanába jól belecsomagolt, valamint az upavista kónászanában ráállt a combtőmre, és előretolta a derekamat. Ennek következtében a medencém úgy belenyomódott a földbe, hogy azt hittem, búcsút is inthetek a további családtervezési szándékaimnak. A szupta-pádángusthászanánál és az álló változatánál is a bal lábamat igazította, és lelkendezett, hogy majdnem 180 fokra fel tudja emelni. Természetesen a szép lányok kapták a legtöbb igazítást, például Mimivel még a gatyáját is feltűrette combtőig, majd egy kis permetezővel bevizezte a combját és a karját. Ezek után nekiveselkedett, hogy áthúzza a karjait a térdhajlata alatt lótuszban, mire Mimi vonított jobbra-balra. Mondtam is neki, hogy holnap nyugodtan jöhet bikiniben jógázni.

A másik tipikus fogásuk az, hogy a hídban alámásznak az embernek, majd a vállukra kapják, és miközben a lábát fogják, lóbázzák a lelógó felsőtestét. Én is szoktam csinálni a derékfájósokkal, mert nagyon jó nyújtás. De amikor a kétszer akkora Orsit kapta fel az öreg, na azon már én is nagyot néztem. A dropbacket megcsináltam háromszor, abban is segített, mondta, hogy a lábaimat tartsam közelebb egymáshoz. Engem nem lóbázott, de a pascsimóttánászanában azért jól előrenyomott.

A többiek már relaxáltak. Sheshadri körbejárt, és módszeresen megfordította az embereket, majd a hátukon állva, lépkedve masszírozgatta őket. Reméltem, hogy engem is sorra kerít, de elsősorban a lányokat favorizálta sajnos. Óra közben tilos volt fotózni, úgyhogy akkor csináltunk pár fényképet, amikor már vége lett a workshopnak. Kellemesen felpezsdültem. Este még elnéztem az egyik táncterem ablakában, ahogy a fiatalok Michael Jacksonos kalapban dzsiggeltek a Billy Jean-re, és elgondolkodtam, hogy a jóga is meg a tánc is önkifejezés, és mindkettőben befelé kell figyelni, de azért a jóga gyakorlása közben talán könnyebb alázatosnak maradni, míg a táncban erősebben ott van az egó, a szerepelni akarás.

Gyakorlás közben én is rájöttem, hogy nem kell itt mindenáron feszíteni és a legdurvább vinyászákat kivágni minden áron, csak vegyük lazán, és érezzük jól magunkat. Velem szemben egy india néni gyakorolt, kb a 80%-át nem tudta, de nem volt ezért zavarban. Szerintem az Astangába is a nyugatiak erőltették bele ezeket az akrobatikus elemeket, ami persze nem baj, mert én is szeretem csinálni. De az indiaiak mindent sokkal lazábban vesznek, az tény.

A szombati workshop egykor kezdődött, megint sikerült az utolsó pillanatban beesnem, ráadásul óra közben is vagy háromszor ki kellett mennem wc-re. Nos, a forgatókönyv kb tökugyanaz volt, mint pénteken, és a közönség is majdnem, csak egy-két arc cserélődött ki. A nap kellemesen besütött az ablakon, és egész jól kezdtem belejönni én is a gyakorlásba, meg Sheshadri is az igazításba. Az előrehajlításoknál pávapózokat csinált az emberek hátára feltámaszkodva a tenyerével, rajtam is megcsinálta upavistában. A dzsanu D-be jól belecsavart mindkét oldalra, konkrétan azt éreztem, hogy mindjárt leszakad az oldalam. De mellettem Nórit még inkább beletette a pózba, mert neki szinte bármeddig lehet csavarni a derekát, ami Sheshadrit rendkívül megörvendeztette.

Az alvó teknősben ma hiába pihentem húsz légzésig, éppen másokkal volt elfoglalva. Viszont az upavistában ismét megtalált, most a hátamon járkált fel-alá, meg break-kartámaszokat mutatott be rajtam. Az úrdhva-mukha-pascsimóttánászanában Harish állt be a hátam mögé, és nyomta oda a mellkasomat a lábamhoz. A híd is rendben ment, Sheshadri nyújtott kezekket dropbackeltetett, és hirtelen húzott fel a törölközőjével. Utána a törölközőbe kapaszkodva ráállt a medencémre, mint egy szörfös. Mondjuk nem volt nehéz egy ekkora emberkét kitartani. Ha én állnék így rá valakire hídban, azt nem biztos, hogy túlélné. Amikor megvoltam vele, egy kicsit előrehajoltam, majd csináltam egy kézenállást (ma valamivel több hely volt a két oldalamon, így jobban mertem vagánykodni). A kézenállásban hátrahomorítottam skorpióba, és tartottam, hátha odajön. Oda is jött, és meg akarta fogni a lábaimat, de már későn, mert éppen jöttem lefelé.

Sebaj, van még egy dobásom. A fejenállások végén megint felmentem skorpióba, most már gondoltam, hogy megvárom. Oda is jött és elkezdte nyomni a lábaimat lefelé, mintha a fejemhez tudnám érinteni. Persze nem tudtam, de legalább jól belehajlított. Úgyis a hátrahajlításokon meditáltam mostanában, hogy azokat szeretném fejleszteni. A hajlékony akrobatáknál ugyanis ez a fő attrakció. Ha nem tudsz rendesen hátrahajolni, akkor nagyjából csak az egyensúlyozó és az erőelemek maradnak, úgyhogy hátha még sikerül valamit előrelépni ebben is szerdáig.

Nekem bejött a workshop, azt kaptam, amire számítottam. A hétköznap reggeli Mysorok valószínűleg még izgalmasabbak lesznek, mert kevesebben leszünk, többet tud foglalkozni egy-egy emberrel. Talán még a 2. sorozattal is bepróbálkozhatok valamelyik nap. Ja és kifelejtettem a speckó igazítást, amiről már István is beszélt. A pascsimóttánászanánál terpeszben odaül a lányokhoz, és az ágyékához támasztja be a talpukat, majd előrefelé húzza a karjukat. Nóri szerint vagy dupla alsót hord, vagy nincs neki középen semmi. Én nem tudom, mert engem nem igazított ezzel a technikával. A savászanánál már éppen kezdtem belemerülni a fekete szurokba, amikor irdatlan nyomást éreztem az alkaromon. Rálépett az egyikre, majd a másikra, és jól megtaposta. Azt hittem mást is fog taposni, de csak ennyi jutott mára. Holnap pihenő, és hétfőtől még három Mysore Sheshadrival és Harish-sal.