A tegnapi blogbejegyzésben részleteztem Patandzsali meghatározását az Ísvarával kapcsolatban. Most pedig vizsgáljuk meg, milyen jelentőséget tulajdonít Patandzsali az Ísvara-pranidhánának, vagyis az Isten előtti meghódolásnak. Én egyenlőségjelet teszek az Ísvara-pranidhána (a pranidhána szó szerinti jelentése az önátadás), és a bhakti, vagyis az Istenszeretet kultiválása közé. Patandzsali liberálisan nem határozza meg az Istenképet, annyiban marad, hogy egy személyes isten előtt kell meghódolni. Ebben az értelmezésben nem kötelező, hogy a jógi a hinduizmust kövesse, lehet keresztény, iszlám vallású, sőt, még Buddha-hívő is, hiszen a buddhisták közül sokan úgy tartják, hogy haláluk után Buddhát szeretnék elérni, és számukra Ő az Ísvara. Még az is belefér, hogy agy ateisztikus szemléletű gyakorló belekezdjen a jóga gyakorlásába, de, mint a következő szútrákból látni fogjuk, Patandzsali azért kiemeli az ísvara-pranidhána hatékonyságát a szamádhi elérésében.
Patandzsali az első fejezetben meghatározza a szamádhi különböző szintjeit, és az aszampragjáta szamádhit jelöli meg elérendő célként. Ez egy kicsit technikai dolog, de az aszampragjáta szamádhi az a szint (1.18. szútra), ahol az elme működése gyakorlatilag megáll, és az előző mentális benyomásoknak csupán a halvány nyomai maradnak meg. A legmagasabb szint a nirbídzsa szamádhi, ami ebből fejlődik ki. Ezen a szinten a jógi anyagi azonossága végképp megszűnik létezni, és eléri a kaivalja (felszabadulás) állapotát.
1.21. tívra szamvégánám ászannah
tívra - intenzív; szamvégánám - törekvésűeknek; ászannah - nagyon közeli.
"Az intenzíven törekvők számára az aszampragjáta szamádhi nagyon közel van."
Ezt a szútrát szokták úgy is fordítani, hogy "akikben az odaadás izzik..." A szamvéga egy olyan erős törekvést, vágyat, késztetést jelez, ami a gyakorló egész lényét áthatja. Ez nem feltétlenül csak az Isten iránti odaadásra vonatkozhat, de ha abba az irányba fordítjuk, akkor nagyon hatékony eszközzé válhat:
1.23: ísvara-pranidhánád vá
ísvara - Isten; pranidhánát - önátadás által; vá - vagy pedig.
Vagy pedig az Isten iránti odaadással érhető el (az aszampragjáta szamádhi).
A "vagy" szó itt megint Patandzsali liberalizmusát jelzi, hiszen amellett, hogy kiemeli az ísvara-pranidhána hatékonyságát, azt is jelzi, hogy a szamádhi ezen szintje más módszerek segítségével is elérhető, de esetleg valamivel fáradságosabban. A második fejezetben újra terítékre kerül az Ísvara-pranidhána, és itt a gyakorlás egyik elengedhetetlen elemeként sorolja fel Patandzsali:
2.1. tapah-szvádhjájésvara-pranidhánáni krijájógah
tapah - lemondás; szvádhjája - az önvaló és a szentírások tanulmányozása; ísvara-pranihdánáni - az Isnten előtti meghódolás (e három); krijá-jógah - a jóga gyakorlati útja.
"A tapasz, szvádhjája és az Ísvara-pranidhána alkotja a krijá-jógát."
A modern értelemben a jógikus kriják alatt a különböző tisztító eljárásokat (bélmosás, hányás, orröblítés stb, amit a Hatha-jóga Pradípiká satkarmának nevez), illetve a bandhák, múdrák stb. gyakorlását értik, Patandzsali azonban kiemeli a fenti hármat az öt nijáma közül. Az én megértésem szerint ezek nem csak addig fontosak, amíg valaki el nem éri a nyugodt, kontrollált elmeállapotot, és le tud ülni meditálni, hanem végig, hiszen nem csak az érzékek és az elme rendelkeznek az aktivitásra irányuló késztetéssel, hanem maga a lélek is aktív. Ez a három tevékenység még a nirbídzsa szamádhi szintjén is gyakorolható és gyakorlandó.
Ezek nélkül tulajdonképpen a jóga-gyakorlásunk puszta gimnasztika vagy az elme uralására tett hiábavaló törekvés. A 2.2-es szútrában Patandzsali meg is magyarázza, hogy a krijá jóga segítségével elérhető as szamádhi állapota. A 2.31-es szútrában Patandzsali felsorolja az öt nijamát, vagyis pozitív előírást, melyek közül az egyik az ísvara-pranidhána. A modern jógik hajlamosak elsiklani ezek fölött, holott nélkülük a gyakorlásunk nem valószínű, hogy elvezetne a szamádhihoz. A további szútrákban Patandzsali felsorolja az egyes nijamák gyakorlásából származó eredményeket.
1.43. kájéndrija-sziddhir-asuddhi-ksaját tapaszah
kája - test; indrija - érzékszervek; sziddhi - tökéletesség; asuddhi - tisztátalanságok; ksaját - megsemmisülése; tapaszah - a lemondások által.
"A lemondás gyakorlása által megsemmisülnek a tisztátalanságok és elérjük a test és az érzékszervek tökéletességét."
A test és az érzékszervek, bár külsődlegesek, és a pratjáhára folyamatával a jógi megpróbál függetlenedni tőlük, igazából ebben nem lesz sikeres, amíg a tapasz által meg nem tisztította őket. A beteg test és a nyugtalan érzékszervek erőteljes zavaró hatását nem tudjuk semlegesíteni csupán a meditáció által.
1.44. szvádhjájád ista-dévatá-szamprajógah
szvádhjáját - az önvaló tanulmányozása által; ista-dévatá - az imádott istenség; szamprajógah - összekapcsolódás.
"A szvádhjája által (a jógi) eléri az összekapcsolódást az imádott Istenséggel."
Itt Patandzsali megint nem dönti el helyettünk, hogy Isten melyik formája iránt érzünk odaadást, de megjelöli, hogy a szeretet alapja a tudás, tehát ahhoz, hogy valódi tiszta, transzcendentális szeretetet fejlesszünk ki, elengedhetetlen a filozófia megfelelő ismerete. Ezért koptatom itt ilyen szorgosan a billentyűzetet :-).
1.45. szamádhi-sziddhir ísvara-pranidhánát
szamádhi - az elmerülés; sziddhi - tökéletessége; Ísvara - Isten; pranidhánát - önátadás által.
"Az Isten előtt meghódolás által a szamádhi tökéletessége elérhető."
Anélkül, hogy túldimenzionálnám a folyamatot, azt hiszem, ez a szútra alátámasztja, hogy az Ísvara-pranidhána az egyik leggyorsabb út, amit választhatunk a szamádhi eléréséhez, mégpedig az út egészen a szamádhi tökéletességéig, vagyis a nirbídzsa szamádhiig képes elvinni. Ennek természetesen vannak további részletei, de ezekre Patandzsali már nem tér ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése