Hidegebb, hidegebb...

Ma ért véget a Sheshadri workshop, legalábbis a reggeli műszak, amiben én voltam. Akkor most beszámoló a keddről és a szerdáról.

Kedden én is bevállaltam a 2. sorozatot, de nem siettem el, előtte megcsináltam az összes állót, ahogy szoktam. Utána elkezdődött a tűzijáték. A pásászanában egyből csavart Sheshardi mindkét irányba. Én eddig úgy gondoltam, hoyg erőteljesen igazítok a csavaró pózokban, de mindig tud újat mutatni az öreg. Amikor eléri, amit akart, nevezetesen az utolsó szuszt is kiszorítja belőled, akkor kajánul felnyerít: "Áááááá!" A hátrahajlítókban is lelkesen ringatott előre-hátra. A laghuvadzsrászanás és kapótászanás élményeimről inkább be se számolok, mert még nem dolgoztam fel őket teljes mélységükben. A hátrahajlítást lótuszban Harish-sal csináltuk, az ékapáda-sírsászanánál megint Sheshadri talált meg, és éppen a jobb lábamat nyomta be a hátam közepéig. Ilyenkor az embernek elérzéstelenítődik a csípője, vagyis konkrétan nem éreztem semmit, csak egy pánikjelet sugárzott szét a központi idegrendszerem, hogy innen most sürgősen menekülni kéne!

Dvipada-sírsászanában háromszor kelett kiemelni magamat. A jóganidrászanában ketten igazítottak, Sheshadri a lábaimra kötött tengerészcsomót a fejem mögött, Harish meg a csípőmet erőltette lefelé. Utána megjöttek a Main Shalások, mert ők úgy tudták, hogy 9-kor kezdődik a workshop. Sheshadri intett, hogy kezdjék el.

Katus egy rövid bevezető után nekiugrott a 2. sorozatnak, persze ő is megkapta a magáét, Bakászanából kézenállásba meg vissza 3x, Karandavászana föl-le 3x, Tittibhászana B-ben és C-ben (!) tíz lépés előre-hátra. Alig győzte a legevőt kapkodni. Hozzám a vátájanászanánál tért vissza az öreg, és elmondta, hogy a talpamat a térdem előtt kell letenni a földre. Parighászanánál persze megcsavart még mindkét irányba, aztán a fejenállásoknál rám förmedt, hogy egyenes, nyújtott lábbal menjek föl. Ez különösen a krisztus-kéztartásnál okozott nehézséget, de túl voltam rajta.

1-2 dropback után odalépett Harish, és elkezdett túráztatni. Nyújtott karral kellett leereszkedni, és nyújtott térddel, háromszor. Majd az egyik kezemet keresztbe tette a hátam mögött, és egy kézzel, eresztett le, ez új figura volt. Utának felálltam skorpió-kézenállásba. Mikor lejöttem, Harish megint ott termett. Intett, hogy kézenállás, mejd leeresztett hídba. Ez eddig OK, de utána azt mondta, hogy vissza föl. Kössz. Segítséggel végülis ment háromszor, de magamtól még nagyon messze vagyok tőle, pedig be van tervezve.

Utána levezető gyakorlatok, relaxáció a pokróc alá bújva. Leizzad az ember itt is, de amint említettem, utálom a rám fagyó izzadság érzését. Ma a fűtőtest el volt felejtve, az ablak és az erkélyajtó azonban nem. A végére kicsit szétszóródtunk, mert Katusék még nyomták, mi meg már elmentünk zuhanyozni.

Szerda reggel, utolsó nap, kicsit világvége- és ó-ió-ció stb. hangulatom volt már. Egyrész iszonytató fejfájással ébredtem, amit megelőzően a fél éjszakát azzal töltöttem, hogy azon tűnődtem, miért fázik a fejem, és csak hajnali 2. felé vettem rá magamat, hogy megkeressem a sapkámat.

Mindenesetre nem a legkipihentebb állapotomban vergődtem el a Casa de la Musicáig. Megint én voltam az első, átöltöztem gyorsan. Mire megjöttek, be tudtam feküdni relaxálni egy kicsit óra előtt, dinamikus bemelegítés helyett. Ma is kilencen voltunk,a négyfős lengyel válogatott, a Mysore-i magyar páros meg egy lány, aki némileg késve érkezett. A sorozat elejét úgy-ahogy tudta, de a befejezőknél totális rögtönzést mutatott be.

Gondoltam, milyen jó, hogy Sheshadri rugalmasabb, nem olyan, mint Sharmilla, aki ha egy mozdulatot nem úgy csináltunk, ahogy Guruji tanította, akkor az egész családfánkat lecáfolta a hét vezérig visszamenőleg. Szóval ma is 2. sorozat, bár nem éreztem magamat a helyzet magaslatán. Lehet, hogy kedden kicsit túlvállatam magamat a Cirque du Soleil-es reggeli gyakorlással, majd egy 11-es Mysore órával, valamint egy esti Agnival és Hot Ashtangával. Az utóbbin 25-en voltak, totális tömegnyomor, és vagy hat új. Ilyenkor felpörög az adrenalin-szintem, és mindent kiadok magamból, ami tartalékom van.

Ennek hála ma elég zombisan mozogtam a napüdvözletek közben. Velem szemben a lengyel gerelyhajító csaj. Sheshadri utolsó alkalom lévén benne is maradandó benyomást akart hagyni. A csaj ugyanis be szokta fejezni az ékapáda után. Ma viszont a következők történtek vele: Sheshadri kierőltette belőle a dvipadát, majd jógamudrássanában segítségül hívta a jól megtermett lenygel csávót, hogy szorítsa lefelé az ülepét, miközben ő a bokáit fogta satuba.

A tittibhászanát kihagyták, de pincshába felállította kétszer, majd karandavászanába is kétszer. Ezek után révette még a pávára, és a lótusz-pávára is. Sheshadri szépen megmutatta, mit kell csinálni, úgy vettem, szereti ezeket a pózokat, mert mindenkinek a hátán szokta gyakorolni igazítás közben. De azt nem mondta el a csajnak, hogy vigye előbbre a felsőtestét, biztos magától kellett volna rájönnie, hogy így nem tudja felemelni a lábait.

Én ma inkább abban a tudatállapotban voltam, hogy azon meditáltam, melyik pózoknál ne jöjjön oda nyaggatni, mert valamelyest lecsökkent a tűrőképességem, nyűgös voltam a féradtság miatt. Ja, és a hőmérő hinagyszála szerintem már jóval 18 fok alatt járhatott, mert Sheshasdri nagy lelkesedésében egész óra alatt nyitva tartotta az ablakot. A pásászana után a következő igazítást a lótusz-hátrahajlításbál kaptam. Ráült a combjaimra a szokásos módon, majd satuba fogta a két csulómat. "Bend back"-hangzott az instrukció. "De hogyan?" - gondolkodtam magamban, amikor semmiféle hajlandóságot nem mutatott arra, hogy egy kicsit lazábbra vegye a szorítást. Végül valahogy leküzdöttem a fejemet a földre, de ehhez kb egy birkózó erejét kellett kifejtenem.

Az ékapádát ma is megkaptam, csak bal lábra, ami azért hajlékonyabb. Legközelebb engem is a hátrahajlítóknál talált meg. Ma terápiás nap volt. Harish eleve nem jött, úgyhogy kb fele annyi igazítást kaptunk, mint tegnap.

Álló helyzetből kell indulni. Mögéd áll és előrehajol, te meg rádőlsz a hátára. Ekkor megfogja a bokádat és elkezd emelni, te meg a hátán lógsz. Először meg kell fogni a bokáját, és úgy hajlít hátra, majd a térdét. Utána a tarkón kucsolod a kezedet és lazítasz. Oldalra lóbál, majd előre-hátra, végül fel kell jönni álló helyzetbe. Jó kis gerinclazító fogás.

Lenyomtuk a befejezőket, skorpióban még leeresztett hátra kétszer, majd relaxáció. A végén mutatott egy-két pránájáma gyakorlatot a lengyeleknek, és véget is ért a workshop. Sok új ötletet kaptam igazítás-ügyileg, amit remélem az Atma Center jógásai értékelni fognak. Aki lemaradt és még Sheshadrizni akar, annak irány Bécs!