Gregor Maehle könyvének következő részlete:"Háromféle módon lehet nyújtózkodni egy pózban: passzívan, aktívan és dinamikus/ballisztikus módon. A passzív nyújtás egy példája az, amikor álló helyzetből előrehajolunk, és passzívan lógunk a csípőízületünkön, a karokat lógatva, vagy esetleg a könyököket átfogva. A passzív nyújtás viszonylag kevéssé hatásos, mivel hosszú ideig tart, amíg eredményeket ad. Ha valakinek feszültek az izmai, akkor akár fél óráig is lóghat egy passzív nyújtásban, mégsem jut messzire.
Az ilyen fajta nyújtásnak van még egy hátránya, méghozzá az, hogy nem védi az izmot, amit nyújtunk. Ha például az előzőleg ismertetett pózban megfognánk a lábujjunkat, és a karjainkkal húznánk a törzset lefelé, akkor a nyújtás legfőképpen a hamstring-izmok tövénél, az ülőcsontoknál érvényesülne. Ez pedig az izomrostok szakadásához, a hírhedt hamstring-húzódáshoz vezetne. A passzív nyújtás másik hátránya, hogy nem építi fel az erőt az elért hajlékonyság támogatásához.
Az Astanga-jógában az aktív nyújtás technikáját alkalmazzuk. Ebben a fajta nyújtásban azt az ösztönös reflexet alkalmazzuk, amely nélkül a test nem tudna mozdulni. Amikor egy izom összehúzódik, az antagonista izma (amely az ellentétes funkciót látja el) elenged. Ahhoz, hogy megértsük ezt a reflexet, vizsgáljuk meg a könyökízület működését. Amikor a bicepsz összehúzódik, a tricepsz elernyed, és így be tudjuk hajlítani a könyökünket. Ha a tricepszet is összehúznánk, akkor a könyök nem tudna megmozdulni. Hasonlóképpen, amikor a tricepsz összehúzódik, akkor az idegrendszer egyidejűleg küld egy jelet a bicepszbe hogy lazuljon el, és ki tudjuk nyújtani a könyökünket.
Az az izom, amelyiket nyújtjuk, akkor fogja megkapni a jelet, hogy ellazuljon, amikor az ellentétes izmot aktiváljuk. A gravitáció mellett az ellentétes izom ereje által is nyújtjuk. Ugyanakkor, az ellentétes izmot edzzük és erősítjük. Ezzel a technikával az ízületet 85%-ban tudjuk zárni (feszíteni). A fennmaradó 15%-ot az úgynevezett aktív elengedéssel fogjuk megvalósítani, amiről később lesz szó.
A nyújtás másik formája a dinamikus nyújtás, amit főként a harcművészetekben, ritmikus gimnasztikában és az erő-tréningben használnak. Itt a lendületet használjuk a nyújtáshoz. A jógában nem túl gyakran alkalmazzák, mert túlzottan erőteljesnek tekintik. A vinyásza jógában van néhány kivétel, például a szupta-kónászana az első sorozatban vagy a szúpta-vadzsrászana a második sorozatban.
Az álló helyzetből vagy kézenállásból történő hátrahajlítás hídba és a viparíta csakrászana szintén a dinamikus nyújtás példái. Ezen kivételektől eltekintve az astanga-jóga egész gyakorlatrendszerében az aktív nyújtást alkalmazzuk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése