Patandzsali és az Ísvara

A múlt héten kommentálgattunk Gergővel arról, hogy mi a jóga célja, mi a szamádhi célja. Én leírtam a saját elképzelésemet arról, hogy mi a cél, de felmerült az a kérdés, hogy Patandzsalinak mi az álláspontja a bhaktiról, az odaadásról, ő is ezt jelöli-e meg a jóga céljaként. Nos, következzék a válasz első része, amely az Ísvarát írja le.

Igazat kell adnom Gergőnek abban, hogy a Jóga-szútra első fejezetének Szamádhi-páda a címe, mivel ez a fejezet elmagyarázza a jóga célját, és némileg elemzi is a szamádhi állapotát. A második a Szádhana-páda, és a gyakorlásról szól, a harmadik a Vibhúti-páda, és a meditáció közben elérhető képességekről szól. A negyedik a Kaivalja-páda és a szamszárából való kiszabadulásról szól.

Megjegyzendő, hogy a kaivalja mást jelent egy buddhista, egy advaitin és egy bhakti gyakorló számára. Mindhárom esetben a gyakorló az újraszületés megszűntetésére törekszik, de a buddhista a nirvánát, vagyis a "kilobbanás" állapotát szeretné elérni, amelyben tulajdonképpen véglegesen megszűnteti egyéni létét. Az advaita követője némiképpen hasonlóan az egyéni létezés különállóságának felszámolsáára törekszik, azálta, hogy eggyé akar válni a Brahmannak, a tulajdonságok és különbségek nélküli Abszolúttal, míg a bhakti gyakorlója örök lelik azonosságát szeretné megvalósítani, és lelki lényként fel akarja ébreszteni szeretetteljes kapcsolatát Istennel, akit Patandzsali Isvarának nevez a szútrákban.

Mindhárom út járható, nyilván énszerintem a bhakti útja a legtökéletesebb, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy úgyis a kiszemelt célpontot fogod elérni. Tehát el kell dönteni, hogy melyiket akarjuk. Patandzsali úgy építi fel a szútrákat, hogy inkább egy utat, egy módszert közöl, amellyel mindezek elérhetők, de nem rágja a szánkba feltétlenül, hogy milyen célt tűzzünk ki, ezt rábízza a gyakorló spirituális fejlettségére. Ennek ellenére a szútrákban sok helyütt operál olyan fogalmakkal, amelyek a klasszikus (Isvara Krisna nevével fémjelzett) szánkhja filozófiában nem jelennek meg. A szánkhja a prakriti és a purusa fogalmaira alapoz, ahol a prakriti a természetet, a tudattalan energiát jelenti, míg a purusa a tudatos irányítót. A purusa azonban vonatkozhat az egyéni élőlényre és a Legfelsőbbre (parama purusa) is.

Patandzsali egy külön fogalmat vezet be ez utóbbi megjelölésére, és Ísvarának nevezi. Szóval kezdjük az Ísvara meghatározásával Patandzsali szerint.

1.24. klésa-karma-vipákásajair-aparámristah purusa-visása ísvarah

klésa - szenvedés; karma-vipáka - a cselekedetek gyümölcsei; ásaja - a múltbeli karma nyomainak tárháza; aparámristah - ezek által meg nem érintett; purusa-visésa - különleges purusa (irányító) - ísvarah - az Ísvara.

"Az Ísvara (Isten) egy különleges lélek, akit nem érint meg a szenvedés, a tettek, azok nyomai és gyümölcsei."

Ebbe a szútrába szerintem elég nehéz beleerőltetni azt a magyarázatot, hogy isten nem létezik, hanem egy személytelen, mindent átható energia manifesztációja. Ez egy mélységesen teisztikus megnyilvánulás Patandzsali részéről, és a számomra sokkal elfogadhatóbb az a megértés, amit a vaisnava védánta magyarázói adnak, hogy isten egyszerre személyes és személytelen, és az abszolút Brahman a személyes Ísvara energiája, attribútuma. Az még mindig igaz, hogy Patandzsali, bár személyként határozza meg Istent, nem nevez nevén, vagyis a védikus panteonon belül nem jelöli meg, hogy kit tekint az Eredeti személynek, Visnut, vagy Krisnát. Ne feledjük, hogy Patandzsali a legenda szerint Anantasésa inkarnációja, aki Visnu ágyaként szolgálja őt az Okozati óceánban.

Annyi azonban egyértelmű, hogy Patandzsali határozottan különbséget tesz az egyéni purusa között, amely ugyebár nem mentes a karma visszahatásaitól, és az Ísvara között, aki egy különleges purusa, és soha nem kerül ezek hatása alá. Ez megint csak ellentmond a hagyományos advaita elképzelésnek, miszerint nincs feloldhatatlan különbség Isten és az egyéni lélek között, mivel mindkettő a Brahman megnyilvánulása. Lássuk, mit mond még Patandzsali az Ísvaráról:

1.25. tatra niratisajam szarvagja-bídzsam

tatra - Benne; niratisajam - határtalan; szarvagja - mindentudás; bídzsam - magja.

"Benne a mindentudás magja határtalan."

Itt Patandzsali elkezdi leírni az Ísvara tulajdonságait, a tudást emelve ki. Az Ísvara mindentudó, mindenható, minden energia ura, mindenhol jelenlévő, örök, változatlan stb. Az egyéni lélek ezzel szemben mindezekkel a tulajdonságokkal csak korlátozott mértékben rendelkezik, mivel az Ísvara végtelenül parányi része csupán.

1.26. púrvésám api guruh kálénánavaccshédát

púrvésám - a korábban lévőknél; api - még; guruh - nagyobb, a tanító; anavaccshédát - mivel nem korlátozza az idő.

"Mivel nem korlátozza az idő, Ő a legelső guruk guruja."

A tanítványi láncolatban a tudás gururól tanítványra száll alá, de a tanítványi láncolatok ősforrása az Ísvara, az előző szútrában foglaltak miatt, illetve azért, mert az Ísvara az elsődlegesen létező, a legősibb, és nem befolyásolja az idő, míg az összes többi guru időben meghatározott helyzetet tölt be a tanítványi láncolatban.

1.27. taszja vácsakah pranavah

taszja - őt; vácsakah - jelző szó; pranavah - az Óm szótag

"Az Aum szó Istent jelzi"

Az Óm mantráról szóló idézetek számtalan tömkelege az Upanisadokban ugyanarra a következtetésre jut, hogy az Óm mantra nem különbözik Istentől, az Ő hangképviselője, inkarnációja hang formájában.

1.28. taddzsapasz-tad-artha-bhávanam

tat - azt; dzsapasz - recitálni; tat - annak - artha - jelentésén; bhávanam - kontemplálni.

"Azt (az Aum szótagot) recitálni kell, miköben a jelentőségén kell kontemplálni."

Ez az Óm mantra segítségével történő meditáció, ami által az Ísvarával való tudati összekapcsolódás nagyon hamar elérhető. Ezért énekeljük minden jógaóra elején és végén az Óm-ot, illetve a Krisna-hívők ez ért éneklik az Isten neveiből álló Haré Krisna mantrát.

1.29. tatah pratjak-csétanádhigamó 'pjantarájábhávas csa

tatah - azáltal; pratjak - befelé fordul; csétaná - a tudat; adhigama - eléri; api - még; antarája - az akadályok; abháva - hiányát; csa - is.

"E gyakorlás által a tudat befelé fordul és az akadályok legyőzetnek."

Ez a szútra az Óm recitálásának további működési mechanizmusát írja le. Az Óm tehát elősegíti a pratjáhárát, a tudat visszavonását a külső érzékszervi történésektől, az elmében felmerülő akadályok legyőzését (amelyeket az 1.30-as szútra részletez), valamint a kontempláció legjobb módszere, vagyis az én megértésem szerint az Óm recitálása közben remekül lehet gyakorolni a szamjamát is, vagyis a meditációt. A következő részben az Ísvara-pranidhána, vagyis az isten előtti meghódolásról, az odaadás kultiválásáról fogok beszélni Patandzsali szútrái alapján.