A háromféle karma

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"4.7. karmásuklákrisnam jóginasz-tri-vidham itarésám

karma – cselekvés; asukla - nem fehér; akrisna – nem fekete; jóginah – a jógiknak; tri-vidham – háromféle; itarésám – másoknak.

A jógi karmája se nem fehér, se nem fekete, míg másoké háromféle.

Összességében négyféle karmáról van itt szó. A gonosztevő karmája fekete, mivel mások bántásának szándékával hajtja végre tetteit. A karmának ez a típusa jövőbeni szenvedést és tudatlanságot eredményez.

Az átlagember karmája kevert, vagyis fehér és fekete. H. Aranja elmagyarázza, hogy önmagában az a törekvés, hogy megvédjük a vagyonunkat, magában foglalja azt az erőfeszítést, hogy megakadályozzunk másokat annak megszerzésében. Ez azt jelenti, hogy szenvedést erőltetünk rájuk. Az egész társadalmunk aköré az elképzelés köré rendeződik, hogy versengeni kell másokkal a korlátozott erőforrásokért. Minél versenyszerűbb egy társadalom, mint például az iparilag fejlett társadalmak, annál sikeresebbé válik abban, hogy a kevésbé versenyszerű társadalmak erőforrásait is felhasználja. Ha egy ilyen társadalom részei vagyunk, és annak alapelveit követjük, akkor mi is felelősekké válunk a veszélyeztetett fajok kipusztulásáért, a törzsi kultúrák megsemmisítéséért, és a bolygó lakói többségének szánalmas körülmények között tartásáért.

Bár számtalan lehetőségünk van arra, hogy jót tegyünk, ahogy a Mahábhárata is mutatja, nem mindig leszünk képesek helyes döntéseket hozni. Az emberi élet annyira összetett, hogy néha elkerülhetetlenek a hibás döntések. Az emberek többségének ezért olyan karmája van, amely a fehér és a fekete, vagyis az erény és a bűn keveréke.

Ahhoz hogy valaki csak fehér karmát gyűjtsön, az szükséges, hogy a másik iránti önzetlen szolgálat útját kövesse, anélkül, hogy bármiféle személyes célok elérésére törekedne. Azt állíthatjuk azonban, hogy az ilyen személy célja kizárólagosan a fehér karma gyűjtése. Az indiai gondolkodók szerint a jámbor karma valamely mennyországban történő születést eredményez. Ott az élet határtalanul kellemesebb, mint a földön, de épen emiatt senki sem törekszik ott a felszabadulásra. Amikor a jámbor karma kimerül, ismét a földön születünk újjá.

Ez a háromféle karma másokra, azaz a nem-jógikra érvényes. A jógi karmája nem is fekete, nem is fehér, és nem is kevert, hanem a negyedik típusú. A jóga útja így teljesen különbözik a jótevőétől. A jóga-írásokban és az upanisadokban ismételten említik azt, aki túllép az erényen és a bűnön, a nyereségen és a veszteségen.

A szent útja a mennyekbe vivő jámborsághoz vezet a jámbor tettek végzése által. A jóga egyetért azzal, hogy van mennyország, és el lehet érni ilyen tettekkel, de utána azt állítja, hogy a mennyek nem az a hely, amit a jógi el szeretne érni, mivel az egy teremtett hely, ezért átmeneti. Átmeneti, mivel először nem létezett, utána létrejött. Megteremtett, mert bizonyos tettek végrehajtása által megteremthetjük ezt az állapotot magunkban.

A szabadság állapota, amit a jóga leír, örök és megteremtetlen, és semmilyen tettel nem lehet létrehozni vagy megteremteni. Ebben a tekintetben a jóga megegyezik az Advaita Védántával. És Sankara rámutatott a Brahma-szútrához fűzött kommentárjában, hogy a Brahmant nem lehet tettekkel elérni. Minden teremtett dolognak van kezdete, és ezért vége is. A jógában mindent, ami megteremtett, elérhető és változó, a prakriti részeként definiálnak. Más szavakkal, különbözik az önvalónktól.

Minden, ami meg van teremtve, létre van hozva és elérhető, megsemmisül, feloldódik és eltűnik. Az az állapot azonban, ami ott volt, mielőtt minden megjelent, itt volt a teremtés fennállása alatt, és még akkor is itt lesz, amikor minden teremtett feloldódik, a purusa, az örök tudat. Ezt az állapotot nem lehet jámbor tettekkel elérni, ezért az erény és bűn nyereség és veszteség fölé kell emelkednünk. Az erényes tettek során még mindig az egó az, amelyik nyereséghez szeretne jutni, még ha a mennyekre is vágyakozik. Az erényen és bűnön túl ott van a tudatosság, ami nem változik semelyik állapotban sem, az az állapot, ami megelőzi az erény és bűn mentális fogalmait, amelyhez képest megjelenik az erény és a bűn."