"3.56. szattva-purusajóh suddhi-számjé kaivaljamiti
szattva – intellektus; purusajóh – a purusának; suddhi – tisztasága; számjé – egyenlővé válás; kaivaljam – felszabadulás; iti – az eredmény.
Amikor az intellektus annyira megtisztult, amennyire a tudat eleve tiszta, az felszabadulást eredményez.
Ez a szútra az intellektus fontosságára mutat rá. A tudat nem játszik szerepet a felszabadulásban, mivel örökre szabad és inaktív. A Szánkhja-káriká is ezt állítja. A tudat (purusa) sohasem lehet megkötött, mert örökre szabad, és így nem is szabadulhat fel. Hasonlóképpen, a Káriká szerint a tudat csak hátradől, mint egy néző, és szemlél. A prakriti az, amelyik önzetlen módon biztosítja a felszabadulást (és a kötöttséget). A prakriti ezen önzetlen szerepe nyomán alakult ki Sakti anyaistennő a későbbi tantrikus filozófiában, ahol a tudatot Sívával azonosítják.
A tudat tisztasága abban áll, hogy nem szennyezik be azok a jelenségek, amelyeket kivetítünk rá. Az elme tisztátalan, mert beszennyezik az olyan jelenségek, mint a szenvedés forrásai (klésák), a tudatlanság (avidjá) és a cselekedetek (karma). Ezek a jelenségek benyomásokat (szamszkárákat) hoznak létre, amelyek arra kényszerítenek bennünket, hogy az előzőleg létrehozott feltételekhez kötöttségnek megfelelően cselekedjünk. Az elme éppen ezért nem szabad, míg a tudat szabad.
Patandzsali itt ismét a „szattva” kifejezést használja az intellektusra. Ez azt jelenti, hogy a jóga gyakorlása által a tamasz (tudatlanság) és radzsasz (szenvedély) minden nyoma eltávolítódott, és elértük a tiszta intelligencia szintjét. Ebben az állapotban minden félreértést az igazság helyes ismerete (rita) helyettesít.
Mivel most úgy fogjuk fel a dolgokat, ahogyan ténylegesen vannak, nem fejlődhet ki több szenvedés-forrás, és nem gyűlhet a jövőbeni karma. Csak ebben az állapotban képes az intellektus felfogni a tudat természetét, és feladni minden ragaszkodást és azonosítást a prakriti aspektusaival. Az önvaló most önmagában nyugszik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése