"A romboid egy olyan izompáros, amely elsődleges jelentőséggel bír a bordakosár hátulsó oldalán lévő erőteljes izmok kiegyensúlyozásában. Az emberek nagy részének, főleg az ülőmunkát végzőknek előreeső válla van. Az ilyen póz automatikusan gyenge, fejletlen romboid izmokat jelent, mivel a váll előreejtése nyújtja a romboid izmokat.
Ezen
kívül sok Ashtanga-gyakorló nem dolgoztatja meg eléggé a
romboid izmokat, mivel az előre- és hátraugrást a vinyászában
anélkül hajtják végre, hogy megfelelő mértékben tudatosítanák
a lapocka-stabilizáló izmok szerepét. Ez a mozdulat a serratus
anterior és a pectoralis minor izom használatát is
igényli, a deltoiddal együtt. Ezek az izmok egyre erősebbé
válnak, míg az antagonista izmaik (a romboid) egyre jobban háttérbe
szorulnak. Ha fennáll ez az aránytalanság, akkor a romboidot
izoláló jellegű erősítő gyakorlatokkal kell fejleszteni.
A
romboid az alsó nyaki (C7) csigolya nyúlványaitól a felső
mellkasi (T1-T5) csigolyákig terjedően ered, és a lapocka középső
határán végighúzódva tapad. Összehúzásukkor a lapockákat a
gerinc felé húzza, és rögzíti a lapockák távolságát,
különösen, amikor a karokat teher alatt nyújtjuk vagy hajlítjuk
(például húzódzkodásnál). Mivel ezt a mozdulatot nem végezzük
az Ashtanga-jógában, a romboid fejletlenné válhat, ha a
gyakorló nem emeli ki a szegycsontját a különböző pózokban,
mint például az ülő helyzetbe előreugrásnál. Ha a gyakorlónak
vállsérülése van, és gyengék a romboid-izmai, akkor
fejlesztenie kell a funkciójukat. Az ülő helyzetbe előreugrás
azonban túlzottan aktiválja a serratus anteriort ahhoz, hogy
a romboid izmot megfelelően tudjuk használni (a serratus
anterior a romboid antagonista izma). A húzódzkodás azonban
azt igényli, hogy mindenféle előkészület nélkül, hirtelen
felemeljük az egész testsúlyunkat. Az ilyen erőteljes
gyakorlatokat sajnos sokszor a megfelelő tudatosság kifejlesztése
nélkül hajtják végre. Éppen ezért nem megfelelők arra, hogy a
helytelen mozgásmintákat kijavítsuk velük. Sokkal hatékonyabb,
ha nagyon kicsi súlyokkal, vagy gumiszalaggal edzzük a
romboid-izmokat, lassan és maximális tudatossággal.
Mivel
a romboid némileg megemeli a vállövet, ez azt okozhatja, hogy
„felhúzzuk a vállunkat a fülünkhöz”, éppen ezért a
romboidot az alsó trapézizom és a széles hátizom használatával
kell kombinálni, melyek lefelé húzzák a vállövet, és így
erőteljesen stabilizálják a lapockákat és az egész vállövet.
A
vállízület másik fontos stabilizáló izma a subscapularis
(lapocka alatti izom). Ez az izom a rotátor-köpeny részét képezi,
és a lapocka elülső oldalán ered, majd a felkarcsont belső
oldalán (a kisebbik fejen) tapad. Azon kívül, hogy a felkarcsontot
erősen rotálja befelé, a subscapularis, mivel a lapocka
elülső oldalán ered, ideális helyzetben van ahhoz, hogy
visszahúzza a lapockákat a bordakosárhoz. Ha a lapocka
szárny-szerűen néz ki, vagyis ha terhelés alatt a lapocka belső
széle elválik a bordakosártól, akkor a vállöv nincs megfelelően
stabilizálva, és valószínűbb lehet a vállsérülés és
túlerőltetés. A subscapularis és a serratus anterior
aktiválása által ez a probléma megszüntethető. Minden kartámasz
és súlyemelés vagy –tartás esetén elengedhetetlen a
használatuk.
A
subscapularis izmot azonban nem szabad állandóan
megfeszíteni, mert erőteljesen csavarja befelé a felkart. A
jógában az alkartámaszokban (például a második sorozatban) ez
azt eredményezi, hogy a könyökök kifordulnak, és az alkarok
egymás felé fordulnak. Ennek megakadályozásához a subscapularis
izmokat az infraspinatussal, és „kis segédjével”, a
teres minorral együtt kell használni. Az infraspinatus
és a teres minor a lapocka hátulsó oldalán ered, és a
felkarcsont nagyobbik fejének külső oldalán tapad. E két másik
rotátor-köpeny izom működése kiegyensúlyozza a subscapularis
befelé fordító hatását, és stabilizálja a felkart. Amikor a
subscapularis tapadása ilyen módon rögzítve van a térben,
akkor az összehúzódása az eredésnél, vagyis a lapockák elülső
felületén fejt ki közelítő hatást. Más szavakkal, amíg az
infraspinatus együtt dolgozik a subscapularissal, a
subscapularis visszahúzza a lapockákat a bordakosárhoz, és
így stabilizálja a vállízületet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése