"Belégzés közben a háti gerincszakasznak meg kell feszülnie, miközben a nyaki és ágyéki szakasznak ki kell terjednie. Kilégzésnél az ellenkezője történik, ami mobilizálja a háti gerincszakasz kiterjedését. Ha a háti gerinc nem mozdul a légzéssel, akkor a nyaki és ágyéki szakasz fog kompenzálni, és e szakaszok mozgása megnövekszik. Ez többféle káros hatást is kifejt. Például, ha belégzésnél a mellkas nem mozdul (nem feszül meg), akkor a nyaki és ágyéki gerincszakasznak többet kell nyúlnia. Idővel az izmok ezeken a részeken túlzottan feszültek lesznek, és/vagy egyes csigolyák hipermobillá válhatnak, ami által nagyobb terhelésnek vannak kitéve, és ez végső soron a gerinc degenerációjához vezet.
Ideális
esetben, ha a mellkast elölről és oldalról a hasizmok, hátul
pedig a quadratus lumborum rögzíti, a has felső része kisé
kiterjed, ahogy a rekeszizom alászáll és nyomást gyakorol a
gyomorra és a hasüregre. Ez a légzés első szakasza. A második
szakaszban a bordakosár oldalsó irányban kiterjed. Végül, ha a
légzés teljes és mély, a mellkas is ki fog terjedni. Ebben a
légzésfajtában a has és a mellkas is részt vesz. Ezért
nevezhetjük hasi-mellkasi, vagy rekeszizom-légzésnek. Ez az a
légzés, amit a jóga-ászanák közben alkalmazunk.
Természetes
a hasfal tendenciája, hogy kitüremkedjen, amikor belégzés közben
a rekeszizom leereszkedik. Azt a légzést, amelynek során
belégzéskor a hasfal összehúzódik (befelé szívódik),
belégzésnél pedig ellazul (kiterjed), paradoxikus légzésnek
nevezik. A légzésnek ez a formája stressz vagy félelem, veszély
pillanataiban jelentkezik, de az uddíjána bandha funkcióinak
félreértéséből is fakadhat. Ha a hasizom felső részét is
erőteljesen használjuk az uddíjána bandha során, akkor a
hasfal felfelé nyomja a hasüreg tartalmát a mellüreg felé. Ez
azt jelenti, hogy a rekeszizomnak erősebben kell dolgoznia. Csak úgy
tudjuk a teljes belégzést végrehajtani, ha mág magasabbra emeljük
a mellkast. Ez a plusz feszültség a rekeszizom görcsét okozhatja,
vagy krónikusan megrövidül, és így nem képes ellátni a
feladatát. Ez megfosztja az alsó hátat stabilizáló izmokat és a
rekeszizom körüli szerveket a rekeszizom működésének tonizáló
hatásától. A mély hátrahajlítást is akadályozza, mivel a
bordák nem tudnak megnyílni. A paradox légzés könnyen
megtörténhet az Ashtanga-jóga mély hátrahajlításai
alatt, például a kapótászana közben, különösen, ha a
gyakorlók nagy csoportban végzik, vagy amikor az oktató bizonyos
minőségű végrehajtást vár el a gyakorlótól, és így
stressznek teszi ki."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése