2013. augusztus 18., vasárnap

A vállöv rehabilitációja

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"A legtöbb kezdő a lefelé néző kutyában behúzza a vállát a füléhez, ami általában befelé fordított karcsontokkal jár. A probléma általában a túlerőltetett felső trapézizmokkal kezdődik (melyek felfelé húzzák a vállat), és a subscapularis izmok, melyek befelé fordítják a felkarcsontokat. Ha a gyakorló nem javítja ki ezt a hibát, akkor a trapéz és a többi izom még erősebb lesz, és tovább fokozza a meglévő egyensúlyzavart. Különösen a megerőltető kartámaszok vagy dinamikus hátrahajlítások közben a vállak meglévő egyensúlyzavara gyulladásig fokozódhat.

A másik végletet az olyan alapos tanulók alkotják, akik megvizsgálják az egyensúlytalanságukat és túlzottan próbálják ellensúlyozni. A vállban van egy természetes erő-egyensúlytalanság, mivel a vállövet befelé fordító izmok erősebbek a vállövet kifelé fordítóknál. A legtöbb tanulónak egy bizonyos pont után kifelé kell fordítania a karcsontját lefelé néző kutyában, a kartámaszokban és a hátrahajlítások közben. A probléma abban rejlik, hogy meg tudjuk ítélni a forgatás elégséges mértékét, amikor is lehetővé tesszük a vállak megállapodását a semleges, kiegyensúlyozott állapotban. Ha túllövünk a célon az infraspinatus izom által történő kifelé forgatással, akkor súrlódás fog keletkezni, mely gyakran a bicepsz inát érinti. A test pedig a gyulladás által fogja az állapotát kommunikálni, ami fájdalomhoz és a mozgástartomány csökkenéséhez vezet. 

A felkarcsont semleges helyzetét a különböző pózokban egy képesített oktatónak kell felmérnie. Ne várjuk el, hogy a gyakorlás varázsaltosan meggyógyítson mindent, mert ez a hiedelem ahhoz vezet, hogy az intelligenciát és tudakozódást nélkülözve folytatnánk a gyakorlásunkat. A tapasztalat azt mutatja, hogy a figyelem nélküli gyakorlás pontosan az ellenkezőjét okozza; vagyis a gyakorlókban felerősödnek a már létező tendenciák és feltételekhez kötöttségek, ahelyett hogy ellensúlyoznák őket, és rátalálnának az egyensúlyi állapotra.

A következő pontok összefoglalják a legfontosabb információkat a vállsérülések kezelésével kapcsolatban:
  • Kerüljük el az újrasérülést. A vállsárülések gyógyulása, különösen a negyven év feletti gyakorlók esetében, hosszadalmasan elnyúlhat. Minden alkalommal, amikor újrasérül a váll, még több hónapra visszaesik az állapota, és nagyban növekszik az esélye annak, hogy a sérülés krónikussá válik.
  • A vállsérüléseket megelőzően gyakran kialakulhat funkciózavar az alsó nyaki csigolyákban. Ha egy ilyen nyaki funkciózavar tartósan megmarad, akkor a gyógyulás esélye kisebb lesz. Ebben az esetben forduljunk mozgásszervi specialistához.
  • A vállsérülések gyakran járnak együtt azzal, hogy a gyakorló képtelen rendesen belélegezni a tüdő felső részébe. A bordakosár felső részének meg kéne növekednie, vagyis előre és hátrafelé ki kellene terjednie belégzés közben. Ha ez nem történik meg, akkor nem jut elegendő energia a vállövbe.
  • Ellenőrizzük, hogy nincs-e túl messze a lábunk a tenyerünktől a csaturanga-dandászanában. A tenyereknek a derekunk mellett kell lennie. Ezáltal a széles hátizom, a romboid és az alső trapézizom jobban aktiválódik. Tudatosan fókuszáljunk arra, hogy aktiváljuk ezeket az izmokat, amikor a tenyerekre nehezedünk.
  • Ha vállproblémánk van, akkor megfontolhatjuk, hogy ne hajlítsuk be a könyökünket csaturangában, hanem végezzük egyenes könyökökkel, amíg az állapotunk nem javul. Küszöböljünk ki minden pózt és mozdulatot a gyakorlásunkból, ami súlyosbítja az állapotunkat. Vizsgáljunk meg kritikusan minden gyors, dinamikus mozdulatot, mint például a dropbacket.
  • Edzzük a gyenge és kevésbé használt izmainkat olyan gyakorlatokkal, amelyek izolálják ezeket az izmokat. kezdjük izometriás gyakorlatokkal (amikor az izom rögzített hosszúságú) és utána álljunk rá nagyon is súlyok használatára, mint például gumiszalagok vagy csövek. Végezzük a gyakorlatokat nagyon lassan, maximális tudatossággal.
  • Masszírozzuk és lazítsuk ki a feszült és túlfáraszott izmokat minden nap. Használjuk a triggerpont-terápiát is. A triggerpontok az izmok olyan lágy pontjai, amelyek, ha nyomjuk őket, akkor fájdalmat sugároznak más helyekre.

    Ebben a fejezetben remélhetőleg sikerült némi nyitottságot ébresztenem a nyugati anatómiai kutatás iránt. Az az álláspontom, hogy ha növelni tudjuk a jóga-gyakorlásunk hatékonyságát azáltal, hogy csökkentjük a fájdalmat, és növeljük a pontosságot, akkor ezt meg kell tennünk, attól függetlenül, hogy régi vagy új eszközöket használunk-e erre." 

Nincsenek megjegyzések: