Lélegzet és spiritualitás

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Hetedik fejezet

Légző mozdulatok és a lélegzet

A légzés és a lélegzet központi szerepet játszik az indiai spiritualitásban. Ata éva pránah - „A légzés maga a Brahman (határtalan tudatosság)” - így hangzanak a Brahma-szútra (1.1.23.) halhatatlan szavai. Az ősi védikus látnokok úgy tekintették, hogy az univerzum a kiterjedés és összehúzódás pulzáló mozdulatait végzi, mely a légzéshez hasonlít. Az Upanisadok azt mondják, hogy az univerzumot „kilélegezte” a Brahman (Brihad-áranjaka Upanisad 2.4.10.). Hasonlóképpen, az egyén légzésének ritmusát a kozmikus ritmushoz kapcsolták.

Úgy tekintik, hogy a belégzés a „sza” hangként, a belégzés pedig a „ham” hangként nyilvánul meg. Együttesen alkotják a „szóham” („Én az (a Brahman) vagyok”) mantrát, ami az Upanisadok négy mahávákjája (nagy kijelentése) közül az egyik. Ha először kilélegzünk, és utána be, akkor a „hamsza” (hattyú) szót ejtjük ki. A hattyú a az egyéni lélek metaforikus jelképe, amelyet azonosnak tekintenek a Brahmannal. A légzés által tehát mindenki egész élete során a teremtés két nagy mantráját, a szóhamot és a hamszát ejti ki.

De a légzés spirituális jelentősége messze meghaladja a szimbolikusat. A test számos öntudatlan tevékenysége közül a légzés az, amelyiknek a legfontosabb következményei vannak a durva fizikai, finom fizikai testre és az elmére vonatkozóan. A nyugati gondolkodás elkülönítette a testet és az elmét, miközben ezt a különállóságot az indiai gondolkodás nem fogadja el. A jóga szerint a test és az elme szorosan összefügg; valójában egymás kifejeződései, és nem más kapcsolja őket össze, mint a légzés.

Patadzsali, a jóga ősi megfogalmazója azt mondta, hogy minden gondolat, szó vagy tett tudatalatti benyomást hagy, amely a karma tárházában gyűlik össze. A karma tárháza hozza létre a finom fizikai testet az energiacsatornákkal (nádík), erőközpontokkal (csakrák) és a durva fizikai testet a különböző szövetekkel. A fontos kapcsolat itt az, hogy a rögzített gondolati minták (amelyeket tudatalatti benyomásoknak és feltételekhez kötöttségnek nevezünk), határozzák meg a prána áramlását, amely pedig a szövetek létrehozását irányítja. Ez az ellenkező irányba is működik: ha egyszer létrejöttek, a testi szövetek is meghatározzák a prána áramlását, ami pedig a gondolati minták mozgását befolyásolja. Míg a szöveteket és az elme struktúráját nehéz megváltoztatni, és akaratunkkal befolyásolni, a prána áramlását meg lehet változtatni – ezt pedig a légzés tudatos manipulálásával érhetjük el, ami nem más, mint a prána durva kifejeződése. A légzés irányítása által irányítjuk a pránát, és amerre a prána megy, arra megy az elme is.

Ha helyesen megértjük a légzés nyugati anatómiáját, és ezt a megértést beépítjük a gyakorlásunkba, akkor helyesen el tudjuk látni az összes szövetünket oxigénnel és így biztosíthatjuk az egészségüket. A prána finom energetikai anatómiájának ismerete és alkalmazása azt jelenti, hogy harmonizáljuk a prána áramlását a finom testben, befelé irányítjuk az elmét (pratjáhára), és fókuszáljuk azt (dháraná). Így a légzés jógikus tudománya kiegyensúlyozott, egészséges testet eredményez, és felkészíti az elmét a magasabb meditációs technikákra, végül pedig a tudat megvalósítására."