A vállöv stabilitása

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"A vállsérülés másik kiváltó oka az, amikor képtelenek vagyunk a hasunkat a súly megemelésének alátámasztásához kihasználni. Amikor állva nehéz terheket emelünk, illetve minden erőfeszítést igénylő tevékenység közben a hasüreg hidraulikus rendszert alkot (olyan rendszert, mely egy zárt térben nyomás alatt található folyadékból áll). Mivel alulról a múla bandha támogatja, elölről pedig az uddíjána bandha, a rekeszizom leereszkedése a belégzés közben megnöveli a nyomást a hasüregben. Mivel a gégefő is részlegesen le van zárva az uddzsájí hang képzése érdekében, egyidejűleg növekszik a pneumatikus nyomás a mellkasban, és így a mellüreg és a hasüreg egy szilárd támasztó-struktúrát alkot, amely lehetővé teszi a nehéz súlyok megemelését. Ez nagyon fontos a jógikus kartámaszok esetében. Minél inkább megfeszítjük a hasfalat a test megemelése közben, annál jobban meg vannak támasztva a vállak és annál biztonságosabb helyzetben vannak anatómiailag a jógikus kartámaszok alatt.

A vállízület gyulladásának másik gyakori oka a bordakosár elülső oldalán lévő izmok (kis és nagy mellizom, és gyakran a serratus anterior) és a bordakosár hátulsó oldalán lévő izmok (tipikusan a latissimus dorsi, teres major, trapézizom alsó része és a romboid-izmok) közötti egyenlőtlenség. Az emberek gyakran fokozatosan tesznek szert erre az egyensúlyzavarra a rossz tartásnak és helytelen technikának köszönhetően. Az egyik ok az lehet, hogy nem húzzuk hátra a vállunkat csaturanga-dandászanában, ahogy erősödünk. Ha a tenyereinket a vállaink alatt tartjuk, akkor a mellizmok és a serratus anterior tovább erősödik a folyamatos nyomó mozdulat miatt. Mivel a latissimus dorsi, a teres major és a romboid nem kap ugyanennyi terhelést, nem fognak erősödni. Az eredmény az lesz, hogy az elülső izmok előrehúzzák a vállakat, és befelé forgatják a felkarcsont fejét, ami összességében idővel gyulladáshoz vezethet.

A vállöv egyensúlytalansága sérülés, például egy nehéz, leeső tárgy elkapása miatt is bekövetkezhet, mely hirtelen előrehúzza a vállat, vagy kisebb terhelést jelentő mozdulatok gyakori ismételgetése, például egy gyerek hordozása esetén. Az ilyen sérülés csökkentheti a vállízület proprioceptív képességét. Ez egészen egyszerűen azt jelenti, hogy miközben az ászanákat végezzük, azt fogjuk gondolni, hogy a vállunk a megfelelő helyzetben van, amikor igazából nincs ott. Az ilyen problémát nehéz kijavítani, mivel nem vagyunk tudatosak róla. Általában csak a szimptómái alapján (fájdalom, vagy esetleges diszfunkció) tudunk következtetni a problémára. Ez a fájdalom gyakran abból fakad, hogy a bicepsz ina kiemelődik a helyéről a nagy mellizom izompólyája által. Nem valószínű, hogy a gyakorlásunkon belül meg tudjuk oldani ezt a problémát. Sok esetben terápiás gyakorlatokat is hozzá kell tennünk, amelyekben a kérdéses izmokat izolálni tudjuk, és így helyre tudjuk állítani a proprioceptív tudatosságot.

Mint ahogy korábban említettük, a rotátor köpeny izmai stabilizálják a vállövet, és forgatónyomatékot képeznek a nagyobb mozdulatokhoz. A rotátor köpeny izmai közötti egyensúlytalanság is a váll problémák gyakori oka lehet. A begyulladt vállövet okozhatja a túlzott kifelé vagy befelé fordulás is. Mindkettő előzetesen is létezhet, mint pózból fakadó egyensúlytalanság, mely később gyulladáshoz vezet, vagy pedig a helytelen gyakorlás is eredményezheti."