"4.13. té vjakta-szúksmá gunátmanáh
té – azok; vjakta – megnyilvánult; szúksmá – finom; gunátmanáh – a gunák természetével rendelkezők.
A három időbeli állapot megnyilvánult vagy finom, és a gunák alakítják őket.
Ha egy tárgy érzékelhető, akkor megnyilvánultnak mondják. Ez azt jelenti, hogy az időbeli állapota a jelen. Ekkor érzékelhető az érzékek számára, mivel a durva fizikai elemekből (mahábhútákból) álló borítással rendelkezik. Ha nem tudjuk közvetlenül érzékelni a tárgyat az érzékeinkkel, akkor finom állapotban van, ami azt jelenti, hogy az időbeli állapota vagy potenciális (jövő) vagy maradvány (múlt).
Vannak olyan példák, amikor tudatában vagyunk ennek a ténynek. Szinte minden emberi kultúrában a gyászoló embert az a gondolat vigasztalja, hogy az elhunyt hozzátartozója nem igazán vált nemlétezővé, csupán nem látható többé. A különböző kultúrákban úgy tartják, hogy a halottak az ősökhöz mennek, vagy a mennyekbe, az alsó világokba, vagy visszatérnek az elemekbe. Ezek az elképzelések a mi szempontunkból egyben mind közösek, hogy az eltávozott személy hátrahagy egy maradványt. A nyugati kultúrában azt a temetők fenntartásával ismerjük el, amelyekben kereszttel vagy sírkővel állítunk emléket a halottainknak. Minden egyes sír és főleg a sírkő annak a bizonyítéka, hogy az a személy hagyott egy maradványt eben a világban, nem tűnt el teljesen. Amikor pedig fényképeket teszünk a falra az őseinkről, akkor is kijelentjük, hogy a maradványaik tovább léteznek. Sok kultúrában a halottak megfelelő tisztelete nagyon részletes szertartásokba torkollik, ami azt mutatja, hogy a halottak maradványai fontosak.
Néhány törzsi kultúra gyakorolja azt a megdöbbentő bölcsességet, hogy megálmodják az utódaikat, vagy előhívják őket a megnyilvánult állapotba a potenciálisból. Ezek a kultúrák felismerik azt, hogy van egy aspektusunk, ami változatlan, attól függetlenül, hogy megnyilvánultak vagyunk, vagy sem. Hogyan tudna egy férfi és egy nő létrehozni egy új élőlényt? Ez nem lehetséges. Csak egy halott testet tudunk létrehozni. A test csak azáltal válik élővé, hogy belehatol egy lény, aki a potenciális állapotból a megnyilvánultba kerül.
Azok a tárgyak, amelyek a potenciális állapotból a megnyilvánultba, majd a maradvány-állapotba változnak, mind a gunák termékei. A mi esetünkben az elme (csitta), a tudatalatti (vászaná), az egó (ahankára) és az intellektus (buddhi), amelyek a potenciális állapotból a megnyilvánultba, majd a maradvány-állapotba kerülnek, még mindig a természet (prakriti) minőségeiből (gunák) állnak. Ez azt jelenti, hogy mindig átmenetiek és változók lesznek, mindig tárgyak lesznek, és sohasem alanyok. Az egyetlen aspektusunk, ami érintetlen – amit nem befolyásolnak az időbeli változások és a jellemzők változása – az örök tudat (purusa).
A bennünk lé vő tudat egyáltalán nem változik, amikor meghalunk. Még maradvány sem lesz belőle, mert változatlan. Ezért mondja Krisna Ardzsunának: Ne keseregj. Egyetlen élőlényt sem lehet megölni. És te sem ölhetsz meg egy másik élőlényt.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése