"4.14. parinámaikatvád-vasztu-tattvam
parináma – átalakulás; ékatvát – az egység miatt; vasztu – tárgy; tattvam – lényeg.
Egy tárgy milyenségét (tattvam) az átalakulás (parináma) egységessége hozza létre.
Patandzsali folytatja a jóga fizikájának részletezését ebben a fontos szútrában. A lelkes tanulóknak mélyen meg kell fontolniuk ezt a szútrát és alaposan meg kell érteniük. Nagyon összetett és nehéz lefordítani angolra. Ezt és sok más szútrát is csak úgy érthetünk meg, ha kirándulást teszünk az indiai gondolkodás történetébe.
A tárgy milyensége vagy olyansága egy fontos koncepció, amit meg kell érteni. Úgy is mondjuk, hogy a tárgy-mint-olyan, vagy a tárgy önmaga. Mindezek a kifejezések arra utalnak, hogy egy olyan filozófiai iskolát követünk, amely szerint a világ valóságos, mint ahogyan a jóga és a szánkhja teszi. Ahogy korábban magyaráztuk, a jóga mind a világot, mind a tudatot valóságosnak tekinti, és mivel két különálló elvet tekint valódinak, dualista iskolának tekintik. A monista iskolák csak egy kategóriát tekintenek valóságosnak, és minden más kategóriát arra vezetnek vissza.
A monista iskolákat két osztályra lehet osztani. Vannak a materialisták, akik abban hisznek, hogy csak az anyag létezik, és az elmét vissza lehet vezetni az anyagra. Például a kommunizmus vagy a nyugati tudomány (kivéve a kvantum-mechanika legújabb vívmányait) monista materialista iskolák. Másfelől ott vannak az idealisták, akik azt állítják, hogy az anyag egy jelenség, ami csak az elmében/tudatban nyilvánul meg. Ezek a filozófiai iskolák azt állítják, hogy az anyagot vissza lehet vezetni az elmére. Indiában a buddhista idealisták (vigjánavádík) és a védántisták voltak a népszerű idealista iskolák. Európában Hegel és Fichte fejlesztette az idealizmust filozófiai nézetté.
A súnjavádík, a buddhista nihilisták iskolája (a latin nihil szó az abszolút semmit jelöli) nem materialisták, de nem is idealisták. Azt állítják, hogy sem az elme, sem az anyag nem valóságosak, csupán az üresség természetének pillanatnyi tüneményei.
Ez a szútra kezdi meg azon szútrák sorozatát, amelyek az idealizmust kritizálják, azzal a céllal, hogy bebizonyítsák annak helytelenségét. Indiában régóta és a mai napig él az a büszke tradíció, hogy kérlelhetetlen logika, könyörtelen érvelés és tudós vita segítségével jutnak el az igazsághoz. A vakhitet és bárgyú elfogadást sohasem tekintették úgy, hogy elvezet a szabadsághoz. A cél az volt, hogy addig tisztítsák az elmét, amíg elérték a tiszta intelligencia állapotát. A diszkriminatív tudást, ahogy a neve is mondja, nem érheti el a hívő, csak az, aki tud. Még ez a tudás is azonban csak a misztikus élmény előállomása, ami maga a felszabadulás előállomása.
A nyugati jógik manapság Indiát egy guruban vagy istenségben való hittel azonosítják, amely valamiféle boldogság állapotával áld meg. Ez a nézet azonban nem igazságos az ősi Indiával szemben. Mert egyetlen más kultúra sem dolgozott ekkora mértékben, mesterek sok száz generációján keresztül azon, hogy eljusson a helyes következtetésre a mély valóság természetét illetően. A jóga őszinte tanulmányozóiként újra kell értékelnünk az ősi mesterek következtetéseit, és nem csak ránézésre megítélni. Akkor fog mély alázatot ébreszteni bennünk a vizsgálódásuk mélysége.
A tárgy „milyensége” kifejezés arra utal, hogy a tárgy megjelenése mögött van egy mélyebb, valódi tervrajz. Ezt, a tárgyat magát a jóginak a magasabb érzékelés (szamjama) által kell felfognia. „A tárgy maga” azt a tárgyat jelenti, ami rajtunk kívül létezik. A buddhista idealisták és a védántisták úgy érvelnek, hogy a tárgy csak azáltal válik valóságossá, hogy érzékeljük, és amit nem érzékeljük, valótlanná válik. Ebben a filozófiai rendszerben egy fa kidőlése egy távoli erdőben valótlan lenne, mert senki sem volt ott, hogy lássa. Ezen érvelés alátámasztására a buddhisták és védántisták azt mondják, hogy az álmainkban létrehozzuk a tárgyak érzéki tapasztalatait, például a látványt, hangot, és ízt, anélkül, hogy bármilyen tárgy volna ott; hasonlóképpen az ébrenlét során tapasztalt tárgyak megszűnnek létezni, amikor elalszunk, hogy helyet adjanak az álombéli tárgyaknak. Az idealisták azt a következtetést vonják le ebből, hogy a tárgyak nem valóságosak. Csak az elme, vagy a tudat valóságos, amelyben megjelennek, alvás vagy ébrenlét közben.
Ha meg is cáfoljuk más iskolák tanításait, az nem azt jelenti, hogy értéktelennek tartjuk őket. Egyetlen iskolának sem lehet teljesen igaza, mivel az összes gondolati rendszer az emberi elme terméke. Az emberi elme önmagában képtelen reprodukálni az univerzumot, mivel az univerzum nem fér bele az elménkbe. Az, amihez eljutunk az elménkben, mindig a teremtés redukált másolata lesz csupán. Akkor mégis miért hozunk létre filozófiai rendszereket?
A filozófiai rendszerek értéke abból a képességükből származik, hogy el tudják vezetni az embereket a szabadság állapotába. Erről a képességéről tanúbizonyságot tett a jóga, a védánta, a szánkhja és a budhhizmus is. Az összes rendszer csupán egyazon, az upanisadokban kimondott igazság számtalan módosulása. Mivel az összes rendszer ugyanannak az igazságnak a magyarázata, az igazi misztikusok, mint Vjásza, Vacsaszpati Mishra, Gaudapáda, Sankara és Vigjánabhiksu az összes gondolati iskolát képesek kommentálni. Mivel megvalósították a mögötte rejlő igazságot, mindegyikhez hozzá tudnak szólni.
Felmerült a kérdés, hogy miként jöhet létre ugyanabból a három gunából olyan sok, rendkívül különböző tárgy. Patandzsali azt válaszolja, hogy „az átalakulás (parináma) egységessége (ékatvam) által.” Ez azt jelenti, hogy a gunák nem egyénileg cselekszenek, hanem mindig együttesen, és a különböző kombinációik sok millió különböző, tartós tárgyat eredményeznek.
E folyamat megmagyarázásához a három gunát az atomfizika három elemi részecskéjéhez fogom hasonlítani – a protonhoz, neutronhoz és az elektronhoz. Minden atomot ez a három elemi részecske alkot, és különböző kombinációkban 108 elemet alkotnak. Ez a 108 elem, számtalan kombinációjában, sok ezer szerves és szervetlen vegyületet alkot. Ezekből a vegyületekből alakul ki az a sok millió forma és megnyilvánulás, ami az univerzumot alkotja. Különböző pályákon és módokon keringve a semleges, pozitív és negatív töltetű elemi részecskék alkotják a fák, sziklák, hegyek, folyók, kontinensek, bolygók, galaxisok és univerzumok hatalmas szerkezetét. E változatosság létrehozása az anyag belső tulajdonsága. Csak azt tudjuk leírni, hogy milyen struktúrával rendelkeznek a különböző atomok, azt mér nehezebb lenne megmondani, hogy pontosan honnan tudják az elektronok azt, miképpen kell komplex pályák rétegeibe szerveződniük, hogy elemeket alkossanak.
Hasonló módon, ahogy az elemi részecskékből létrejön az anyag, a jóga szerint a gunák hozzák létre a világot. Ezen a ponton a lényegi különbség a jóga és a nyugati tudomány között az, hogy a jóga szerint a három összetevő a tömeg (tamasz), energia (radzsasz) és intelligencia (szattva). A jóga azt mondja, hogy az egységes átalakulás folyamata az, ami által az a három összetevő sok millió stabil elemet hoz létre. Az „egységes átalakulás” azt jelenti, hogy egy belső tulajdonság által a három erő (guna) együttesen mozogva hozza létre a világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése