"A pránájáma gyakorlása helyreállítja az egyensúlyt az elme szélsőségei között, és így megakadályozza, hogy közöttük oszcilláljon, és ami még fontosabb, a pránájáma visszairányítja a pránát a központi energiavezetékbe, ami képessé tesz bennünket arra, hogy felismerjük a világot úgy, ahogyan a valóságban van (szat), visszatérjünk a határtalan tudatban nyugváshoz (csit) és végül újra belépjünk az isteni eksztázis számunkra természetes állapotába (ánanda). Így a pránájáma az a gyakorlás, ami az elme (prána) erőforrását használja arra, hogy visszatérítse az elmét eredeti céljára és funkciójára.
(Az
elme célja elsődlegesen a külvilággal kapcsolatos tudás
megszerzése. Amikor az önvalóról – vagyis a belső világunkról
– szóló tudásra vágyunk, akkor az elmét vissza kell irányítani
a szívünkbe. Az indiai szerzők gyakran az „elme kontrolljaként”
írják le a pránájámát vagy a jógát. Bár ez a
kifejezés indiai kulturális kontextusban használhatónak tűnik,
annak misztikus és odaadó természete miatt, nyugati kontextusba
átemelve mégsem tűnik annyira praktikusnak. Ez annak a ténynek
köszönhető, hogy a nyugati kultúra azon a koncepción alapul,
hogy az elme kontrollja által a külvilág feletti uralomra
törekszünk. Az eksztázis állapotát azonban nem lehet
„meghódítani” azáltal, amit a nyugatiak elme-kontroll alatt
értenek.)
A
múládhára csakrában (múla – gyökér; ádhára
– támasz) blokkolt központi energiavezeték megnyitásához
elengedhetetlen a Múla bandha. A Múla bandha
gyakorlása által a prána belép a szusumnába „mint
ahogy a kígyó tűnik el a lyukában”. A Múla bandha
azonban csak akkor képes ezt a hatást elérni, amikor nagyon
finommá, kifinomulttá vált. Sok éves gyakorlás által a Múla
bandha fizikai szintű izom-összehúzódásból finom
energetikai pecsétté válik.
A
váltott orrlyukas légzés különböző formái kiegyensúlyozzák
a szoláris és lunáris csatornákat, míg a légzésvisszatartás
(kumbhaka) különböző formái visszairányítják a pránát
a központi csatornába. A kumbahaka a valódi pránájáma.
(Van egy némiképp naív elképzelés az Ashtanga-gyakorlók
között, hogy csupán az uddzsájí ászanázás közbeni
gyakorlása részletes pránájáma-gyakorlatot jelent (amit
azzal fejeznek ki, hogy „minden a matracon történik”). A
Hatha-jóga Pradípiká azonban csakis kumbhakákról
(és nem pránájámáról) beszél, arra utalva, hogy a
légzésvisszatartás nélkül végzett pránájáma-gyakorlatok
csupán kezdő szintűek.)
A
kumbhaka legmagasabb kifejeződése a szamádhit kísérő
spontán légzésvisszatartás, melyet Patandzsali kévala
kumbhakának (vagy negyedik pránájámának) nevez. A
nádíkat azonban meg kell tisztítani, mielőtt az ídá
és a pingalá ilyen kiegyensúlyozódása létrejön, és azt
követően gyakorolni tudjuk a légzésvisszatartást. A nádík
megtisztítását az Ashtanga vinyásza jógában a második
sorozat ászanáinak gyakorlása által érjük el, az
uddzsájí pránájámával, múla és uddíjána
bandhával együttesen végezve azokat."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése