Ákarna-dhanurászana
(íj a fülhöz – póz)
Az
ákarna-dhanurászana A változatában az egyik lábunkat a
fülünkhöz húzzuk, mint amikor az íjjal célzunk. A B változatban
a fülhöz húzott lábunkat is kinyújtjuk, így a karunk még
hátrébb kerül, mintha kilőttük volna az íjra illesztett
nyílvesszőt. Az íj szimbolikájáról már beszéltünk a második
sorozat tárgyalása közben, így a fül (karna) kifejtését
megejthetjük ennél a póznál. A fül, mint szerv a karnapídászana
(fülprés) póznál is előkerül, mely a befejező sorozat részét
képezi. Itt vállállásban összepréseljük a fülkagylóinkat a
két térdünk belső oldala segítségével, és a térdek, valamint
a fülek érintkezése egy energetikai kört hoz létre, amely
elősegíti a figyelem befelé fordulását. A fül a védikus
kultúrában ugyanúgy lehet a megkötöttség és a felszabadulás
forrása is. Mivel a fül egy tudásszerző érzékszerv, és a hang
egy olyan érzéktárgy, mely erőteljesen képes befolyásolni az
elménket, a hangok ugyanúgy leköthetik az elmét a világi, testi
élvezetekhez, mint ahogy felszabadíthatják is alóla, ha a
fülünket a transzcendentális, szakrális hangok, például a
védikus mantrák vagy az Óm hallására használjuk. Éppen ezért
a meditációs állapot elérése érdekében a jógik igyekeznek
kizárni a külső hangokat, és ezáltal jobban tudnak koncentrálni
az anáhata-nádára (a szívben keletkező belső hangra).
Ugyancsak
Karna volt a Mahábhárata egyik hősének neve, így most az
ő történetét is megismerjük. Karna eredeti neve Vaszuszéna
volt, és a Mahábhárata eposz egyik központi alakja. Az
eposz szerint ő volt Anga (jelenleg Bhagalpur és Munger) királya.
Karna a valaha élt egyik legnagyobb harcos volt, akinek a hőstetteit
a Mahábhárata részletezi. Úgy tartották, hogy ő volt az
egyedüli harcos, aki képes volt legyőzni Ardzsunát az ütközetben,
amiről az Úr Krisna és Bhísma is említést tesz. Karna volt az,
aki az egész világot körbemenetelte, és minden királlyal
megütközött, vagy behódoltatta őket, így válhatott Durjódhana
a világ uralkodójává, és hajthatta végre a Vaishnava áldozatot.
Karna Szúrja és Kuntí fia volt, akit Kuntí azelőtt szült,
mielőtt Pándu király feleségül vette. Karna Durjódhana
legközelebbi barátja volt, és az ő nevében harcolt a Pándavák
(a testvérei) ellen a kuruksétrai háborúban. Karna egész
életében a balszerencse ellen viaskodott és minden körülmények
között betartotta a szavát. Úgy tartják, hogy Karna alapította
Karnal, vagyis a modern Haryana városát. Karnát az önfeláldozása,
bátorsága, adakozása, erényessége és önzetlensége miatt
tisztelik.
Karna
születése és gyermekkora
Kuntí
hercegnő, a Kunti királyság szülötte, egy áldást kapott
gyermekkorában Durvásza Munitól, mely által képes volt meghívni
magához bármelyik félistent, hogy gyermeket nemzzen neki. Mivel
nagyon vágyott rá, hogy kipróbálja az áldást, de még nem volt
házas, Szúrját, a Napistent hívta meg magához, aki megáldotta
egy ragyogó gyermekkel, Karnával. A kisfiú azonnal megszületett,
és páncélt (kavacsa), valamint csillogó fülbevalókat
(kundala) viselt, amikor a világra jött. Mivel Kuntí még
hajadon volt, és nem akart hírbe kerülni egy fattyúval, egy
kosárba tette az újszülöttet, és elúsztatta a folyóban. A
gyermekre Adhiratha, a hasztinápuri Dritarástra király
szekérhajtója talált rá. Adhiratha és a felesége, Rádhá
sajátjaként nevelte fel a fiút, akit Vaszuszénának neveztek el.
Rádhéjaként, azaz Rádhá fiaként is ismertté vált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése