"A fejenállás hosszának nyújtásakor a legfontosabb pont, amit észben kell tartanunk, hogy a testsúlyunk legnagyobb részét a karjainkon és a vállainkon kell tartani, és nem a fejünkön. Ha hagyjuk az összes súlyt a fejünkre nehezedni, és a karokat csak egyensúlyozásra használjuk, a koponyaűri nyomás nagyon meg fog emelkedni. Ezért fontos, hogy óvatosan terjesszük ki a fejenállásban töltött időtartamot. A legtöbb gyakorló számára praktikusabb, ha tovább maradnak a vállállásban, mivel az kevésbé megterhelő.
Azt,
hogy milyen gyorsan tudjuk növelni a fejenállásban töltött időt,
az életkorunk és az általános állapotunk is befolyásolja. Ha
fiatalok, sportosak és makulátlanul egészségesek vagyunk, akkor
elég gyorsan növelhetjük az időtartamot, míg egy idősebb
embernek, vagy olyannak, akinek krónikus betegsége van, sokkal
lassabban kell haladnia. Egyes tanároknak az a véleménye, hogy
ötvenéves kor felett már nem szabad kísérletezni a fordított
pózok hosszának nyújtásával. Az Ashtanga-jóga: gyakorlat és
filozófia című könyvemben részletesebben, fényképekkel
kísérve is elmagyaráztam a vállállást és a fejenállást.
Ha
percenként csak kétszer vennénk levegőt a vállállásban és a
fejenállásban is, és mindkettőben 25 levegőt vennénk, akkor a
két pózban együttvéve 25 percet töltenénk el. Ez eleinte egy jó
cél lehet. Persze azt is figyelembe kell vennünk, hogy összesen
mennyi időt tudunk a jógával tölteni. Nekem az az általános
benyomásom, hogy a modern gyakorlók túl sok időt töltenek az
atletikus, látványos, hajlékony ászana-gyakorlás
kifejlesztésével Az én javaslatom az, hogy az ilyen irányú
törekvéseket legfeljebb napi 90 percre korlátozzuk, és inkább
töltsünk több időt a krijákkal, pránájámával,
fordított pózokkal és a meditációval, amit ez a könyv leír.
Ekkor holisztikusabb lesz a jóga-programunk, mintha az összes
erőfeszítésünket lekötné az ászana-gyakorlás."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése