A transzcendens és immanens Isten

Újabb részlet a Szamádhi-könyvből:
"Miért nem vesszük komolyan az ősi tanításokat?

Egyfelől létezik az a hiedelem, hogy az őseink primitív, barbár és agyatlan vademberek voltak, akiket messze meghaladtunk. Minél többet tanulmányozom az emberiség spirituális történetét, annál inkább hiszem azt, hogy a mopdern ebner valóban bölcs, és még fejlett is a technológia tekintetében, de a bölcsesség, spirituális érettség, és a természettel való harmonikus együttélés terén ők voltak a fejlettebbek. Nagyon sokat taníthatnak nekünk. Emlékeztetni kell magunkat, hogy hallgassunk az őseink hangjára, akik hihetetlen örökséget hagytak ránk a történelem folyosóink keresztül. Ha nem vesszük annyira komolyan a modern vívmányainkat, sokat tanulhatunk az ősi tanításokból, melyek vállán állunk ma.

Megtörténhet az is, hogy a régi tanítókat nálunk magasabb rendűnek tekintjük, hogy a modern élet túlzottan komplex, vagy hogy nem vagyunk méltóak a szamádhira. A modern emberi lény ugyanúgy van felépítve, mint ötezer éve. A struktúránk nem különbözik az ősi tanítókétól. Ha elolvassuk az egész Mahábháratát, el kell ismernünk, hogy akkoriban is meglepően összetett volt az élet, és a társadalom, szinte megfejthetetlen útvesztőt alkotott. Igen, lehet, hogy az élet manapság gyors, de a mi választásunk az, hogy megmaradunk az ambíció és versenyszellem gyorsítósávjában, vagy lelassulunk a belső szemlélődés és betekintés sávjában. A jóga annak a módja, hogyan pillantsuk meg mindazt, ami általában elkerüli az éberségünket, mivel úgy tűnik, mintha az élet tovasuhanna a visszapillantó-tükrünkben. Elfelejtjük, hogy a mi választásunktól függ, hogy melyik sávban haladunk, és mi ülünk az életünk vezetőülésében.

A transzcendens Isten, az immanens Isten, és az Én

Egy másik káros hozzáállás az, hogy „méltatlannak” tartjuk magunkat a szamádhi elérésére. Egy radikálisan eltérő elképzelést szeretnék javasolni azoknak, akik nem érzik méltónak rá magukat: a szamádhi a születési jogunk és isteni kötelességünk! Ennek indoklását részletesebben is ismertetni fogom a nyolc szamádhi ismertetése után. De álljon itt egy kis összefoglaló: A kirakós játék első darabja Alfred North Whitehead írásaiban keresendő, aki egy brit matematikus, és bár soha életében nem volt egyetlen filozófia-előadáson sem, a filozófia tanításánál kötött ki a Harvardon. Ennyire jelentősek voltak az írásai. Egyik híres könyvében, a „Process and Reality”-ben („Folyamat és valóság”) Whitehead arra a következtetésre jut, hogy Isten egy folyamat. Igen, olvassuk ezt el még egyszer: egy matematikus azt tanítja, hogy Isten egy olyan lény, mely változáson megy keresztül! Ebből a tanításból fejlődött ki a teológia egy új ága, melyet folyamat-teológiának neveznek. Ez csak látszólag áll ellentétben a szentírások azon állításával, miszerint Isten változatlan. Isten változatlan, örök, állandó aspektusát a filozófiában a transzcendens Istenként szokták említeni (Isten, aki túl van a valóságon, vagy felette áll a világnak). A legtöbb vallás Istennek ehhez az aspektusához fordul (pl. az Atya, a Brahman, a Tao). Indiában gyakran Sivának nevezik, de számos más névvel is illetik. Istennek azt az aspektusát, melyre Whitehead utal filozófiájában – és melyet az indiai gondolkodás Saktinak vagy Prakritinek nevez – az immanens Istennek nevezik (az itt és most jelenlévő Isten), vagyis Isten megtapasztalható aspektusának.

A transzcendens Isten a tiszta tudat, de a tudatnak szüksége van valamire, amin visszatükröződik, hogy a tudatosság minősége megnyilvánulhasson, és ez automatikusan elvezet az immanens Istenhez. Az immanens Isten e kozmosz, és minden, benne fellelhető élet kifejlődésének 14 milliárd éves története, Sri Aurabindo azt írta a Jóga szintézisében, hogy a Természet (Prakriti) a jóga sok milliárd éves cselekvése, mellyel minden anyagot és az összes életet Isten-szerűvé szeretne változtatni."