Miután átbeszéltük a dolgokat, egy kis hangterápiával egybekötött légzőgyakorlat-komplexet állítottam össze, és azt próbáltuk ki. Először elhelyezkedett hanyatt fekvésben, és behunyta a szemét, megkértem, hogy először koncentráljon a légzésére, és igyekezzen elérni, hogy maga a légzés legyen egyre könnyedebb és lazább, erőfeszítés nélküli. Közben körbefüstöltem palo santóval és megtisztítottam csörgővel, majd gonggal. Végül leültem, és egy kis doromb-játékkal hívtam a szellemi segítőket.
Azután elkezdtem lassan ütni a sámándobot, és arra kértem, hogy egy mély belégzés kíséretében feszítse meg a teste összes izmát, és utána hajtson végre lassú, mély kilégzést a száján keresztül, és egyidejűleg minél jobban lazítsa el az összes testrészét. Itt a belégzés az orron keresztül történik. Néhány percig csináltuk ezt, majd amikor láttam, hogy már néha kihagyja a megfeszítős fázist, megkértem, hogy most már ne feszítse meg az izmait, hanem lassan és mélyen lélegezzen ki-be a száján keresztül. Ez egy lassú transzlégzésnek felel meg, amitől a tudata képes kiemelkedni a testéből, de ugyanakkor nem olyan nagy az izomgörcs kialakulásának veszélye. Láttam rajta, hogy egészen el tud merülni ebben a gyakorlatban, ezért hagytam, hogy csinálja jó tizenöt percig.
Utána a kezelés legutolsó részében már csak feküdnie kellett és természetesen, hangtalanul lélegeznie, én pedig folytattam a sámándobolást, miközben ő relaxált. Az egész kezelés kb 45 percig tartott, és a végén megkérdeztem tőle, hogy milyen volt. Izomgörcsről most nem számolt be, viszont kellemes, megnyugtató bizsergést érzett végig a karjaiban, illetve a hátában. Néha-néha az elme csendjébe is sikerült belekóstolnia.
Legközelebb az egyéni hangtál kezelést fogjuk kipróbálni nála, mert az is egy nagyon jó belépő a relaxáció és belső utazás világába azok számára, akinek ez még nehezen megy. A relaxációra való képesség, és a kontroll elengedése sokban hozzájárul ahhoz, hogy a hétköznapi élethez kapcsolódó, zakatoló gondolatok elcsendesedjenek, a háttérbe szoruljanak, és a belső csönddel övezve hamarabb megtanulunk koncentrálni és meditálni, vagy sámánutazásokat végezni, mint amikor görcsösen ragaszkodunk egy bizonyos eredményhez.
A relaxációra való képesség hiánya többféle dologból fakadhat. Lehet például egy mély trauma fiatalabb korból, vagy a magzati létből. Az erős félelmek is megakadályozhatják az ellazulást, mert az elménk igyekszik mindig fenntartani egy készenléti állapotot, hátha valami veszély leselkedik ránk a relaxáció alatt. Ahhoz, hogy mélyre tudjunk menni a relaxációban, és meg tudjunk feledkezni a külvilágról, kell egy mély bizalom az Univerzum erői felé, hogy megvédenek bennünket, miközben mi a belső munkát végezzük. Az is megtörténhet, hogy a "Képtelen vagyok ellazulni" mantra annyira erős önkorlátozó hiedelemmé válik, hogy ez önmagában megakadályozhat minden, erre irányuló kísérletet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése