2019. február 5., kedd

A jóga és a történettudomány

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Vannak nagyon tanult tudósok, akik egyre több információt hoznak napvilágra a jóga történelmével kapcsolatban, és ezért tisztelet jár nekik. Az elkötelezett gyakorló számára azonban ilyen módon szétszabdalni a jóga gyakorlatait nem csak zavaró, hanem eredménytelen is. Engem nem annyira érdekel, hogy pontosan mikor írták a Jóga-szútrát, pontosan hány fejezetből állt eredetileg, egy vagy több szerzője volt-e, volt, e élő hagyománya, melyik században ment ki a divatból, hogyan fedezték fel újra, vagy hogy a modern jóga valóban a Jóga-szútrán alapul-e. Ami számomra fontos, az az általam elérhető misztikus állapot minősége, intenzitása és gyakorisága. Hogyan tudom beintegrálni ezeket az állapotokat az életembe, és hogyan változtatnak meg? Hogyan változtat a viselkedésemen, és hogyan tudom ezt átadni és kommunikálni mások felé? Valóban azt gondoljuk, hogy a misztikus állapotot érdekli az, hogy a Jóga-szútra vagy valamilyen más hagyomány segítségével értük el? Dehogy! Ez csak az elmét érdekli, ráadásul azt az elmét, amely nem érte el a misztikus állapotot.
A misztikus állapotok legfontosabb szerepe a társadalom és a civilizáció építésében van. Ne azzal foglalkozzunk, hogyan gyakoroltak a jógik a múltban! Az is lehet, hogy voltak hosszú korszakok a történelem során, amikor a jóga teljesen kiveszett. Változtat-e ez a munkán, amit most el kell végeznünk? A kérdés az, hogyan fogunk továbbhaladni innen. Folytatjuk-e a technokrata pályát, mely a világ elpusztításával és az emberiség kihalásával jár? Vagy pedig segítségül hívjuk a jóga technikáit ahhoz, hogy olyan állapotot érjünk el, melyben a világ és minden lénye számára az isteni szeretet határtalan kreativitását és játékosságát közvetítjük? A világnak erre van szüksége, és ez fogja meggyógyítani a társadalmat. Ez minden jóga-tanítás lényege. Ha a szútrákat a jóga-kultúra kontextusából kiemelve vizsgáljuk, azzal megfosztjuk ettől a képességétől.
Amikor Paramahamsa Ramakrishnát megkérdezték a tanítványai, hogy tanulmányozniuk kell-e a szentírásokat, ő azt válaszolta: „Ne foglalkozzatok öncélúan a sásztrákkal (szentírásokkal), hanem az egy Igazsággal foglalkozzatok, mely az összes sásztra alapja.” A jógi és ezt a végső Igazságot keresi, mely nem csak az összes sásztra, hanem az összes jelenség alapja is, a fotontól a galaxisokig. Annak érdekében, hogy megértse minden jelenség lüktető szívét, ami Isten, a jóginak fel kell áldoznia az objektivitást. Annak érdekében, hogy beléphessünk a misztikus állapotba, fel kell áldoznunk az azonosságunkat és egyéniségünket, még akkor is, ha mindez újra visszaáll, amikor túlléptünk a misztikus állapoton. Ez a hozzáállás ellentétes azzal, amit a nyugati-tudományos vagy szöveghű történeti megközelítés képvisel."

Nincsenek megjegyzések: