2019. február 8., péntek

Lélekrész-visszahívás - mi is az?

Az utóbbi időben ez is, mint sok más, a sámánizmussal összefüggő téma több mindenkit elkezdett foglalkoztatni a környezetemben. Természetesen engem is foglalkoztat minden, ami a sámánizmussal kapcsolatos, de én igyekszem tájékozódni, olvasni a témában, és utána teszek fel kérdéseket a tanítómnak, hogy minden a helyére kerüljön, vagy aminek még nincs helye, ahhoz is tudjak valahogy kapcsolódni. 

Ilyen téma a lélekvisszahívás is. Mielőtt megkértem Oguzt, hogy hívja vissza az elveszett lélekrészeimet, elolvastam Sandra Ingerman könyvét ezzel kapcsolatban, hogy értsem, miről is van szó. Be is linkeltem, ha van kedvetek letölteni és elolvasni a "Lélekvisszahívás" című könyvet, akkor ajánlom a figyelmetekbe (a linkek csak az eredeti blogbejegyzésben élnek, ha esetleg a Facebookon olvassátok, akkor kattintsatok át). Utána, ha érdekel, és ha még nem olvastátok, akkor átfuthatjátok az én személyes élményemet is ezzel kapcsolatban, aminek nyomán sok ismerősöm is elment lélekvisszahívásra (Lélekvisszahívás 1.rész, 2. rész, 3. rész). 

Most pedig következzen egy kis áttekintés Sandra Ingerman könyve alapján, melyből talán érthetőbbé is válik, hogy mi az a lélekrész, hogyan veszíthetjük el, és miért érdemes visszaszerezni egy ebben járatos sámán segítségével.

"A lélek szónak sokféle értelmezése lehetséges. Itt egyszerűen vitális esszencia értelemben használom, vagy ahogy az Oxford English Dictionary, az angol nyelvű értelmező szótár második kiadása meg fogalmazza: „az élet princípiuma, amit általában a testtől megkülön böztetett létezőnek tartanak; a spirituális részek, szemben a pusztán fizikaival." E mérvadó forrás szerint nyelvünk a lelket érzelmeink és érzéseink székhelyének is tartja. 

A léleknek ezt a megközelítését szem előtt tartva feltehetjük a kérdést, hogy vajon mi idézi elő ennek a vitális esszenciának az elvesz tését. Az ősi időkben ezt a veszteséget a lélek elijesztésének, elkóbor lásának vagy ellopásának tulajdonították. Ma sok esetben azt állapítjuk meg, hogy a lélekvesztés olyan traumák következménye, mint például a vérfertőzés, az erőszak, egy szerettünk elvesztése, a műtétek, a bal esetek, a betegségek, a vetélés, az abortusz, a verseny okozta stressz vagy a függőségek. Alapvető tétel, hogy valahányszor egy traumát élünk meg, vitális esszenciánk úgy tudja túlélni az eseményt, hogy egy része lehasad rólunk, és még a fájdalom teljes „becsapódása" előtt elmenekül. Hogy kinél mi okoz traumát, az egyénenként változó. Lélekvesztést előidéz het bármi, amit a személy traumaként él meg, bár más valaki nem akként élné meg. 

A legtöbben valami módon megtapasztalunk bizonyos mértékű lélekvesztést. Egyeseknek nagyobb megrázkódtatásokat hozott az élet, ezért ők egészen depressziósnak, „lélektelennek" tűnhetnek. Másokhoz kegyesebb volt, ezért nekik talán nem kellett teljesen lehatárolniuk magukat. Azonban a legtöbb ember, akit ismerek, az általa elszen vedett trauma fokától függetlenül egy nagyobb vitalitásérzet és az élettel való szorosabb kapcsolat után sóvárog. A lélekvisszahívás való mindenkinek, aki szeretné elmélyíteni önmagához, szeretteihez és a földhöz való kapcsolatát. 

A sámánok a betegségre szerte a világon úgy tekintettek, mint spirituális bajra: lélekvesztést vagy az esszenciális spirituális energia csökkenését látták mögötte. Ha a lélek teljesen elhagyja a testet, a beteg meghal. Ebből következik, hogy ha a sámán vissza tudja hozni az elvesztett lélekrészeket, az illető visszahelyezhető a harmóniába és a jóllétbe. Ezt a visszahívást a sámán végzi, megváltozott tudatállapot ban. 

Minden embernek, állatnak, növénynek és ásványnak saját spirituális esszenciája van, amivel kommunikálhatunk és érintkezésbe léphetünk. Amikor bármely élő teremtményt teljes mértékben betölt saját ereje vagy lelke, energiát és vitalitást sugároz. Amikor egy teremtmény teljesen otthon van a testében, mély rezonanciát fog érezni a többi teremtményben jelenlévő ugyanezen szellem iránt. Ezzel szemben, amikor elveszíti spirituális esszenciájának egy részét, kiüresedik és elidegenedik a teremtés többi részétől. 

A pszichológia számára a lehasadt részek elvesztek egy hatal mas, megismerhetetlen tartományban, amit tudattalannak neveznek. Ez a tartomány hemzseghet a lehasadt emlékektől, a tiltott ősi ösztönöktől vagy az archetipikus vallásos képektől, attól függően, hogy a pszichológus melyik gondolkodási irányzatot képviseli. A disszociáció esetében a pszichológusnak az a feladata, hogy segítsen a páciensnek visszahozni az elveszett élményt. Ebben használhatja az álommunka, a fantázia, a szabad asszociációk vagy a hipnózis módszerét, hogy a pácienst segítse hozzáférni énjének elvesztett részeihez. 

A pszichológus számára viszonylag érdektelen, hogy milyen jellegű és topográfiájú az a hely, ahová a lehasadt részek távoztak. A tudattalant - olyan helyként elképzelve, ahová nem ér el a racionális tudatosság fénye, egy megismerhetetlen tartománynak tartja, amely ből a páciensnek a terapeuta segítségével ki kell szabadítania a lehasadt tartalmakat. A sámán számára a gyógyítás alapvető kérdése az, hogy hová mentek a lehasadt részek. 

A sámáni világképben az én létfontosságú részei nem egy megismerhetetlen senki-földjére távoznak, amikor le válnak az énről. Pontosabban: a lélekrészek egy párhuzamos létben élnek egy rejtett, nem-hétköznapi valóságban. A lélekrészek csapdába kerülhettek valamilyen félelmetes helyen a nem-hétköznapi valóság ban, vagy találhattak maguknak egy sokkal kellemesebb világot, ahol maradni is akartak. Bármelyik is legyen a helyzet, a gyógyítás fontos része az elveszett lélekrészek visszahozása a nem-hétköznapi valóság ból, valamint visszajuttatásuk a páciens testébe." 

Végezetül pedig egy kis összefoglaló a lélekvesztés tüneteiről, szintén Sandra Ingerman tollából:

A lélekvesztés tünetei 

Olvasás közben talán egy összefoglalóra vágytál a lélekvesztésre utaló specifikus jelekről. Az alábbi kérdések segíthetnek annak eldön tésében, hogy történt-e lélekvesztés. Hogy lásd, érintett vagy-e a lélek vesztés kérdésében, és ha igen, hogyan nyilvánul ez meg az életedben, tedd fel magadnak a következő kérdéseket: 

1. Előfordult-e valaha, hogy nehéz volt "jelen" maradni a tested ben? Megesik, hogy úgy érzed, mintha kívül lennél a testeden és úgy néznéd a történéseket, mint egy filmet? 
2. Érezted már valaha ledermedtnek, apatikusnak vagy eltom pultnak magad? 
3. Krónikus depresszióban szenvedsz? 
4. Vannak problémáid az immunrendszereddel, és nehezen állsz ellen a betegségeknek? 
5. Gyerekkorodban volt krónikus betegséged? 
6. Vannak hézagok az emlékezetedben az ötéves korod utáni életedről? Úgy érzed, hogy lehettek olyan fontos traumák az életedben, amikről nem is akarsz tudni? 
7. Szenvedsz-e valamilyen függőségben, például alkohol-, drog-, étel-, szex- vagy szerencsejáték-függőségben? 
8. Gyakran keresel külső pótszereket, amikkel a belső űrt vagy üresség érzetet próbálod betömni? 
9. Okozott-e már nehézséget továbblépned az életben egy válás vagy egy szeretted halála után?
10. Többszörös személyiség szindrómában szenvedsz? 

Ha e kérdések bármelyikére igen a válasz, elképzelhető a lélek vesztés. Lehet, hogy esszenciális lényed fontos részei nem elérhetőek számodra. Ha ez a helyzet, e részek életenergiájához és képességeihez átmenetileg nem tudsz hozzáférni. Ahogy én a saját szemszögömből látom, az elvesztett részek a nem-hétköznapi valóságban léteznek, ahonnan csak a sámángyógyítás eszközeivel nyerhetők vissza." 

Nincsenek megjegyzések: