2019. február 7., csütörtök

Külső tanulmányozás és belső tapasztalás

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A történettudományos megközelítésben egy gondolkodási iskolát csak a hátramaradt forrásszövegei alapján vizsgálnak. Mivel a jóga alapvetően személyes és szóbeli átadáson alapult, a jógik általában elutasítják e módszer létjogosultságát, mert a tradíciónak csupán parányai részével foglalkozik és ezért nem juthat érvényes következtetésekre. E módszer másik nagy hátránya, hogy a jóga-szövegek szándékosan tartalmazzák a szandhját, vagyis a kétértelmű szövegezést. Ezt a nyelvezetet szándékosan használták annak érdekében, hogy egy avatatlan személy (aki nem gyakorolta a szükséges módszereket) ne értse meg a szövegeket és ne vezessék félre a következtetései (ennek az volt a célja, hogy az avatatlan személyek ne torzíthassák el az iskola tanait). Pontosan ez történik ma a modern nyugati tudósokkal.
A hagyományos módszer az volt, hogy a jelölt az adott terület kiemelkedő szakértőitől tanult a megfelelő ideig, és utána megszerezte a szükséges tapasztalatokat a módszerek alapján. Csak azután volt alkalmasnak tekinthető arra, hogy a szövegeket magyarázza a tanítványainak. Azok a tudósok, akik kutatóként végzik a szövegértelmezést, kihagyták az első három lépést. Bár nemes szándék vezérelheti őket, az állításaik megzavarhatják a gyakorlókat.
A tudományos kutatáshoz szükség van az objektivitásra, ami azt feltételezi, hogy nem folyunk bele a témába, hanem kívülállóként figyeljük meg. Ezzel szemben, a tárgy nélküli szamádhi állapotában a megfigyelő lesz maga a tapasztalat, mivel semmi más nem marad hátra, csak a csupasz megfigyelő (a tiszta tudat, a purusa). Az akadályozó burkolatoktól megszabadulva, a megfigyelő valahol a vulkánikus és óceánikus eksztázis állapota között mutatkozik meg (ahogy a hinduk nevezik, szat-csit-ánanda). Ez a legbizalmasabb, -közvetlenebb és -szubjektívabb élmény, amit egy ember átélhet.
A bhakta (az odaadás jógija) szavaival élve, amikor lemond az azonosságáról, a megfigyelő belemerül és beleolvad az isteni szeretet óceánjába. Ez költői túlzásnak tűnhet, de ezt az állapotot nem lehet analitikus, objektív és nyugati tudományos nyelvezettel leírni (mely más kontextusban valóban értékes lehet). Azt akarom ezzel mondani, hogy a jóga sokkal több, mint amit a könyvekből és a történelmi vizsgálódásból meg lehet érteni róla. Ha valaki szeretné megtapasztalni ezt az állapotot, akkor nem maradhat objektív megfigyelő, csak kívülről vizsgálva ezt az élményt és megpróbálva valahová besorolni vagy leírni. Bele kell merülni, hogy saját magunk tudjuk megtestesíteni ezt az élményt."

Nincsenek megjegyzések: