"A misztikus állapot befogadása
Spirituális
utunk elején szomjazzuk a spirituális élményt. Miután átéltünk
néhányat, olyan mértékű frusztrációt érezhetünk, hogy
visszatérünk korábbi önző és materialista viselkedésünkhöz.
Ezt valamelyest összefoglalja a „lélek sötét éjszakája”
kifejezés. Az éjszaka még sötétebbnek tűnik, miután
megpillantottuk a tudat vakító fényét; és a paradicsomból
(vagyis a „csúcsélményből”) való kiűzetés érzése még
egyértelműbbé válik, amikor megértjük, hogy mi magunk vagyunk a
„ruha nélküli király”.
Az a hiedelem,
hogy egyetlen spirituális élmény képes teljesen átformálni a
személyiségünket, egy általánosan elterjedt tévhit; mivel
magának az „élmény” szónak a meghatározása szerint kezdete
és vége van. Mindegyik misztikus megtapasztalás azzal végződik,
hogy hátra kell hagynunk. A misztikus állapotban a koncentrált és
intenzív szattva (ragyogás vagy bölcsesség) uralkodik. Ha
elég hosszú ideig fenn tudjuk tartani, akkor a szattva végül
tamaszba (sötétség, passzivitás) fordul, mint ahogyan a
nappal és biztosan éjszakába fordul. Ez a tamasz azután
kifejeződhet a különböző szekták és személyi kultuszok
erkölcstelen és dekadens megnyilvánulásaiban. Mielőtt a
tamaszikus állapot beállna, meg kell újítanunk az
erőfeszítést a gyakorlásra, mely önmagában radzsaszikus
(energetikus). Ezt az erőfeszítést nevezzük a misztikus állapot
integrálásának.
Lehet abban
hinni, hogy ha egyszer elértük a misztikus élményt, akkor minden
probléma megoldódik, de igazából csak egy újabb fázisba
kerülünk, melyben ezek az állapotok gyakoribbá válnak, de azért
nem állandósulnak. A spirituális szabadság, vagy „kaivalja”
elérése, ahogy Patandzsalí nevezi, nem egy hirtelen vagy spontán
felszabadulás-élmény, hanem a szamádhinak nevezett
spirituális ébredések hosszú sora. A szamádhik között a
jóginak vissza kell térnie az ászanából, krijából,
pránájámából, Kundaliní meditációból és odaadásból
álló komplex gyakorláshoz.
Ebben a
könyvben meg fogjuk vizsgálni, hogy mi is az a szamádhi;
milyen akadályokkal találkozhatunk az elérése során; hogyan
tudjuk ezeket elhárítani; megvizsgáljuk Isten szerepét, mint
tanítóét; azt, hogy miképpen érhetjük el a szamádhit;
mik is pontosan a szamádhik,
és végül – mi következik a szamádhi
után."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése