2019. február 26., kedd

Mi a szamádhi és mi nem az?

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"1. Fejezet
Mi a szamádhi, és mi nem az?
A szamádhi, a megvilágosodás, a szituacionizmus és a középpont kifejlesztése
Ebben a fejezetben szeretnék tisztázni néhány félreértést a szamádhival kapcsolatban, és bemutatni, hogy többféle szamádhi létezik, nem csak egy. Először is, a szamádhi nem azonos a megvilágosodással. A „megvilágosodás” kifejezés a 18. századi európai Felvilágosodás mozgalomból lett kölcsönözve, mely az racionalizmust hangsúlyozta. Manapság gyakran használják a teljesség azon spirituális állapotának leírására, melyet Gautama Buddha, vagy más bódhiszattvák elértek. A jógában nem használjuk ezt a kifejezést. Patandzsalí a „kaivalja” kifejezést használja, melynek jelentése: szabadság, függetlenség, akár még elszigeteltség, különállóság is lehet. Hadd magyarázzam el a képzettársításokat, hogy tisztában legyünk azzal, mi nem a szamádhi. A köznyelvben összekeverjük a spirituális felszabadulás ás a szamádhi fogalmait, de a kettőt meg kell különböztetni.
A buddhista „megvilágosodás” és a jógikus vagy hindu „felszabadulás” egy végső, teljes állapotra utal. Arra utalnak, hogy a gyakorló kifejlesztette a középpontját, melyet már nem ingatnak meg a külső körülmények. A szituacionizmus pszichológiai elmélete szerint a gondolataink, tetteink és döntéseink külső körülmények vagy helyzetek következményei. Ha megváltoztatjuk a helyzetet, akkor az ember döntései és viselkedése is megváltozik. Ez a képlékeny Én-ről alkotott posztmodern felfogással párhuzamos; mely szerint például, amikor reggel felkelek, akkor már nem rendelkezem az Én vagy a személyiségem azon felfogásával, amivel este, lefekvés előtt rendelkeztem. Ez olyan dolog, amit könnyen megfigyelhetünk, ah tanulmányozzuk a saját elménket. Egy nap azt gondolhatjuk, hogy megoldottuk az emberiség összes problémáját, de csupán tizenkét órával később már depresszióval és önutálattal küzdünk.
George Gurdijeff, az örmény misztikus úgy tisztázta ezt a jelenséget, hogy kijelentette: nem rendelkezünk egy szilárd, kifejlett középponttal, ahonnét cselekszünk. Bár nem ugyanazokat a terminusokat használta, mint a modern pszichológia, többé-kevésbé mégis egyetértett a szituacionizmussal, amikor kijelentette, hogy nincs bennünk egy állandó azonosság, melyből kiindulva hozzuk a döntéseinket. Gurdijeff munkája ennek a középpontnak a megteremtését célozta, és ebben a kontextusban akkor érjük el a spirituális szabadságot, amikor a jógit nem ingatják meg a körülmények és az élethelyzetek, és biztosan gyökerezik abban a tudásban, hogy ő a purusa, vagyis a tudat.
Eleinte a körülmények meghatározzák a döntéseinket. Ahogy a jóga-gyakorlásunk jobban kiterjed, elkülönülünk a helyzetektől és körülményektől, és a döntéseink minősége ugyanaz marad. Erről beszél Krisna, amikor azt mondja:
Az, aki nem utasítja el az ujjongást, a ragaszkodást, és a tudatlanságot sem, amikor azok megjelennek, vagy nem vágyik rájuk, amikor nincsenek jelen, és akit nem zavarnak és ingatnak meg az efféle változások, kiegyensúlyozott marad, aki szilárd az Önvalóban és ugyanúgy fogadja a boldogságot és a bűnatot, aki egyformán tekint egy földdarabra és egy aranyrögre, aki közömbös marad akkor is, ha vonzó vagy ellenszenves hatások érik, dicséretben vagy gyalázásban, dicsőségben vagy szégyenben, aki egyenlően bánik a barátjával és az ellenségével, és aki nem azonosítja magát tovább a külső cselekedetekkel, arra azt mondják, hogy túllépett a természet kötőerőin.” (Bhagavad-gítá 14.22-25)
Krisna leírja azt a személyt, aki teljesen független a körülményektől és a helyzettől, és azt kéri, hogy találjuk meg magunkban azt, amit a fegyver nem sérthet, a tűz nem égethet, a víz nem nedvesíthet, és a szél nem száríthat (Bhagavad-gítá 2.23). Ez az a belső lényeg, melyből a nagy misztikusok, mint Krisna, Buddha, vagy Jézus Krisztus cselekedtek. Mivel még a halál sem tudja elpusztítani ezt a középpontot, számos misztikus nem evilági erőről tett tanúbizonyságot, például nem befolyásolta őket az sem, ha veszélyben volt az életük. Így egyértelművé válik, hogy a misztikusoknak sikerült túllépniük a szituacionizmus dilemmáján azáltal, hogy kifejlesztették a középpontjukat, mely teljesen független a körülményektől."

Nincsenek megjegyzések: