2019. szeptember 19., csütörtök

Isten ajándéka

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Az akadályokat már bemutattam a második fejezetben. Kilenc különböző akadály van (1.30-as szútra), melyek három különböző rétegben találhatóak: a testben, a légzésben és az elmében (1.31. szútra). Azon túl, hogy megtisztítja ezt a három réteget a kilenc akadálytól, az ÓM éneklésének és rajta történő meditációnak a másik kedvező hatása az, hogy a tudat, mely általános állapotában kifelé fordul, most befelé, majd végül önmaga felé fordul, amit „természetes állapotnak” hívunk. Ez az 1.3-as szútrához kapcsolódik, melyben Patandzsalí azt mondja, hogy amikor az elme felfüggesztett állapotba kerül, akkor a látó (a tudat) önmagában nyugszik. Az idő java részében nem mélyen belül, a természetes állapotunkban nyugszunk, hanem a külvilágban csetlünk-botlunk, elfeledkezve Istennel való egységünkről. Számunkra ez vált normálissá.
De hogyan találunk megfelelő megközelítési módot Istenhez? A jóga nem mondja, hogy fogadjuk el valaki más hiedelmeit. Van egy hullámhossz, egy frekvencia, melyen hallhatjuk Istent, mint amikor a kedvenc rádiónkat hallgatjuk. Ha egy olyan rádiót kell hallgatnunk, amit nem szeretünk, az nem fog lekötni. Ezért nem kényszeríthetjük rá az embereket egy olyan szellemi ösvényre, amit idegennek éreznek. Meg kell találnunk a saját utunkat, a saját megközelítésünket. Hogyan tehetjük ezt meg? A saját frekvenciánkat, a hullámhosszt, melyen keresztül megérthetjük istent, a jógában istadévatának nevezik (vagyis Isten azon formájának, amelyhez tudunk kapcsolódni).
K: Az az idézet, hogy „keressétek isten királyságát” arra utal, hogy az egyetlen dolog, amit keresnünk kell, az Isten. Akkor ez hogyan egyeztethető össze azzal, hogy Isten megad bármit, amit kérünk? Anyagi dolgokat is kérhetünk?
V: „Először keresd Isten királyságát (a szamádhit), és minden mást meg fogsz kapni.” Ez azt jelenti, hogy Istent kell kizárólagos célunkká tennünk és végül megkapjuk Istent és minden mást is, amire szükségünk van, beleértve az anyagi dolgokat is.
K: És mi a helyzet azokkal, akik hisznek ÉS kérnek, de mégsem kapják meg azt, amit kértek?
V: Nehéz lenne mindenkiről nyilatkozni, mert minden egyes esetet külön kellene megvizsgálni. Sokan, akikkel beszéltem, azzal szabotálták a saját törekvéseiket, hogy tudatosan egy dolgot tettek, de tudat alatt egy másikat. A fenti bibliai idézet a tudatos, tudatalatti és tudatfeletti (isteni) elme tökéletes összhangját feltételezi. Ahhoz, hogy ezt megértsük, meg kell vizsgálnunk Jézus idézetének mögöttes logikáját (Máté 21.22):”Isten mindent megad nektek, amit hittel kértek tőle imádságban.” Ez egy erőteljes tanítás. Jézus megerősíti, hogy mi és a teremtés nem vagyunk különállóak. Az én nyelvemen ez azt jelentené: „Ha elismered, hogy megkaptad, akkor meg fogod kapni.” Ezzel arra utal, hogy az egyetlen lény, aki megakadályoz bennünket az elfogadásban, mi magunk vagyunk. Már mindent megkaptunk. Isten nem tudja távol tartani tőlünk a dolgokat, mert nincs egója, amellyel visszatartsa; mi viszont elutasíthatjuk az ajándékot azáltal, hogy nem vagyunk összhangban Istennel. Más szavakkal, kérni egy dolog, de megszüntetni az elkülönültségünket az ajándéktól, a Természettől és a mindenben jelenlévő Istentől egy másik. Csak a mi „kőszívűségünk” az (ahogy Jézus mondaná), ami lehetetlenné teszi, hogy elfogadjuk az ajándékot."

Nincsenek megjegyzések: