2019. szeptember 26., csütörtök

Szamádhi guru nélkül?

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Ötödik Fejezet
Szükségünk van-e gurura a szamádhihoz?
Az előző fejezetet csak akkor tudjuk igazán gyakorlatba helyezni, ha ezt a fejezetet mélyen megértjük. Ne adjuk át a spirituális evolúciónk felelősségét egy másik emberi lénynek. Én „guruizmusnak” nevezem azt a hiedelmet, hogy egy másik emberi lény közben tud járni az érdekünkben Istennél. Hogyan is működne ez, és mi szükség lenne rá? Végső soron ez arra utalna, hogy nem szeretnénk közvetlenül kapcsolatba kerülni és saját személyes kapcsolatot kialakítani Istennel. Semmilyen spirituális munka nem lehet sikeres, ha erre az elutasításra épül. Ezt a fejezetet annak a mítosznak a megcáfolására szentelem, hogy a szamádhi eléréséhez szükségünk van egy emberi gurura. Csak akkor tudunk igazán megnyílni as isteni útmutatás előtt, ha feladtuk ezt az elképzelt szükségletet. Ebben a fejezetben megpróbálom megingatni a hitet a mítikus kultusz-figurában, a guruban. Különböző okokból (melyek közül egyeseket itt ismertetni fogok), a guru-paradigma megbukott, és ha ma is ragaszkodunk hozzá, az nem más, mint akadály a szamádhi elérésében. Ne várjuk azt, hogy valaki más fogja elvégezni a munkát helyettünk, mert annak mindig megvan az ára. Vagy saját magunk járjuk az utat és vállalunk felelősséget a saját fejlődésünkért (vagy annak hiányáért), vagy fenntartjuk az illúziót, hogy valaki más majd „átveszi a karmánkat”, vagy „saktipátban” fog részesíteni – és végül üres kézzel maradunk egy kultusz hálójában.
Ha a felébredés a guru kegyéből történne, azzal azt feltételezzük, hogy a guru képes befolyásolni az ok és okozat törvényét (vagyis a karmát). De az ok és okozat törvénye az maga Isten, az isteni törvényben kifejeződve. Az a kijelentés, hogy egy ember képes felülbírálni az isteni törvényt, annyira abszurd, mint az a kijelentés, hogy felül tudunk emelkedni a gravitáción azáltal, hogy a levegőben repülésre koncentrálunk. A guru nem tudja misztikus élményben részesíteni a tanítványt, ha a tanítvány karmája ezt nem teszi lehetővé. A tanító csak azt tudja bemutatni a viselkedésével, hogy a misztikus élmény miképpen változtatta meg őt, például hogyan tette szeretőbb vagy gondoskodóbb emberré. Ezért fontosabb a spirituális tanítók és guruk magatartása, mint a kijelentéseik, és ez az, ahol gyakran el is buknak.
A szentírásokban számos utalást találhatunk a guru iránti odaadás fontosságáról. A félreértés abban rejlik, amikor azt gondoljuk, hogy a szentírások emberi gurura utalnak. A gurura mint Istenre és a tényleges önvalóra, a tudatra utalnak. Csak a későbbiekben kezdték úgy magyarázni ezeket az idézeteket, hogy elhitessék az emberekkel: az emberi guru iránti odaadás a rövid út, vagy hogy az bárhová el tud vinni. A guru szó azt jelenti: „A sötétségből a fénybe”. Csak Isten, vagy a valódi önvaló, a belső guru képes elvezetni bennünket a fénybe. Egy ember, aki Istenként viselkedik rugu (vagyis a fényből a sötétségbe vezet).
A tragédia az, hogy az emberek úgy értelmezték, hogy a gurunak van teste, fizikai megnyilvánulása. Ha a szentírásokban állandóan azt olvassuk, hogy nem vagyunk ez a test és fel kell adnunk a testi azonosítást, akkor a guru hogyan lehet testet öltött lény? A guru mindig Isten és a tiszta tudat, nem pedig egy test. Egy test nem tud tanítani. Az a hiedelem, hogy egy emberi guru fizikai közelében kell lennünk, a múltban is akadályként jelentkezett, és lehetetlenné tette, hogy felelősséget vállaljunk a spirituális evolúciónkért és azért, hogy beengedjük istent a szívünkbe. Semmit nem tanulhatunk meg, amíg ez a hozzáállásunk. Isten és az önvaló kegye mindig itt van, de kirekesztjük, mert azt várjuk el, hogy a guru fizikai formájában, egy testként jöjjön el hozzánk. Az igazság mindenhol jelen van, mindenütt és mindig elérhető. Ha leredukáljuk egy személy közelségében levő időre és térre, azzal isten tényleges természetét tagadjuk. Nincs olyan hely, atom, pillanat, élőlény, akivel találkozol, aki ne lenne Isten; és ha egy bizonyos testre csökkentjük a jelenlétét, azzal elutasítjuk isteni természetét."

Nincsenek megjegyzések: