Jóni múdrá

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Jóni múdrá

A sanmukhí múdrát „hatarcú” múdrának is nevezik, mivel elősegíti a hat csakrán történő meditációt. Ugyancsak a nádánuszandhána, a belső hang hallgatásának elsődleges módja. A hatha-jógik, például Górakhnáth a szamádhi elérése elsődleges módjának tartották, de a belső hang jógáját még olyan, egymástól eltérő személyiségek is nagyra tartották, mint Sankara és Kabir.

Fogjuk be a füleinket a hüvelykujjainkkal, a szemeinket a mutatóujjainkkal és az orrlyukainkat a középső ujjainkkal. Most helyezzük a gyűrűsujjunkat a felső ajkunkra, a kisujjunkat pedig az alsóra. Emeljük meg az orrcimpáinkat a középső ujjak segítségével és lélegezzünk be az orrunkon keresztül. Egyes szövegek a hollócsőr-múdrán keresztül ajánlják a belégzést (amikor az ajkainkból hollócsőrt formázunk). Őszintén szólva ezt zavarónak találtam, mivel hamar kiszárad a szánk. Helyezzük vissza a középső ujjainkat az orrnyílásokra és utána végezzünk légzésvisszatartást. Ha több, mint 10 másodpercig tartjuk vissza a levegőt, akkor tudnunk kell használni a dzsálándhára bandhát, melyet a „Pránájáma: a jóga légzése” című könyvemben írtam le. Most ismét lélegezzünk ki a középső ujjak megemelésével. A Gheranda Szamhitá (3.37-42) továbbá azt javasolja, hogy kontempláljuk a hat csakrát, ejtsük ki a hamsza mantrát, keverjük össze a pránát (a felfelé áramló életerőt) az apánával (a lefelé áramló életerővel), és végül emeljük fel a Kundalinít a szahaszrárába (koronacsakrába). Ezekkel a szavakkal Gheranda szeretné kifejezni, hogy a múdrát nem csak azáltal hajtjuk végre, hogy egy vicces kézmozdulattal betakarjuk az arcunkat, hanem hogy a magasabb jóga összes aspektusa belsőleg együttműködik benne a szamádhi elérése érdekében. Mindezt leírtam a „Jóga-meditáció” című könyvemben. Ha helyesen gyakoroljuk, akkor itt minden jelen van, a hat csakrán történő meditáció, a hamsza mantra kiejtése, a prána (felfelé áramló életerő) és az apána (lefelé áramló életerő) egyesítése, és végül a Kundaliní felemelése a szahaszrárába, ami a szamádhit eredményezheti. Ezek a múdrák nem trükkök vagy rövidítések a célhoz, hanem az eddigi munka betetőzését jelentik. A kulcs ismét az, hogy radikális mértékben meg kell változtatni az elmét és meg kell találnunk a lényünk legbelsőbb lényegét, a szívünket (hrit). Ha kizártuk a külvilágot és felkészítettük az elmét, akkor az száguldva elindul, hogy találkozzon az önvalóval. A következő fejezetben az egyes szamádhik belső állapotait fogom leírni."

-->