2009. március 30., hétfő

Udupi - Dakar


Elérkezett a jógatábor utolsó napja. Reggel 6-kor kezdjük az utolsó Astanga-órát. A lányok egy kicsit késnek, de végül mindenki jelen van teljes létszámban. István ma reggel is igazgatni segít, már egészen összeszokott páros lettünk. Az óra is egész jól sikerül, a végére mindenki belejött. Kár, hogy nem maradunk több időt. Ugyanakkor elég is volt ez a két és fél hét, otthon is lehet folytatni a gyakorlást.

Óra után a már tradicionálisnak nevezhető reggeli fürdés a tengerben. Ma is csendesek a hullámok. Délelőtt pihenünk, pakolgatunk. Belefér még egy kis pingpong, még egy fürdés. Délre megélénkül a szél, Bogyóval ráfekszünk a hullámokra. Az egyik indiai halászlegénynek is megtetszik, kipróbálja a body-surfinget. Sajnos még rutintalan, túlzottan közel áll a parthoz, és a földhöz csapja a hullám, jól meggörgeti. El is megy a kedve a további próbálkozástól. Megebédelünk, elpakoljuk a maradék cuccainkat, készülünk az indulásra Bangalore-ba. 

Fél négy körül elkezdünk kipakolni a buszba, jól le is izzadunk indulásra. Még egy utolsó fotó a hotel bejáratánál a menedzserrel. Indul a busz! Tízórás buszút áll előttünk, és csak utána jön a repülőzés. Bangalore-ból érkezett profi sofőrünk. Szerencsére, mert este hat felé nehezül a terep. Péter szerint autópályán megyünk Bangalore-ig, de a helyzet a valóságban kezd a Dakar rally-hoz hasonlítani. Estére beérünk a hegyek közé, kanyarog az út veszettül. Hatalmas teherautókat és tartálykocsikat előzgetünk. A slusszpoén a szénával csordultig megrakott teherautók, melyek mellett alig férünk el. Ildikó megint el akar kezdeni sikoltozni, de megkérem, hogy ne tegye. Végre kiérünk a hegyek közül, megállunk egy vega étteremnél vacsorázni. Vegyes sikert arat az utolsó india gasztronómiai kaland. Nagyon csíp minden, de a csokifagyi remek. 

Továbbindulunk, Péter belöki a busz dvd-lejátszójába a Hero című kung-fu filmet. Nagyon művészi, szépek a színek. A felét végigalszom, de mire felébredek, már valahol Bangalore-ban járunk. Nagyon kéne pisilni, de a sofőr most már csak a reptéren akar megállni. Hajnali fél kettő. Én keresek egy bokrot, miközben guggolok, hallom hátulról az őröket, ahogy felháborodva rám kiáltanak. Azért befejezem a dolgomat, visszatérek a kocsihoz. A társaság szétesett, ahányan, annyifelé. Ildikó befelé menne a reptérre, Sacit kijött búcsúztatni Madhu, ő még vele lenne, Heni Istvántól búcsúzik intenzíven. Madhu mindannyiunktól elbúcsúzik, készül Magyarországra látogatni. István is marad még másfél hónapot Mysore-ban, hogy befejezze képzését. 

Végre benn vagyunk, mérlegeljük a bőröndöket, hogy kinek van túlsúlya: átpakolunk egymáshoz , így talán jó lesz. Internet-elérés nincs, majd talán Londonban blogolok, ha lesz időnk. Gyűlnek az utasok, tele lesz a gép. Nem lesz annyira helyünk terpeszkedni, mint idefelé. Beszállunk a gépbe, közben megpillantjuk az utolsó Incredible indiai napkeltét a pálmafák és repülőgép-szárnyak között. Megkérek mindenkit, hogy írjon egy pár sort a jógatábor alatt szerzett benyomásairól. Íme:
***
Jógatábor Indiában, Karnatakában Gaurangával és a többiekkel, akik idén eljöttek, életre szóló élmény. Első, remélem, nem utolsó. Mind a jóga szempontjából, mind élmény, utazás stb. szempontjából nagyon jól éreztem magam. Új barátokat ismertem meg, s a jógaóráknak köszönhetően új ászanákat. Sokat lazultam. Köszönöm, Erdős Ildikó.
***
2009.03.30., 4:42 AM, BANGALORE HINDUSTAN AIRPORT
Már csak heten vagyunk : ( Mindenem sajog. A lány kicsit már befáradt. Hogy milyen volt? INCREDIBLE. Köszönöm.
Sági Heni & SZABDU (a maci/kutya)
***
Felejthetetlen. Életre szóló élmény volt. Az első pillanattól kezdve otthon éreztem magam Indiában és a csapatban is, a kisebb zökkenők ellenére is. Színes kis csapat voltunk. Jó volt dosát enni, riksában zötykölődni, a hullámokba ugrálni, papayát enni, a helyiek kedvességét élvezni, a sok kíváncsi arcot látni nap mint nap.Köszönöm, hogy itt lehettem. Saci
***
Már régóta terveztem, hogy Indiába jövök, a sporton keresztül, ami az utóbbi években nálam a jóga lett. Sikerült igazán jól felpörgetnem magam Gauranga tanításával, egy gyönyörű, színes világban, ami nagyon spirituális is ...
Rengeteg szeretetet kaptam az itteni emberektől, és azt gondolom, jó úton járok ... Köszönöm neked, Gábor, felejthetetlen élményre sikerült a tábor ...puszi, Györgyi = Barbi:-). Ja, és lélegzem!
***
Először Indiában! Először jógatáborban! => Valóság Show! Ismerkedés, kibukás, vita, szerelem, kamerák! Még szerencse, hogy napi 2x jógáztunk! Különben egy pszichodráma-csoport foglalkozáson lettünk volna.
Minden területen a kényelmi zónák határait feszítettük! Ez fájt! De így fejlődtünk, tanultam! "No pan, No gain!" Sokat beszéltem, de valamennyit csináltam is. Örülök, hogy itt voltam, lehettem. Köszönet érte! Hare Krisna! Péter
***

Nagyon boldog voltam és vagyok, hogy együtt tölthettem ezt a pár hetet egy ilyen kiváló csapattal. Igaz, voltak kisebb nézeteltérések, de ez az utazás feszültségéből adódott. Külön öröm volt, hogy naponta segíthettem a siláknak a pujában Gauranga prabhunak. No meg a reggeli jóga, ami kemény testi, fizikai munka volt. Köszönöm ennek a kiváló csapatnak és Gaurangának a türelmét. Bogyó.

***

Igazi jógatábor volt! Patanjali 8 ágú jógájából igen sokat
megtapasztalhattunk. Volt itt Yama: őszinték voltunk egymáshoz(satya), lett
is belőle számos konfliktus. Niyama: vegetáriánus ételeket ettünk(shauca),
néha többet a kelleténél. Asana: ebből volt a legtöbb! Kő kemény mysore-i
Hot Ashtanga órák! Pranajama: folyamatosan vettük a levegőt, lassan és
egészen mélyen. Pratyahara: néha vissza kelet vonnunk az érzékeinket, hogy
aludni tudjunk a másik melett. Dharana: koncentrálnunk kelet, hogy
elfogadjuk mások másságát. Dhyana-t és Samadhit talán jövőre megismerjük:-)
Rengeteg élmény, nagyszerű társaság, hibátlan díszletek, botrányosan rendben
volt ez a csaknem 3 7! Köszönöm! Szalai István.
***

Én is szeretném mindenkinek megköszönni a türelmét felém és egymás felé. Köszönöm, hogy komolyan vettétek a jógát, és többé-kevésbé irányítható, együtt mozduló csapat voltatok, ami magyarok esetében ritkaság! Istvánnak külön köszönöm a sok szervezést és segítséget. Remélem, hogy a jövő évi jógatáborban újra találkozunk, és még többen csatlakoznak hozzánk, hogy együtt élhessünk át az újabb felejthetetlen élményeket. 2010 február: Ashtanga in Kerala! Gauranga Das 

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

végül mi lett Sacival és indiai szerelmével?