2010. november 6., szombat

Miért Hot?

Astangini "Hot vagy nem hot" blogjához kapcsolódóan szeretnék megosztani néhány gondolatot arról, hogy mik a melegben végzett astanga élettani hatásai szemben a hidegben végzett gyakorlással. Természetesen az alábbiak után is fenntartom, hogy nem mindenkinek való a melegben végzett gyakorlás, és nem mindenki fogja szeretni, tehát csupán a tapasztalataimat szeretném megosztani, azután mindenki kísérletezhet és eldöntheti, hogy ő melyiket választja.

Köztudott, hogy a meleg teremben (nálunk Hot Ashtangán 33-34 fok van, és igyekszünk 60-70% párát csinálni) a szövetek jobban kitágulnak, ennek következtében könnyebben nyúlnak is. Tehát hajlékonyabbak leszünk, és kevesebb sérülés ér bennünket. A sérülés pedig nem csak az, amikor érzed, hogy reccsen, és már órán fáj, hanem az is, amikor utána másnap ólmosak az izmaid, vagy izomlázas vagy. A meleg gyakorlás után, és a másnapi meleg gyakorlás következtében hamarabb regenerálódnak az izmok és a szövetek, és hamarabb távozik a tejsav is az izmokból. Tehát sokkal kevésbé szivatjuk meg magunkat, ha melegben gyakorlunk, mint ha erőltetjük a hideg izmokkal történő gyakorlást.

Én a finnországi workshopon tapasztaltam, hogy az emberek szinte alig izzadtak gyakorlás közben, és nagyon sok volt a sérülésük, ami folyamatosan fennállt a hideg gyakorlás miatt, Én magam is visszatérve 3-4 nap meleg gyakorlás után éreztem azt, hogy elmúltak azok a fájdalmaim, amik a finn hétvége alatt kijöttek. Általában következetesen ragaszkodom ahhoz, hogy melegben gyakoroljak, legalább 28-30 fokos teremben állok neki. Időnként becsúszik egy-egy hidegebb gyakorlás, de a tapasztalat mindig ugyanaz: elkezdek ugyan izzadni, de a lábaim elég sokáig hidegek maradnak, és a kiütköző izzadság "rámfagy", ami meglehetősen kellemetlen érzés. Plusz a befejezőknél pláne kezd kihűlni az ember, és még könnyen meg is fázhat, aki érzékeny rá. Például utálok pokróc alatt savászanázni, vagy közben vacogni, ahelyett hogy az ellazulással foglalkoznék.

Akik hidegben gyakorolnak, azt a kifogást hozzák a meleg gyakorlás ellen, hogy szétesik a légzés. Ehhez meg kell értenünk a légzés, vérkeringés és izzadás összefüggését. Izzadni ugyebár kötelező lenne Pattabhi Jois szerint, mert ha nem izzadtál meg gyakorlás közben, akkor azt jelenti, hogy nem dolgoztál igazán. Márpedig egy "haladó", akinek már nem jár annyi izommunkával és kardióval az 1. sorozat kivitelezése, tuti, hogy nem fog jelentősen megizzadni egy normál termes gyakorlás közben. Ezt a saját szememmel láttam. Szóval izzadni kell, ki-ki nézze meg, hogyan tudja ezt elérni. Márpedig ha izzadsz, az azt jelenti, hogy a szív kipumpálja a vizet a nyirokrendszerből. Ha bőségesen izzadsz, akkor az folyadékveszteség, aminek a következtében leesik a vérnyomás. Hacsak nem érkeztél jelentősen hidratált állapotban az órára, akkor érdemes lehet közben pótolni a folyadékveszteséget, másképp beszédülsz, és megáll a méregtelenítés.

Tehát az izzadás folyamata több munkát ró a szívre, ami ugyanolyan pulzusszám mellett ezáltal nem tud annyi oxigéndús vért pumpálni a sejtekbe, mintha éppen nem izzadnál. Következésképpen a meleg gyakorlás erőteljesebb kardió-munkát igényel, és ez például a túlsúlyos embereknek rendkívül előnyös, mert több kalóriát égetnek el. A megnövekedett szívmunka hatékonyabb légzést kíván, vagyis igazából a melegben gyakorlás FEJLESZTI az uddzsájí légzést, és nem szétrombolja. Egyszerűen arról van szó, hogy a hidegben gyakorlónak nem fejlődik ki annyira a tüdőkapacitása, mert nincs akkora terhelésnek kitéve. Szóval ami a nyújtásban könnyítés, az a kardióban igazából nehezítés.

Még egy mozzanat: a 20-25 fokos teremben a bőrfelületen keresztül folyamatos hőleadás történik. Vagyis a gyakorlók a terem levegőjét fűtik az uddzsájí légzés és a bandhák segítségével, ahelyett, hogy a saját szöveteiket fűtenék. Good luck! Amikor nincs hőleadás, akkor a sejtek anyagcseréjének fokozására és a méregtelenítésre tud koncentrálni a szervezet, és erre szerintem mindenkinek szüksége van, hacsak nem valamiféle űbermensch, aki semmiféle káros vagy emészthetetlen dolgot nem fogyaszt, és soha életében semmilyen betegsége vagy sérülése nem volt. Igen, vannak olyan emberek, akik kiülnek a hóba meditálni, és megolvad körülöttük a hó, vagy éppenséggel megszárad a rájuk terített vizes ruha, de én nem szeretnék azok egyike lenni. A termet fűtse a fűtőtest, én meg majd foglalkozom a saját szöveteimmel. 18 éves koromban már kipróbáltam a "jeges jógi" fílinget, ennyi elég volt.

Én igazából sajnálkozva nézem azokat, akik hideg teremben próbálnak gyakorlni évek óta, és kábé ugyanolyan merevek, mint akikor kezdték, és nem sikerült még egy elfogadható egyes sorozatot sem összehozniuk 3-4 év alatt. Ez még nem is lenne baj, mert ugye ez nem lóverseny, de az már sokkal sajnálatosabb, hogy ezzel együtt folyamatos sérülésekkel küszködnek, ami, akármennyire is elkötelezett az ember, évek alatt bizony megutáltatja az astangát, mert a szervezet egyszer azt mondja, hogy "ELÉG!" Én sokkal inkább annak vagyok a híve, hogy az embereknek adjunk egy pozitív, gyógyító élményt, ahelyett, hogy meggyőznénk: milyen gizda vagy, hogy hidegben gyakorolsz, mert Indiában sem fűtik a jógatermeket. Azért, ha körülnézünk, Indián kívül a világ számos más országában is az év java részében 30 fok fölötti időjárás uralkodik. Egy ilyen helyen én sem foglalkoznék a fűtéssel. És tegyük hozzá, hogy a 3-4. sorozatot villantó veteránok java része ilyen országokban él és gyakorol. Tehát: vagy költözz oda, vagy vedd elő a jó kis kerámialapos fűtőtestet, és engedd, hogy átjárjon a meleg! Nem véletlen az sem, hogy a pozitív érzelmeket, a szeretetet, a barátságot, bensőséges bizalmat sokkal inkább a meleghez asszociáljuk, míg a hideg a zárkózottságot, merevséget, közömbösséget juttatja az eszünkbe.

Sajnos a globális felmelegedés-mítosz sem jött be, az időjósok szerint idén az elmúlt 1000 év legkeményebb telére számíthatunk. De azért mi az Atma Centerben próbáljuk tartani a hőmérsékletet, bár a hótündérek számára továbbra is ott vannak a normál hőmérsékletű jógaórák.

Nincsenek megjegyzések: