Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:
"1.16. tat-param purusa-khjátér-guna-vaitrisnyam
tat - az; param - a legmagasabb; purusa-khjátéh - a purusa valódi ismerete; guna-vaitrisnyam - a gunák megnyilvánulásai iránti szomjtól való mentesség.
A legmagasabb elkülönülés, ami az önvaló ismeretéből fakad, a gunák megnyilvánulásai iránti szomjtól való mentesség.
Az elkülönülés legmagasabb formáját nem lehet elérni, hanem önmagától következik be, amikor megismerjük a tudatot (purusát). Akkor minden, amihez előzetesen ragaszkodtunk, színtelennek és unalmasnak tűnik önnön valódi természetünk dicsőségéhez viszonyítva. Minden, amit ismerünk, és amit megismerhetünk, a szánkhja filozófia szerint a természet (prakriti) három gunájának (minőségének) megnyilvánulása. A gunák különböző kombinációja nyilvánítja meg a látható durva fizikai világot, a láthatatlan finomfizikai világot, a testünket, elménket, egónkat és intellektusunkat. A létezésnek csupán két kategóriája (tattvája) van, ami nem a gunák terméke, két megnyilvánulatlan ketegória, vagyis a természet alapformája (prakriti), amiből minden megnyilvánul, és a tudat (purusa), amely mindennek a szemtanúja.
Mint egy táncos, aki aki akkor jelenik meg a színpadon, amikor a közönség már helyet foglalt, a prakriti akkor nyilvánítja meg a világot a gunákon keresztül, amikor a tudat szemléli azt. A világnak ezt a kivetülését nevezzük tapasztalatnak, ami kötöttséget eredményez. Az köt meg bennünket, hogy hibásan azonosítjuk magunkat a kivetített jelenségekkel, holott a valóságban az örök tudat vagyunk.
Bizonyos értelemben kijelenthetjük, hogy azzá válunk, aminek hisszük vagy tudjuk magunkat. A tudat (purusa) örökké szabad, de mivel megfeledkezünk valódi természetünkről, elkezdjük azt hinni, hogy azok a jelenségek vagyunk (a világ, a test, az elme stb.) Ezt nevezzük kötöttségnek, ami szenvedéshez vezet. Mindig próbáljuk elérni a boldogságot az állandóságon keresztül, de az összes jelenség átmeneti. A szüleink, barátaink és családunk meg fog halni; a saját testünk is le fog robbanni és cserben hagy; a házunk és az autónk meg fog semmisülni; és az összes vagyon, amit felhalmoztunk, valaki másnak a kezében fogja végezni egy napon. Miután eleget tapasztaltuk a megkötöttséget (egyes ortodox források szerint harminc trillió reinkarnáción keresztül), megelégeljük, és megvalósítjuk önmagunkat, mint a tudatot, ami maga a szabadság. A tudat eme megvalósításából a gunák megnyilvánulásaként létrejövő összes jelenség iránti szomj megszűnik. Ezt nevezik a legmagasabb elkülönülésnek.
Bármennyire is törekszünk rá, sohasem hozhatjuk létre az elkülönülésnek ezt a szintjét. Ez csak a misztikus megtapasztalás következtében érhető el. Akkor a gunák, a megnyilvánulásaikkal együtt leperegnek rólunk, mint a hegytetőről legördülő kődarabok, amelyek sohasem térnek oda vissza. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése