2012. május 14., hétfő

Létezésbe jövés

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból: 


1.19. bhava-pratjajó vidéha-prakriti-lajánám
bhava-pratjajah - a születés az ok; vidéha - a test nélküli jógik; prakriti-lajánám - a prakritibe merült jógik. 


A test nélküli jógik és a prakritibe merültek között, ott van a létezésbe jövés szándéka.


Ebben és a következő szútrában, a tárgy nélküli (aszampragjáta) szamádhi két típusa kerül megvitatásra. Az 1.20. a tárgy nélküli szamádhinak azt a fajtáját írja le, amelyet jógikus gyakorlás előz meg és a jógi szándéka hozza létre, ami a felszabadulás.


Bizonyos értelemben a felszabadulás alatt a megnyilvánult világ elhagyását vagy azon történő túllépést is jelenti. A Szánkhja-káriká a végső megvalósítást na aszmi-nak ("nem én") nevezi. Ez nem azt jelenti, hogy az én megsemmisül, vagy felszámolódik, ahogyan a buddhizmusban tanítják. A jóga szerint az én és az egoizmus, mint ahogyan az elme is, örök, és sohasem fog megsemmisülni. Igazából azt jelenti, hogy amikor a jógi megvalósítja önmagát a tudatként (purusaként), megszűnik az azonosítása az én-tudattal, az egóval és az elmével.Mivel felülemelkedett azon a tudatlanságból fakadó felfogáson, hogy "Én egy egyéni, elszigetelt lény vagyok ebben a világban", nem mondhatjuk ebben az állapotban, hogy "Én" vagyok a tudat. Csak azt mondhatjuk, hogy a tudat van


De még az a kijelentés is, hogy "a tudat van" részlegesen helytelen, mivel a tudatban jelen van a létezés, a nem-létezés, egyik sem, és a mindkettőn túli felfogás is. A Szánkhja-káriká éppen ezért csak azt mondja, hogy "nem-én". Ez nem azt jelenti, hogy megsemmisültem, hanem azt, hogy felismertem önmagamat, mint azt, amit többé nem lehet leírni az én-tudat fogalmaival. 


A nem-én megvalósítása magában foglalja azt, hogy túlmentünk azon, hogy elkülönült, megnyilvánult egyének akarunk maradni. Miért akarnánk cseppek maradni, ha az egész óceán is lehetünk? Csak a félelem és az én-ség kötelékeinek elvesztésének nem-akarása tart vissza, ami a tudatlanságból fakad. 


Egy igaz jógi, aki tanulmányozta, megértette, gyakorolta és megvalósította a jógát, megszabadul a "létezésbe jövés" szándékától, ami a nem-én ellentéte. A létezésbe jönni azt jelenti, hogy fenntartjuk a vágyunkat, hogy elszigetelt egyénként folytassuk a létünket, bár jobban kéne értenünk a helyzetünket. A tradicionális felfogásban ez azt jelenti, hogy újra és újra fogunk reinkarnálódni a tudatlanságunk miatt. Az igaz jógi felülemelkedik ezen a vágyon, mivel a megnyilvánulás iránti vágy összeütközésbe kerül a tiszta tudat eksztázisával. 


A szútrában kódolt számos üzenet egyike ez: "Azok között, akik nem gyakorolták a jógikus folyamatokat jógikus szándékkal, jelen van a vágy a jövőbeni újraszületésre." Utána ezeket a jógikat két alkategóriára osztják, vagyis a test nélküliekre, és a prakritibe merültekre. Mindkét helyzet nagyon fejlett misztikus állapot, amelyeket nagyon hosszú ideig meg lehet tartani. De mivel ezekben az állapotokban a tudatalatti benyomások (szamszkárák) nem törlődnek, és mivel a jógi nem emelkedik felül az én-tudaton, ezeknek az állapotoknak a megtapasztalói idővel visszaesnek és újra az elme és az egó fogságába kerülnek. 


A szútrában leírt első kategóriába a test nélküliek tartoznak. Ezek olyan erőteljes élőlények, akik a fizikai test iránti szükség nélkül is tudnak létezni. Tradicionálisan például isteneknek tartják őket. Amikor Indiában az "istenek" kifejezést alkalmazzák, azt nem szabad összetéveszteni a keresztények istenével vagy az iszlám Allahjával, vagy az upanisadok Brahmanjával, mert mindezeket a kifejezéseket csupán egyes számban használják, vagyis csak egy Isten lehet. A védikus India isteneit inkább a görögök félisteneihez (Zeusz, Kronosz, Héra, Afrodité, Apolló stb.) vagy a rómaiak isteneihez (Jupiter, Szaturnusz, Mars, Vénusz, Merkur stb.) vagy az ősi germán istenekhez (Thor, Wotan, Loki, Odin, Freya stb.) lehetne hasonlítani. 


A védikus istenségek a természeti erők képviselői. Varuna, mint Neptun, az óceán képviselője; Indra, mint Thor, a villámot képviseli; Agni, mint Loki, pedig a tüzet. A védikus istenségek bizonyára rendelkeznek a létezésbe jövés szándékával. Amikor az ősi teremtési himnuszokat olvassuk, akkor rájövünk, hogy az "istenek" élete meglehetősen emberi volt, valójában sokban hasonlított a modern szappanoperák egyes szereplőinek életéhez. Egyértelműen nagyon különböznek Isten, Allah vagy Brahman jellegétől, akinek nincs terve, szándéka, és nem kell létrejönnie, mert Ő maga a tiszta létezés.


Patandzsali és Vjásza megértése szerint az istenek az aszampragjáta szamádhi nagyon hosszan tartó és erőteljes állapotában vannak. De mivel a megmaradt tudatalatti benyomásaik (szamszkáráik) nem törlődtek, és mivel a hosszan tartó élvezet állapotában léteznek, nem vágynak a megszabadulásra. A megszabadulás iránti vágyhoz az élvezet és a szenvedés megfelelő keverékére van szükség, mint az emberek esetében. Amikor az istenek lehetősége lejár, egy kevesebb hatalommal járó, feltételekhez kötött állapotba esnek vissza.


A másik említett kategória a prakriti-laja, ami a természetben (prakriti) elmerültekre utal. Ez megint csak a tárgy nélküli szamádhi nagyon fejlett misztikus állapota. A prakriti a világ megnyilvánulatlan forrása, amiből ez az egész hatalmas univerzum létrejön. De mivel a prakriti nem megnyilvánult, ezért nem egy tárgy. Az olyan kifejezések, mint az "Egy voltam mindennel", "Egy voltam mindennek a forrásával", "Benne voltam mindenben" erre az állapotra utalnak. Egyes modern tanárok megélték ezt az élményt, és ezt tanítják, de ez nem fog elvezetni a felszabaduláshoz és ez nem a hagyományos jóga. 


A felszabadulás abból származik, hogy megvalósítjuk önmagunkat, mint a tudat, ami teljesen más, mint a megnyilvánulások forrásával (prakritivel) való egybeolvadás, Mivel a prakriti az örökké létezésbe jövő elv, a vele történő egybeolvadás a létezésbe jövés, más szavakkal a tervezés szándékát eredményezi. Ettől is el kell különülni, és abban kell megállapodni, ami örök, meg nem teremtett, bemocskolhatatlan és változatlan - a tudatban.


Most már tudjuk, hogy különböző misztikus állapotok vannak, és egyesek közülük zsákutcák. Ha figyelmesen tanulmányozzuk és megvalósítjuk a jógikus igazságot, akkor meg tudunk maradni a felszabaduláshoz vezető közvetlen úton. A következő szútra pedig elmagyarázza, hogyan.

Nincsenek megjegyzések: