"1.21. tívra-szamvégánám-ászannah
tívra - intenzív; szamvégánám - akiknek késztetése; ászannah - közeli.
Azok számára, akik buzgó intenzitással gyakorolnak, a szamádhi közel van.
A szamádhi eleinte távolinak tűnhet, de ha intenzíven gyakorolunk, akkor Patandzsali azt mondja, hogy közel van. Vjásza hozzáteszi, hogy az, aki intenzíve gyakorol, meg fogja tapasztalni a szamádhit és a gyümölcsét, vagyis a felszabadulást. Vigjánabhiksu és alátámasztja ezt azzal, hogy a Visnu Puránából idéz: "Az, aki eléri a szamádhit, az a felszabadulást is eléri még ebben az életében."
Nincs tehát kifogás és vesztegetni való idő. Az ortodox hagyomány azt mondja, hogy ahhoz, hogy felszabadulhassunk ebben az életünkben, meg kell kapnunk az utolsó születés ajándékát. Az utolsó születés ajándékát csak az előző életeinkben tett erőfeszítések által érdemeljük ki.
Számunkra azonban nem lehetséges az, hogy külsőleg megítéljük, milyen jellegű gyakorlást végzett valaki korábban. Egy személy tudására nem lehet következtetni a külső megjelenése alapján. A legnagyobb mesterek némelyike is koldusként élt egy külsőleg nyomorék testben. Mások szándékosan elcsúfították magukat vagy pedig visszataszító módon viselkedtek, hogy békében élhessenek és gyakorolhassanak.
1.22. mridu-madhjádhimátratvát tató'pi visésah
mridu - mérsékelt; madhja - közepes; adhimátra - nagyon erős; tvát - miatt; tató api - még inkább; visésah - különleges.
A kitartókat feloszthatjuk mérsékelt, közepes és nagyon erős gyakorlókra.
Összességében kilenc alkategóriát különíthetünk el az intenzitás ás a szamádhihoz való közelség szempontjából. Ez egy indiai szokás, hogy kategóriákat hoznak létre, és azokat is alkategóriákra osztják. Sankara azt mondja az alkommentárjában, hogy a szútra célja az, hogy "egyértelművé tegye, hogy az összes jógi, akkor is, ha lassú, vagy ha nem az, eléri a kitűzött célját, és ez fel kell, hogy ébressze bennük a törhetetlen lelkesedést." Csak abban van különbség, hogy milyen hamar érik el a célt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése