"Ezt az elvet ragyogóan illusztrálja Csuang Ce, a taoista filozófus története, „Az ügyes hentes”. E történetben Wen-hui úr a szakácsát figyeli és kérdőre vonja, mivel az tizenkilenc éven keresztül ugyanazt a kést használta számtalan ökör feldarabolásához, anélkül, hogy valaha is megélezte volna. A szakács pedig elmagyarázza, hogy ahelyett, hogy átvágná az ökör testét, a szívében a tiszteletét ajánlja neki, a teljes tudatával ráhangolódik az ökörre, és figyelemmel van az Ösvényre. Utána finoman halad a késsel, megtalálja a megfelelő pontokat, nekidől, és az ökör mintha önmagától darabjaira hullana.
De
hogyan használhatjuk ezt a jóga és a spirituális ébredés
érdekében? Ahogy a Rig-véda mondja: „Az elején csak a
Tudat (Brahman) létezett és ez a tudat csendben lélegzett.”
(Rig-véda Purusa-szúkta). Annak érdekében, hogy
megnyilvánítsa a világot, ez az egy Legfelsőbb Tudat
polarizálódott, és létrehozta a transzcendens Istent (Sivát vagy
a bibliai Atyát) és az immanens Istent (Saktit, vagy a
Szentlelket), az univerzumot megteremtő kreatív erőt. Azután
Sakti egy lefelé irányuló folyamattal kristályosodott az isteni
intelligenciából az űr, levegő, tűz, víz és föld elemeken
keresztül, melyet az emberi testben a hat fő csakra
képvisel (míg Sivát az Atyát a hetedik, a koronacsakra
képviseli). Sakti lefelé irányuló mozgása megállt a múládhára
csakrában, ahol összetekeredve nyugszik, amíg a
Siváról/Atyáról szóló tudás nem ébred fel bennünk.
A
fent említett kozmikus törvény beteljesítése érdekében Sakti
lefelé irányuló erejét – mely olyan, mint az erős vihar, mely
lefelé irányuló szívó hatást okoz, valahol egy felfelé
irányuló hatással kellett kiegyensúlyozni. Az univerzum
Anyaistennő általi megteremtése egy belső felfelé irányuló
szívó hatást hozott létre, egy erőteljes, felfelé mozgó
hullámot, melyet meglovagolhatunk ahhoz, hogy a gerinc mentén
visszatérjünk az eredeti tudathoz, a transzcendens Istenhez. Ezt a
testen belüli felfelé áramló mozgást Kundalinínek nevezik. Ez
az istennő meghívása, hogy térjünk vissza spirituális
eredetünkhöz. Ezt a beépített vágyat, hogy visszatérjünk az
eredetünkhöz, szanszkrit nyelven sraddhának nevezik. Ezt a
fogalmat általában hitnek szokták fordítani, de sokkal több
mindent jelent. Azt jelenti, hogy mélyen legbelül tudjuk azt, hogy
nem abból a matériából állunk, amiből ez a világ létrejön,
hanem legbelsőbb lényünk a tiszta, vegyítetlen tudat. (A
pszichológiával ellentétben a jógik nem úgy definiálják a
tudatot, hogy az, amiről tudatosak vagyunk, vagyis a tartalom; hanem
az, ami tudatos.) Patandzsalí kaivaljának nevezi ennek
megvalósítását, ami azt jelenti, hogy megállapodunk lényegi
természetünkben, a tudatban, az örök, végtelen, szeplőtlen
Önvalóban."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése