2016. július 5., kedd

Vírászana

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Vírászana

A vírászana azt jelenti, hogy „hőspóz”. Így ültek régen a harcosok. Mivel egy kiváló bevezető póz, a gyakorlásunk rendszeres részévé kell válnia, mielőtt e kategória további pózait (vagyis a meditációs pózokat) megkísérelnénk. Ha minden nap gyakoroljuk a vírászanát, a kvadricepsz meghosszabbodik és az összes többi meditációs pózt könnyebben el tudjuk sajátítani. Nagyon hasznos, ha minden reggel tíz percet ülünk vírászanában az általános ászana-gyakorlás előtt. Eleinte polcoljuk magunkat alá takarókkal, hogy ne érezzünk semmilyen fájdalmat a térdünkben. Ahogy a combjaink lassan bemelegszenek és megnyúlnak, fokozatosan csökkentsük az alátámasztás magasságát, amíg végül, esetleg évek múlva, a földön fogunk ülni. Ez a padmászana ideális előkészítője. Ha már képesek vagyunk a földön ülni, váltsunk valamelyik másik pózra. Ha tudunk vírászanában ülni, akkor használjuk ezt a meditációs gyakorlatunkhoz, amíg nem vagyunk képesek a földön ülni alátámasztás nélkül. Ezután váltsunk az ardha sziddhászanára vagy a szvasztikászanára, majd a sziddhászanára és végül a padmászanára (melyek leírása alább következik).

A vírászana sokkal jobb, mint a széken ülés, mág abban az esetben is, ha magas alápolcolást kell használnunk. A talpaink fölfelé fordulnak és így természetesen felfelé folyik a prána, míg a széken ülés közben a gravitáció mindig lefelé húzza a pránát.

A vírászanában ügyeljünk arra, hogy a combjaink párhuzamosak legyenek, és ne forduljanak ki. A lábfejeknek párhuzamosan hátrafelé kell mutatniuk, és nem oldalra, ahogy a gyerekek szoktak ülni néha, mivel ez a térdek tönkretételének biztos módja. A talpainknak és a sarkunknak pontosan fölfelé kell mutatniuk, a lábujjainknak pedig hátrafelé. Tartsuk a lábainkat szélesebben, mint a csípőt, és helyezzük közéjük egy összehajtogatott takarót. Így, fokozatosan csökkentve a takaró magasságát, egy idő múlva a lábaink között fogunk ülni. Tartsuk fenn a medence előrebillentett helyzetét, amennyire lehetséges. Ebben a pózban ez nehezebb, mint a többi meditációs pózban. E gyenge pont miatt könnyen megeshet, hogy görnyedni kezdünk a vírászanában, és ezért is érdemes áttérni a többi pózra. Csak a padmászanában leszünk képesek erőfeszítés nélkül ülni három órán keresztül, miközben a gerincünk a támadni készülő kobrához hasonló helyzetben van."

Nincsenek megjegyzések: