2017. április 27., csütörtök

A csakrák lótuszainak aktiválása

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"10c Gyakorlat: Mondjuk bele mindegyik tő-mantrát kétszer a felfelé fordított lótuszokba

Amikor látjuk a hat lótuszt felfelé fordulva, a következő lépés az, hogy mindegyik bídzsáksarát kétszer belemondjuk az adott csakrába. A sorrend belégzésnél a következő:

LAM-LAM
VAM-VAM
RAM-RAM
JAM-JAM
HAM-HAM
ÓM-ÓM

Kilégzésnél pedig:

ÓM-ÓM
HAM-HAM
JAM-JAM
RAM-RAM
VAM-VAM
LAM-LAM

Ez azt jelenti, hogy összesen huszonnégy bídzsáksarát (tő-mantrát) fogunk kiejteni, míg a 10b módszerben csak tizenkettőt mondtunk ki. Ehhez szükség lesz a légzés megfelelő lelassítására. Ha lelassítjuk a légzést, akkor az elme is le fog lassulni, és lehetővé fogja tenni a mélyebb koncentrációt, ami pedig le fogja lassítani és ki fogja simítani a pránát. Ez a pránájáma-meditáció visszacsatolási hurok, mely elengedhetetlen a meditációban elérendő sikerhez. Az olyan meditációs technika, melybe nincs beleépítve a légzés lelassításának követelménye, nem hatékony.

Maradjunk mindegyik bídzsáksara kétszeri kimondásánál addig, amíg nem tudjuk azt nagyon kényelmesen, erőlködés nélkül megtenni. Eleinte a légzés lelassításának lehet melegítő hatása. Ez azt jelzi, hogy a gyakorlat működik, mivel a hő a tapasz eredménye, amit Patandzsalí többször is említ. A „tapasz” szó a „tap” (főzni) tőből ered, és azt jelzi, hogy a spirituális gyakorlat súrlódást és ezáltal hőt fog kiváltani. Ez eleinte kényelmetlennek tűnhet, de fokozatosan el fog vezetni ahhoz az állapothoz, amelyben a jógi teljesen „kisül” a gyakorlás tüzében. Mint ahogyan az agyagedényt is teljesen ki kell égetni, mielőtt képes lenne megtartani a vizet, a jógit is teljes mértékben „ki kell sütni”, mielőtt képes elérni a tudást.

Fontos azonban, hogy sohase erőlködjünk a gyakorlás alatt. Fokozatosan és ambíciók nélkül emeljük a hőt, mert lassú égési folyamatra lesz szükségünk. Ha bármikor félelmet, szorongást vagy erőlködést érzünk a szív környékén, az azt jelzi, hogy túlzottan lelassítottuk a légzést. Az előző fejezetben irányelvként megadtuk, hogy a légzésciklusaink számát percenként ötre csökkentsük, ami azt jelenti, hogy körülbelül másodpercenként egy tő-mantrát kell kimondanunk.

Amikor átváltunk arra, hogy minden bídzsáksarát kétszer mondunk bele a csakrákba, eleinte felgyorsíthatjuk némileg a mantra kiejtésének sebességét, máskülönben hirtelen kellene váltanunk a nagyjából 6 másodperces belégzésekről 12 másodpercesekre. Ez túlzottan hirtelen növekedés volna. Hosszú távon törekedni kell a 12 másodperc elérésére, de ezt fokozatosan tegyük meg. A meditációnak mindig örömtelinek kell lennie és sohasem ambiciózusnak."

Nincsenek megjegyzések: