"A bídzsa-mantrák eredete
A
Jóga-sikhá Upanisad szerint a Kundaliní mantra formájában
fejezi ki magát (2-9). Ennek megértéséhez először meg kell
értenünk azt a tényt, hogy az egyes csakrák/lótuszok egy-egy
bizonyos bioplazmikus hanghullámból (mantrából) létrejövő
energiaközpontok. A mantráknak különböző kategóriái léteznek,
de az, amit mi most meg fogunk vizsgálni, a bídzsáksara
(mag- vagy gyökér-szótag). A bídzsáksarák olyan
hanghullámok, amelyek a természet elemeit és az emberi létezés
és tapasztalat szintjeit képviselik.
Ahhoz,
hogy megértsük a használatukat, röviden össze kell foglalnunk az
eredetüket. A kezdetben, az ősrobbanás előtt, mely az univerzum
létrejöttéhez vezetett, csak a mély valóság létezett, melyet a
fizikusok az Egyesített Mezőnek neveznek. Az upanisadokban
az Egyesített Mezőt a Brahmannak (határtalan tudatnak) nevezik. A
határtalan tudat olyan, mint egy tükör, mely mindent visszatükröz,
de az ősrobbanás előtt nem volt mit visszatükröznie. Mint
ahogyan egy tükörben nem jelenik meg semmi, ha egy üres
univerzumban tartózkodik, a Brahman megnyilvánította az
univerzumot, hogy kinyilvánítsa visszatükröző vagy tudatosító
természetét.
A
Brahmant határtalan, korlátlan potenciálként is értelmezhetjük.
Bármit képes megnyilvánítani, és meg is teszi. Bármi, ami
létrejöhet, létre fog jönni. Így az újabb és újabb
univerzumok megnyilvánítása a Brahman határtalan potenciáljának
vagy kreativitásának kifejezéseként értelmezhető."
Megjegyzés:
Véleményem szerint Maehle szükségtelenül és zavaróan keveri
bele az ősrobbanás és az Egyesített Mező elméletét a védikus
teremtéselméletbe, melyet a szánkhja és a Védánta
filozófia taglal. Az Egyesített Mező az elméleti fizika
paramétereivel körülírható, bár többféle megközelítése
létezik. Ezzel szemben a Brahman, vagyis a tiszta Tudat semmiféle
fizikai jellemzővel nem írható le, sőt, egyáltalában nem
rendelkezik tulajdonságokkal. Ilyen formán a szánkhja örök
kettősségéből az Egyesített mező sokkal inkább vonatkozhat a
prakriti (természet) megnyilvánult vagy ősállapotára,
mint a purusára (a Brahmanra). Hogy a prakriti és a
purusa egy és ugyanaz, vagy pedig két örök elv, a monista
és dualista védikus filozófusok örök vitatémája. Hovatovább,
a szánkhja teremtéselméletének leírásakor egy precízen
tervezett rendszer alapján nyilvánulnak meg egymásból a teremtés
elemei, és nem egy kaotikus ősrobbanás formájában. Az ősrobbanás
elve az anyagból véletlenszerű evolúciós folyamat által
kialakuló tudat elméletéhez sokkal jobban illeszkedne, mint a
mindenható és teljesen tudatos Brahman által indukált teremtési
folyamatba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése