A negatív elme hatásai 2. rész

Szerdai blogbejegyzésemben a negatív elme egyénre gyakorolt hatásairól volt szó, most pedig vegyük szemügyre a környezetünkre gyakorolt hatását. Hogyan viszonyuljunk az ilyen emberekhez? Megint csak le kell szögezni, hogy senki sem fekete vagy fehér, és ezért nem lenne célszerű vagy pontos az a megfogalmazás, hogy "Hogyan bánjunk negatív emberekkel?", hiszen bizonyára vannak benne pozitív tulajdonságok is, csak esetleg a kapcsolataiban nem ez dominál. Viszont az a megfogalmazás, hogy "Hogyan bánjunk az elviselhetetlen emberekkel?" már praktikusabb lehet. 

Térjünk vissza tehát a negatív kondicionáltsághoz! Ha az illető inkább introvertált típus, akkor hajalmosabb lesz a mártírszerepbe menekülni, és legfeljebb a saját eltúlzott szenvedésével kínozni másokat. Számára a szenvedés, betegség, panaszkodás stb. a figyelem és törődés kivívásának eszköze. Az extrovertált emberek azonban kifelé élik ki belső konfliktusaikat is, vagyis sok esetben másokra vetítik ki azokat a tulajdonságokat, melyeket önmagukban nem tudnak elviselni vagy elfogadni, és ezért inkább elfojtják és nem vesznek tudomást róluk. Mint ahogyan az introvertált embereken a kifelé fordulás, a kapcsolataik építése, a felelősségvállalás segíthet, az extrovertált embereknek törekedniük kell az önvizsgálatra, arra, hogy magukba szálljanak és felismerjék, tudatosítsák az elméjükben zajló folyamatokat. 

Az extrovertált ember erős negatív kondicionáltság esetén agresszorrá válhat, azaz mások bántása árán próbált érvényesülni és kielégülni. Az agresszív, bántó megnyilvánulások természetesen lehetnek érzelmiek, verbálisak vagy fizikaiak is, de sok esetben e három kombinációjában jelentkeznek a kapcsolataikban. Az extrovertált ember konfliktust generál, mert abban tudja kiélni frusztrációját. Nem panaszkodik, mert elhiteti magával, hogy belül rendben van, de másokban csak a hibákat, a negatívumokat látja, és ezekre igyekszik felhívni a figyelmet, vagy kicsúfolni, megszégyeníteni a másikat. Ez a negatív kondicionáltság egyértelmű ismérve, hiszen nem az a szándék vezérli, hogy a másokban felfedezni vélt hibák kijavításában segédkezzen, és így a másik személyt is magasabb szintre emelje. Elsősorban ledegradálni akarja, mert az ad neki biztonságérzetet, ha jobbnak látja és láttatja magát a másiknál. Ezért azt fogja kiemelni, hogy miben jobb a másik személynél és hogy az mennyire gyengébb, ügyetlenebb, szerencsétlenebb, ostobább stb. nála. 

Az ilyen emberekre a legtöbben ráakasztják az "Elviselhetetlen" címkét, és az egyetlen ésszerű megoldást választják: kizárják az életükből, megszüntetik minden kapcsolatukat vele. Ha esetleg az illető egy családtag vagy munkatárs, akkor ezt időnként nehéz lehet megtenni, de ha például csak egy internetes agresszorról van szó, aki a közösségi médián ostorozza az embert rosszindulatú kommentjeivel vagy megnyilvánulásaival, akkor ezt viszonylag könnyen meg tudjuk oldani. Sajnos a közösségi média megjelenésével az ilyen agresszorok is virágzásnak indultak, mert az internetes agresszióhoz kevesebb bátorság kell, mint egy személyes konfliktus kirobbantásához és végigviteléhez. 

A rosszindulatú ember eléggé kilátástalan helyzetben van, mivel a legtöbbször lezárja a hozzá vezető kommunikációs lehetőségeket, és ha valaki őszinte, segítő szándékkal közeledne is felé, arra is agresszióval fog válaszolni. Amíg nem talál belső békét és nem ismeri fel a frusztrációja valódi okát, addig mindig keresni fog egy áldozatot magának, akin kitöltheti a frusztrációját. A legtöbben persze el fognak fordulni tőle vagy elmenekülnek a közeléből, és amikor neki lenne szüksége segítségre, akkor nem fog tudni kihez fordulni. Mit ahogy az introvertált ember esetében, neki is önmagának kell felismernie negatív kondicionáltságát, és felelősséget kell vállalnia agressziója kontrollálására. A jó tuladjonságok felfedezése és bátorítása másokban egy nagyon hasznos gyakorlat az ilyen agresszorok számára.